Maga az autópálya is kész csoda, ahogy átlépünk az Őrségből Szlovéniába. (Vicces, hogy a Google navigátora nem Rédics felé dob el, hanem a leglehetetlenebb zöldhatáron át), elfelejthetjük a kátyúkat. Hihetetlen jók az utak, egészen a tengerig, se kátyú se torlódás, csak jó minőségű aszfalt, alagutakkal. Nincs az a halálfélelem, ami az M1-esen mostanában folyton meglátogat a túlterheltség és a kikerülhetetlen gödrök miatt. Ahogy távolodunk Magyarországtól, úgy nőnek a hegyek, Ljubljana felé mintha már Svájcban járnánk. Nincs az az elhagyatott parkoló, ahol szemetet, eldobott cigarettacsikket találsz, az útszéli klozetokban mindenütt van wc papír.
Négy nagyobb település mindössze: ennyi szlovén tengerpart. Bocsánat, van még egy nemzeti park is, Izola mellett, a tengernél. A Hold-öböl sziklafala alatt, nagy kavicsok között ismerkedünk először a szlovén tengerparttal. Úszkálni nem itt a legigazibb, pláne, ha nincs spéci tengeri vízi cipőnk. És nincs.
Standolni bárhol ingyen lehet
Még Portorožban (olaszul Portorose, Rózsakikötő), a luxusszállókkal övezett tengerparti szakaszon sincs olyan, hogy ne mehess be csak úgy bárhol megmártózni. Ez a szakasz egyébként a legbalatonosabb, több kilométer hosszan part menti szállodák és éttermek sorakoznak, betonosra kiépített partszakasszal, ahol azért könnyedén, lépcsőkön vagy a stégekről becsúszva megmártózhatsz. Méteres pálmafák, házmagas leanderek, mediterrán klíma, terrakotta villák messze a dombokon, mellettünk vitorlások,luxusjachtok a kikötőkben.
A tengerben sok látnivaló nincs, bár imádunk így is búvárkodni, felsikoltunk, ha kicsi halrajok úsznak el mellettünk. Portorozsban vagy Lucijában, ha kibérelsz egy apartmant, legfeljebb 10-15 perc sétára lehetsz a tengertől, de inkább közelebb. Itt már találhatsz egész nap ingyen parkolót. A zöldben egymást érik a fügefák, így július közepén is le-lecsíphetsz egy-két szemet éretten.
Portorožban lehet vízisprortolni, akinek arra támad gusztusa, bérelhet kajakot, vízibicilit, vagy akár kerékpárt is. Mi maradunk a gyaloglásnál, hiszen a szlovén tengerpart – szinte egyvégtében bejárható.
Portorož tengerpartján amolyan fapados (retro) riviéra hangulat érződik. A titói Jugoszlávia illatát véljük érezni. A már említett betonozott stégek és sétány mellett végighúzódó szórakoztató sáv – teraszok, pizzériák, éttermek és bárok – java része láthatóan pár évtizeddel ezelőtt épült, a burkolatok, az épületek, a terek kialakítása mind-mind a sajátos „jugó” szocializmus mementói. E mellett az egész szlovén partszakaszon érződik valamiféle barátságos hétköznapi demokratizmus. Nincsenek (vagy nem látszanak a) „veretős” szálláshelyek, exkluzív szolgáltatások. Bár a jachtkikötő kerítésénél elsétálva azért megérinti az embert a dolce vita hangulata, hogy aztán a csónakkikötő stégje mellett megint olyan érzésünk támadjon, mint egy szolid kertvárosi parkolóban.
Ami igazán szép, az Piran
Egy életre beleszerettünk ebbe a magaslatra (és félszigetre) emelt, tengerbe nyúló historikus városkába. Autóval nem lehet behajtani, ettől még lakályosabb, sikátorokkal, várral, dombon kápolnával, meseszép tengeri kilátással.
Bárhová lépsz, melletted hullámzik a víz, csobbanhatsz is. Annyira kicsi az egész, hogy mindenütt ott a tenger. Így az apócska Velencét formázó település minden utcája kirándulóhely, látványosság, strand és meghitt lakóhely is egyben.
Mindegy, hogy többszáz éves templom, étterem, intézmény vagy kiállítóhely van az egyik oldalon, átellenben fürdőruhás emberek élvezik a partot és a sós levegőt.
Kristálytiszta a víz, semmi szemét, és még búvárkodni is lehet, lent a tengerfenéken pedig húsz-harminc centis kagylók figyelnek. Látunk nagyobbacska halrajokat is, ráadásul a sekélyebb vizet kedvelő apróságoknak is találni külön stéges, lépcsős bejáratokat a vízbe.
Piranban a parkolóházban egy nap 15 euró - ami azért kicsit megdobja a költségeket, ha néhány napnál hosszabb időre tervezünk. Viszont a városka bejárható gyalog. Ha viszel vagy bérelsz biciklit, azzal is remekül elvagy. Bent a városban, a sikátorok közt találsz élelmiszerboltot, a fő tértől pár lépésre egy kis helyi termelő piac is szezonális zöldség-gyümölcsöket kínál, élelmiszerboltnál olcsóbb árakon. Itt eszegetünk fügét, de a sarki pékségbe burekért is vissza-visszatérünk. (Van húsos is, de a túrós – amit itt sajtosnak gondolnak – a legfinomabb). Ez a sarok aztán fontos csomópontja lesz az itt töltött időnek, egy háznyira van a nyilvános wc, szemben vele egy élelmiszerbolt.
A korsó sör, ha a helyi Lasko, szinte mindenhol ugyanannyi, 2.40 euró. Jut eszembe, mégegy előny Horvátországgal szemben, hogy itt euróban fizethetsz. Egy méretes pizza 7-8 euróról indul, a halas ételek 10 euró körüliek, és a tengerparti éttermek sem sokkal drágábbak, mint feljebb a kis kifőzdék. A legnépszerűbb parti övezetben azért láttam olyan táplálékot is, ami 80 euro volt, de ott is akadt az említett 10 körül is ehető étel.
Ha strand, akkor Izola! Elmondjuk, miért
Nevében is benne rejlik, hajdanán sziget volt, csak jöttek a napóleoni seregek. Lerombolták a várat, és a falak anyagával feltöltötték a tengert. Azóta félsziget.
Cseppnyi Piran, nagyvárossal övezve. Távolabb a tengertől ugyanis egész iparterület épült a kis sikátoros óváros és a tengerpartja köré. A település valószínűleg úgy döntött, ha a szomszédos Piran a kis Velence, itt lesz a kis Copacabana. 10 perc gyalogútra a strandtól kialakítottak egy ingyenes parkolót –egy idegenforgalmi központban ez nagy szó! Ráadásul a félszigeten körbe kellemes, apró kavicsos strand van, közvetlenül mögötte faóriások által árnyékolt, kellemes klímájú, rendezett területtel. Heverésző családok, tereferélő diáklányok, sakkozó nyugdíjasok.
Nem pörkölődsz le pár perc alatt, lehet a strandon árnyékban is sziesztázni. A part enyhén lejt, akár a hullámzó vízben is el lehet heverni, és vannak stéges részek is, ahonnan rögtön az úszásra alkalmas helyekre érkezünk. Tehát bejött: ha strand, akkor Izola.
Az autó felé visszasétálva tűnik fel, hogy hiába vannak itt is kies sikátorok ódon épületekkel övezve és bájos terekkel megszakítva, mint Piranban, valami hiányzik. Nem ütközünk lépten-nyomon kávézóba, üzletbe, galériába, zajosan vagy csendben vonuló járókelőkbe. A tengerparton túl itt mintha nem lenne élet. Ide aludni és strandolni járnak.
Szlovénia szép és tiszta, kedves ország
Július közepén elvileg a szezon épp a csúcsra pörög, mégis sehol sincs tumultus, lehet haladni az utakon, sétálni a tengerparton. A legnaposabb, kánikula-közeli időben sem lógtak fürtökben a turisták. Élhető és szellős.
Meglepő, de egyáltalán nem hallottunk német szót. Angolokkal, csehekkel és pár magyar családdal találkoztunk, de a legtöbben szlovénül vagy olaszul beszélnek (hivatalos nyelv ezen a részen mindkettő). Bármennyire kicsinek is tűnhet egy országnak 45 km-nyi tengerpart, ők köszönik, ekkora helyen is jól elvannak. Ha kalandozni akarnak, pár kilométerre ott az olasz vagy a horvát part. És nekünk, vendégeknek is, ha kedvünk és a pénzünk úgy tartja, irány Trieszt, Velence, vagy Rovinj, akár hajóval is!