Van Burgundiában egy kis falu, melyet úgy hívnak, hogy Saint Révérien. Nem oly módon kapta ezt a nevet, mint a mi -szentmiklósaink, -szentpáljaink; egy-egy kedvelt védőszent mély tiszteletére, bár a szent maga sohasem járt annak a falunak a közelében. Nem, Saint Révérien másképp kapta ezt a nevet. Reverián püspök tíz keresztény társával egyetemben igenis itt járt a településen, mégpedig időszámításunk után 273-ban. Tehát a környék már akkor is lakott volt, de mennyire!
A kaposvári művész 20 éve dolgozik a kúria felújításán
Arra azonban nem számítottunk, hogy a franciaországi Feuille-ben, e pár házból álló kis településen, mely közigazgatásilag az innen 2 kilométerre fekvő Saint Révérien faluhoz tartozik, éppen egy dunántúli, pontosabban kaposvári születésű festőművésszel találkozhassunk.
Állítólag a kúria, amelyet Buda Balázs festőművész renovál immár több mint húsz éve, egy római kori villa területén épült. Vele beszélgettünk a hely szelleméről, annak több mint kétezer éves történelméről, melynek érdekes magyar vonatkozásai is vannak. Mindezt annak kapcsán, hogy Buda Balázs és családja 2021 óta lelkesen küzd azért, hogy a falu XII. századi temploma végre elnyerhesse az UNESCO világörökség címét.
Ennek kapcsán mesélt a házigazda a régmúltról, a jelenről... és a közeljövőről is:
Hány nép is vonult végig ezen a francia tájon?
Burgundiáról tudni kell, hogy távolabbi múltra tekint vissza, mint a mai Franciaország, a kezdeti időkben királyság volt, majd hercegség lett belőle. A francia korona alá csupán a XVI. századtól került ez a történelmi eseményekben, emlékekben – és jó borokban is – felettébb gazdag régió.
273-ban azonban még se híre se hamva a burgund társadalomnak, hiszen ekkor ez a terület a Gallia nevet viselte, és időszámításunk előtt 52 óta római fennhatóság alá tartozott, amikor Julius Caesar elfoglalta a gall-kelta területeket, kiirtotta a druida elitet és „rómaiasítani” kezdte az őshonos lakosságot.
Nos, a még meglevő kelta törzseket nemcsak a római császárság óhajtotta átformálni, megszelídíteni, hanem a római egyház is téríteni kívánta. I. Félix pápa elküldte hát az olasz származású Reveriánust, hogy hirdesse a keresztény tanokat a harcias galloknak. A mai Saint Révérien határában pontosan egy jelentős gall-kelta település virágzott, s a térítők úticélja valószínűleg ez a város lehetett.
Hogy hogy hívták akkor, azt még most is csak találgatják a történészek, napjainkban azonban Compierre-nek nevezik. A gallok számtalan törzse közül a haeduusok éltek itt az ősi kelta utak kereszteződésében. Számos kézműves műhellyel, egy templommal és egy háromezer főt befogadó amfiteátrummal büszkélkedhetett a város, ami jelzi a hely jelentőségét.
A lefejezett Szent története
Amikor Reverián a település közelébe érkezett egy Pál nevű pappal és tíz társával együtt, mégsem a gallok okoztak problémát, hanem a császári csapatok, akik a hírhedten keresztényüldöző Aurelianus parancsára lefejezték őt és társait, a legenda szerint 273. június elsején. A mártírhalál helyén szent forrás fakadt, amely a mai napig nem apadt el még a legforróbb, 2003-as kánikulában sem. A forrás fölé a múlt században felújított kőépületet emeltek, amely azóta is ott lapul a falu házai között.
A 400-as években már létezett egy „Cella Sancti Reveriani”, egy kezdeti szerzetesház, majd a IX. században már egy templom is állt pontosan a mai, román kori épület helyén, mely a bencés rendi szerzetesek kezébe került. Ők építették a perjelség épületeit is a templom köré, vízimalmot a szent forrásból induló patakocska fölé, erdőt irtottak, szőlőt termesztettek, állatokat tenyésztettek. Volt is mivel foglalatoskodni az ima mellett, hiszen a falucska a zord Morvan tájegység szélén fekszik, hatalmas, áthatolhatatlan bükk- és tölgyerdők mélyén.
Attila ide is eljutott - de a helyiek nem zárták a szívükbe őt
A Szent Reverián kultuszának fenntartására emelt szerzetesház tehát állt már, amikor Attila átvonult a tájon. A helyi legenda úgy tartja, hogy Attila catalaunumi csatában (451) vereséget szenvedett csapataiból néhányan letelepedtek pont itt, a zubogó patakoktól, sötét erdőktől, kőkori dolmenektől hemzsegő vad tájon. Bizonyság talán erre a nem teljesen elfogadott történelmi tényre egy itteni helységnév: Dun-Les-Places. Első pillantásra így semmit nem mond nekünk, magyaroknak, ám ha megtudjuk, hogy pár évszaddal korábban ezt úgy írták, hogy d'Hun les Places..., hát így már mindjárt más, ugye? (A franciák tudvalevőleg nem ejtik ki a „h” betűt.)
Természetesen Attila népét nem zárták szívükbe a franciák, illetve az akkori népek, ezért mondják még a mai napig is, hogy a Morvan tájegységben élő emberek kemények, fafejűek, csökönyösek, és semmi jó nem származhat onnan.
886-ban III. Kövér Károly római császár, keleti és nyugati frank király, Alsó- és Felső-Burgundia királya eladományozta Saint Révérien templomát a térség legjelentősebb székesegyházának, Nevers-nek, majd 1076-ban az ottani püspök, Champallement-i Hugó felajánlotta a templomot a híres clunyi apátságnak. Így lett Saint Révérien temploma és a hozzá tartozó szerzetesház annak egyik filiája.
A Cluny-i apátságból, ahonnan a bencés reform indult
A középkor legnagyobb keresztény központja a bencés cluny apátság szintén Burgundiában van, pontosan 177 kilométerre Saint Révérientől. A IX. században már ott is létezett egy, a bencés rend felügyelete alatt álló apátsági templom. Clunyben viszonylag rövid idő alatt, fantasztikus tervek alapján megépült az akkori időkben csodaként emlegetett épületegyüttes, addig soha nem látott, minden képzeletet felülmúló méretekben. A templom maga 187 méter hosszú lett, öt hajóval, két kereszthajóval, 301 ablakkal és öt harangtoronnyal, a nagy kereszthajó kupolája alatti belmagasság pedig körülbelül negyven méter volt.
A XII. századtól egészen a XVI. századig a „Major Ecclesia”, ahogy Clunyt nevezték, a világ legnagyobb temploma volt. Ma is szívesen és csodaként látogatnánk, ha a nagy francia forradalom után le nem rombolták volna fenséges boltíveit, szét nem hordták volna köveit a környékbeli építkezésekhez, sőt még egy utcát is nyitottak a főhajón keresztül.
Nos, ebből a Cluny-i apátságból indult az a bencés reform, melynek hatása egész Európára kiterjedt, és fejlődésének csúcspontján több mint ezer kolostor tartozott hozzá. Szerzetesei közül négy pápa is kikerült, nevezetesen VII. Gergely, II. Orbán, II. Paszkál és V. Orbán.
1066-ban, tehát pontosan tíz évvel a Saint Révérien-i templom csatlakozása előtt egy másik apátság is Cluny filiája lett, mégpedig a dél-franciaországi Saint Gilles, melyet mi Szent Egyednek mondunk.
Mi a kapcsolat Cluny, Somogyvár és Szent László király között?
Nekünk, magyaroknak különösen érdekes ez az adat, hiszen a somogyvári Kupavár-hegyen Szent László királyunk szintén Szent Egyedről elnevezve alapított bencés rendi királyi apátságot. Ide Saint Gilles-ből hozatott szerzeteseket, akik 1091-től 1205-ig csak francia apátot választhattak maguknak. Így lett a somogyvári apátság a Cluny-i kongregációhoz tartozó Saint Gilles leányegyháza. Mivel Szent László anyai nagyapja, I. Kázmér lengyel fejedelem egy ideig Cluny-i szerzetesként élt, királyunk számára nem volt ismeretlen az ottani apátok életszentsége.
Cluny ötödik apátja, Szent Odiló (994–1049) tisztelői közé tartozott Szent István király is, sőt, rendszeres levelezésbe is bocsátkozott vele. Szent Odiló 1030 körül vezette be kolostorában a halottakról való megemlékezés napját, melyet november 2-ára tett.
Ezt vette át később a katolikus egyház is, mint halottak napját. A hatodik apát Cluny-i Szent Hugó volt 1049-től 1109-ig: az ő működésének idején épült tehát 1091 és 1095 között a somogyvári bencés apátság is, mely egyike volt a Kárpát-medence három legnagyobb egyházi épületegyüttesének.
1091-ben Szent László király nagylelkű adományt adott a Saint Gilles-i apátságnak, felajánlva, hogy Somogyvárt az anyaapátság, valamint Odilo apát (1091–1099) védelme alá helyezhesse. A pápai követek és maga Odilo Saint Gilles-i apát is (aki nem azonos Szent Odilo, Cluny-i apáttal) kifejezetten az alapítás alkalmára érkeztek Magyarországra. Majd, amikor 1095 júliusában Szent László elhunyt, e falak között helyezték őt nyugalomra, és 1106-ig ez volt nyughelye lovagkirályunknak.
A közös Cluny-i anyaapátság révén kapcsolódik össze Somogyvár és a burgundiai Saint Révérien. Természetesen ez utóbbinak, bár sok viszontagságon esett át, szerencsésebb sorsa volt, mint a kupavár-hegyi apátságnak. Burgundiában nem volt sem tatárjárás, sem török uralom, így a Saint Révérieni templom és perjelségi épületek majdnem eredeti formájukban állhatnak most is.
A mai templomegyüttes építése a XII. század első felében kezdődött, és a rend működésének fénykorában 13-15 között ingadozott az ott élő szerzetesek száma. Sajnálatos módon a főhajó a XIX. században elpusztult, de azt az eredeti román stílusban építették újjá. A három, sugaras rendezésű kápolnával rendelkező szentély kuriózum a román kori templomok között. A magas ablakok nélküli szentélyt egy, a sugaras kápolnákra nyíló kerengő veszi körül, hat oszloppal, amelyeket a Cluny-i anyatemplom hatását mutató oszlopfők díszítenek.
A sors fintora (vagy a karma törvénye?), hogy e hat oszlopból néhány éppen annak a kereszténységet jóval megelőző gall-kelta településnek, Compierre-nek az épületeiből származik, ahova Reverián tartott volna térítő útján. Érdekes az is, hogy ezt a néhány hatalmas oszlopot nem a szokásos módon egymásra rakott henger alakú kőelemekből „rakták össze”, hanem egyetlen darabból faragták ki őket. Ezek a gallok mégsem lehettek olyan barbárok és „tudatlanok”, mint ahogy a történetírás szeretné őket beállítani.
Lesz-e Saint Révérien a világörökség része?
Majdnem pontosan a legenda szerint 1750 évvel Szent Reverián mártírhalála után, 2021-ben indult az a helyi mozgalom, melyet, ha siker koronáz, a falucska temploma az UNESCO világörökség része lehet, pontosan a Cluny-i apátsághoz fűződő művészettörténeti értékei révén.
A többszáz, sokszor jóval tekintélyesebb pályázó város épületegyüttese közül a „célegyenesbe” mégis e kis falu temploma került, és most már csak a Világörökség Bizottság jóváhagyása szükséges, hogy megvalósuljon Saint Révérien álma.
Mi, magyarok is szurkolhatunk hát annak, hogy a templom – mely a Szent László által alapított apátsággal egyetemben a középkor legragyogóbb spirituális központjának igazgatása alá tartozott – elnyerhesse a világörökség megtisztelő címét. Ezután már csak az marad hátra, hogy fogjuk zarándokbotunkat és a compostelai Szent Jakab-utat követve elzarándokoljunk egészen Saint Révérien falucskáig! Ahol a híres El Camino is áthalad. Vagy elnézzünk a közeli Feuille-be, ahol megnézhetjük, hogy halad Buda Balázs az ő kis kastélyának felújításával...
