Az a XIX. század óta világos törekvése a bármilyen szintű és bármilyen színezetű hatalomnak, hogy magának követelje (kisajátítsa vagy közvetve megszerezze) a jogot a mindannyiunk érdekeiben létrejött társadalmi-közösségi nyilvánosság fórumainak ellenőrzésére. Nem volt és jelenleg sincsen ez másként Szombathelyen sem.
Információink szerint a hétfői közgyűlés napirendjére kerülhet, hogy Koczka Tibor lemondása után ki vezesse tovább a helyi televíziót, annak online felületét és a zavaros peres ügy miatt létrehozott és erősen vitatott tartalmú Szombathelyi7 című helyi lapot. A háttérben bizonyára ezerrel zajlanak az egyeztetések, nekünk pedig már csak kettőt kell aludnunk, és megtudhatjuk, hogy a polgárok akaratát képviselni hivatott városi szenátorok mire jutottak ezzel a kérdéssel.
Az előzmények elég zavarosak és sokakat vitára ingereltek vagy felháborítottak. Ami egyáltalán nem véletlen, hiszen a magyar média történetében egészen páratlan módon
Koczka Tibor képviselőjelöltként vezette az a helyi sajtóorgánumot, amely semleges és aktív fóruma kellett volna, hogy legyen a helyi választás alternatív programjainak.
Több tízmilliós tételekben rendeltettek meg hirdetések az időközben szintén nyilvánvalóan pártbefolyás alá került megyei napilapban. Hírek-értesülések érkeztek, hogy a távozó ügyvezető igazgató székére már meg is van a tévészerkesztőség egyik munkatársa személyében a kiszemelt utód...
De addig is, amíg a Városháza vagy a Géfin Gyula utcai szerkesztőség felől felszáll a fehér füst, mi egy kis játékra és közös gondolkodásra hívjuk a Nyugat.hu olvasóit és a közügyeink iránt érzékenyebb polgárokat. Szerkesztőségünk összeállított egy listát az általunk szóba jöhetőnek tekintett személyek neveivel. Vicces és komolyan vehető nevek egyaránt találhatóak rajta. Hogy melyikük melyik kategóriába tartozik, azt döntsék el Önök! Nincsen más dolguk, mint bejelölni a megtippelt aspiráns nevét, beírni az ellenőrzőkódot - majd megvárni a szavazás és összvárosi jóslás végeredményét.
Hogy listánkon szerepel-e (szerepelnek-e) az a személy(ek), aki(k) aztán a háttérben közben bizonyára lezajló alku eredményeképpen a közgyűlés elé kerül(nek) szavazásra - az most még a jövő zenéje. Ez sem minket, sem Önöket nem akadályoz meg abban, hogy gondolkodjunk a lehetőségről:
