Szinte egész Szombathelyt megmozgatta múlt héten feltett kérdésünk: 
Te tudod, ki volt csótói Irénke néni? 2023. February 25. 18:58 Te tudod, ki volt csótói Irénke néni? Kiderült ugyanis, hogy elég sokan tudják, ki is volt a kedves oladi néni, aki mindennap a Csónakázótó körül sétálgatott, és tábla is őrzi emlékét törzshelyénél.
Özönlöttek a kommentek és az e-mailek, egy csomó szombathelyinek van róla kedves emléke, akár csak látásból ismerték, akár jóban voltak vele. Mi több, Irénke néni egyik fia és egyik unokája is jelentkezett.
„Irénke néni fia vagyok, Varga Zsolt, a táblát az öcsémmel tettük ki, természetesen kijárva a nem hivatalos engedélyeztetést. Úgy éreztük, méltó emlék lesz neki. Ha nem lehetett elérni telefonon, akkor egyszerűen a padtól indulva, ellentétes irányba kellett sétálni, akkor biztosan találkoztunk vele” – mesélte.
Varga János Béláné, vagyis Maráczi Irén szombathelyi lokálpatrióta, aktív tagja és eleme volt a Csónakázótó horgász- és biológiai életnek, tiszteletbeli halőrnek is nevezte magát. Fia azt mondja, szinte már része volt az ottani élővilágnak, ismerte ott mindenki.
„Sokszor beszélgettem vele horgászat közben, nagyon kedves, közvetlen hölgy volt! Jó volt vele diskurálni. Mindig mondta, hogy a tó melyik részén fogtak halat” – mesélte egy horgász.
Nagyon figyelt a tisztaságra, mindig szólt azoknak, akiket szemetelni látott. A horgászokkal pedig szinte anya-fiú kapcsolata volt, mindig tudta, hogy ki mit fogott és vigyázott a felszerelésükre is, ha esetlegesen el kellett menniük.
„Élete utolsó 3 hónapját kórházban töltötte, csak az motiválta, hogy újra gyalogolni fog a tó körül, de betegsége folytán le kellett amputálni a lábát, ezzel megfosztva a napi rutintól, ami miatt feladta az életét” – árulta el fia.
De a családon és a horgászokon kívül is sokan ismerték még Irénke nénit, és aranyos, kedves, érdekes egyéniségként jellemezték, aki nagyon szeretet beszélgetni, így nagyon sok embert ismert. Többen azt mondják, szinte órát lehetett hozzá állítani, ugyanis mindennap ugyanabban az időpontban indult sétálni és érkezett utána haza.
„Hajdan a munkatársam volt, egyszer mondta, hogy menjek vele Csótó-körre. Alig tudtam vele lépést tartani, pedig vagy 25-30 év volt közöttünk – az ő javára. A strand meg ki sem nyitott volna nélküle. Mi csak mamának hívtuk” – írta egy volt kollégája.
Irénke néni maga is szeretett dicsekedni azzal, hogy naponta legalább 10 kört ment a tó körül, mivel régen tornász volt és szüksége volt a mozgásra. De nemcsak a Csótó, hanem a Tófürdő szerelmese is volt. Itt is volt egy törzshelye, mindig ugyanazon a padon ült és ott napozott.
„Sokszor vigyázott a cuccainkra a Tófűrdőn. Mesélte, hogy nem szed semmilyen gyógyszert! A napfény élteti, de az is csak naptej nélkül jó, mert a naptej tele van méreggel” – írta kommentbe egy szombathelyi.
De másnak is beugrottak emlékképek egy néniről a Tófürdőn, 25-30 évvel ezelőttről: egy olvasónk azt írja, mindig ott volt egy szép barna bőrű és barna hajú néni. A kommentelők pedig egységesen arra jutottak, hogy Irénke néniről van szó, akit egyszerűen csak „barna Irénkének”, a napfény és a Tőfürdő szerelmesének hívott egy másik hozzászóló.
A szombathelyi sportélet emblematikus alakja, Varga Jenő „Jéglovag”-tól pedig megtudtuk, hogy konkrétan a Tófürdő nyitó embere volt mindennap, ezért pedig ki is tüntették.
De Balló Zsuzsanna is jól ismerte, mivel jó pár éve rendszeresen jár ő is a Csónakázótóhoz. Maráczi Irén néven mutatkozott be neki Irénke néni, akit magas, szikár hölgyként írt le. Szerinte nagyjából 78 éves lehetett, amikor 2022. tavaszán elhunyt.
„Minden nap megjelent – rossz időben is –, több órát sétált, rendszerint a horgászokkal csevegett. A Rudas Közgazdasági Szakközépiskolába járt, könyvelői képesítést szerzett, s anno a Volántól ment nyugdíjba. Az a szóbeszéd járta, hogy valamikor a Horgászok Egyesületének keretein belül látott el adminisztratív feladatokat, s ezért jól ismerte azokat a pecásokat, akik már hosszú évek óta horgásztak itt a tónál” – mesélte.
A padnál pedig, ahol az emléktáblája is található, egy baráti társaság, rendszerint három-négy horgász szokott időzni a nyári reggeleken. Sokan megálltak náluk pár szót váltani különféle témákról, egészségről, betegségről, viccesen csak terápiás beszélgetésnek hívták ezeket a csevelyeket, s emiatt „terápiás padnak” is nevezik ezt a padot.
„Nyáron Irénke a délelőttöket a Tófürdőn töltötte, délután azonban a tó körül rótta a szokásos köreit. A sportos életmódja miatt hosszú életet jósoltam neki, ezért 2022. tavaszán bekövetkezett halála számomra váratlan volt. A fiaitól szép gesztus, hogy egy táblát állítottak emlékére” – vélekedett Zsuzsanna.
A kommentelők azt is írták, hogy Irénke néni korábban a Rumi úton lakott, majd a Nagy László utcában élt. Itt nevelte fel fiait egy nagyobb lakásban, majd miután ők kireppentek a családi fészekből, átköltözött egy kisebb lakásba, de maradt a Nagy László utcában.
„A hölgy egy hozzám közeli lépcsőházban lakott. Oladon nőttem fel, a Csónakázó-tavi séták gyerekként is gyakoriak voltak számomra. Fogadtam kiskoromban a szüleimmel, hogy vajon látjuk-e azt a nénit. Mióta élek, a legtöbbször ott volt” – mesélte Kovács Laura.
Mióta kutyája lett, újra gyakran jár a tóhoz, főként reggelente és naplemente előtt. Amikor ők reggel már mentek haza a kis sétás körükről, Irénke néni akkor indult oda, amikor pedig este mentek, akkor a hazaútján találkoztak vele. Szinte egész évben, de nyaranta minden egyes nap.
„Mindig csak mosolygott. Áradt belőle valami megmagyarázhatatlan nyugalom és béke. Ha csak megláttam, lelassítottam és kikapcsoltam a mindennapi rohanást. Nem beszéltünk sosem, mégis megtanította nekem ezt a fontos dolgot: Néha jó megállni és megélni az élet legapróbb dolgait is... Őszinte részvétem a családnak!” – zárta mondandóját Laura.
