Nincs nagyon mit megköszönnünk a magyar médiától búcsúzó külföldi tulajdonosoknak címmel jelent meg egy blogbejegyzés az Átlátszó portálon. Arról írnak, hogy 2010 óta nyolc nagy nemzetközi médiavállalat hagyta el Magyarországot, az érdekeltségeiket többnyire
kormányközeli oligarcháknak és üzletembereknek
adták el.Bátorfy Attila a véleménycikkében azt is leírja, hogy a külföldi kiadók másfélszer, kétszer annyit kapnak a kormányközeli vásárlóktól, mint amennyit érnek a produktumaik. A külföldi fejesek pedig belemennek az alkuba, mert tudják, hogy egyre kevesebbet fognak kapni az újságokért, ha a magyarok továbbra is ugyanazt a döntést hozzák a választásokon. Aztán jön egy közlemény, hogy semmi ilyen nem állt az adásvétel mögött, csak nagyobb figyelmet szeretnének fordítani a többi újságjaikra.
Arról is ír pár sort, hogy a vidéki médiát tudatosan építették le, hiszen minél alacsonyabb előállítási költséggel akartak dolgozni, amit először a színvonal, majd az újságírók szívtak meg.
A vidéki lapok közül lényegében egyetlen olvasható termék volt a Mediaworks felvásárlásáig, a Dunántúli Napló, amely néha országos szintű botrányt is ki tudott robbantani. Emellett még egyetlen vidéki online médiát lehetett számottevőnek mondani, a most már egyedül maradó hírportálunkat, a Nyugat.hu-t, amely szombathelyi magánemberek tulajdonában van
- írja Bátorfy.Megemlíti, hogy az országos média is hasonló átalakuláson ment keresztül, csak kevésbé olyan csendesen. Habár az Origo egykori minőségét és a Népszabadságot sajnálja, de szerinte a nemzetközi tőke nem fog hiányozni a magyar sajtóból, hiszen ehhez köti a minőség lezüllesztését.
A külföldi cégek a profit érdekében szétrombolták a demokratikus a nyilvánosság egy részét, majd az első adandó alkalommal nagyon sok pénzért odadobták annak maradékát is egy, a kizsákmányoltak és az elégedetlenek által megválasztott, elégtételt és elszámoltatást ígérő, valójában ugyanolyan kizsákmányoló autoriter rezsimnek
.Végül egy elég ijesztő jövőképet felfestve zár, Bátorfy szerint egyre szűkebb a demokratikus nyilvánosság tere, egyre többen fognak naponta hazugságokat olvasni, nézni, hallgatni és egyre kisebb az esélye, hogy ez a folyamat megállítható. Orwellt, valaki?
( Átlátszó)
