Hasonló folyamat a rendszerváltást követő években zajlott le, amikor régi, nemcsak Vas megyében, de országosan, sőt, részben Ausztriában is ismert szombathelyi vendéglők, éttermek, cukrászdák tűntek el a vendéglátás süllyesztőjében. Gondoljunk csak például a Szombathelyen Gyöngyös Étteremre, a VAOSZ-ra, a BM Klubra, a Rózsafára, a Pelikánra vagy a KIOSZK Vendéglőre. Ugyanakkor gombamódra tűntek fel a vállalkozók által nyitott újabb vendéglátóhelyek, az ezredfordulóra nem kis túlzással szinte minden harmadik utcában lehetett találni valamilyen vendéglátó egységet. Aztán jött a Covid kihívása, de ez már nem indokolhatja az utóbbi egy-két év sorozatos bezárásait, megszűnéseit.
A vendéglátó vállalati időszak
A vendéglátó vállalati működtetés során a vendéglátóhelyeknek nemcsak a vendégek étellel, itallal való kiszolgálása volt a feladata, de a szórakoztatás is. Minden valamire való presszóban, kávézóban, étteremben, kisvendéglőben volt legalább esténként élő zene. Voltak helyek, ahol ebédidőben is. Legalább egy zongorista, szintetizátoros dukált, de sok helyen foglalkoztattak két-három fős zenekart, sőt, egyes helyeken (például Kispityer, Pásztor Csárda) komplett cigányzenekart is. Ahol pedig zene volt, ott lehetett táncolni, sőt, - különösen cigányzenére - énekelni is.
A rövid italok közül az egyik legkedveltebb a grog volt, amiről a mai fiatal korosztály talán nem is hallott. Az 1970-es, 80-as években az egyik kedvelt zenés helyem a KIOSZK Vendéglő volt, s még arra is emlékszem, hogy a kedvenc zeneszámom a Szécsi Pál által énekelt „Kedvenced-e még a piros tulipán, megismer-e még a füredi cigán…" szövegű dal volt.
A presszókban dolgozott pultos és placcon felszolgáló is, az ismertebb pincérek, vendéglátósok pedig olyan köztiszteletnek örvendtek a városban, mint az ügyvédek, bírók, futballisták, vagy éppen az újságírók. A város két igen hangulatos sörkerttel is rendelkezett (jelenleg egy sincs). A Május1 mellett a belvárosi Aréna sörkert a mai Aréna Óvoda helyén. Tágas tér, csodálatos lombkoronás fák, vastag falu korsókban felszolgált sör, olyan zenekar, amelyben szaxofonos is volt, nem méregdrága lángos és kialakított tánctér. Ahogy az dukál.
A Fő téren (akkor Köztársaság tér) és a környező utcákban, de a Március 15. tér környékén is vendéglátóhelyek sora várta a vendégeket, amelyeknek hosszú nyitva tartási idejük volt még akkor is, ha kevés volt, vagy egyáltalán nem volt vendég. Az alkalmazottaknak egyenruhát kellett viselnie, a szakmai felkészültség és hozzáállás alapfeltétel volt.
A rendszerváltás után
Egyes egykori vállalati vendéglátóhelyeket maszekok vették át, s bár több étterem, presszó, cukrászda megszűnt, bőven nyíltak újak is. Nem volt olyan nagyobb területe a városnak, ahol két-három vendéglátóhelyet ne lehetett volna találni.
Ebben az időben is megszűntek korábban évtizedekig népszerű helyek, ugyanakkor pizzériák, kávézók, cukrászdák, újabb éttermek nyíltak. Elindult egy bérlő- és tulajdonos váltási és egy átnevezési folyamat. Egyes helyek ide-oda költöztek, új nevet vettek fel, s voltak újak, amelyek nagyon vonzották a vendégeket (Gondoljunk például a Hollán utcai Gödörre.)
Az első nagyobb csapást a vendéglátás - hasonlóan a kereskedelemhez és egészségügyhöz - az EU-s csatlakozás után kapta a munkaerő szabad áramlásával. Különösen az osztrák határ menti területen, ide tartozik Szombathely is, a németül tudó vendéglátósok, elsősorban természetesen fiatalok, nagy számban vállaltak munkát Ausztriában és Németországban. Akinek szerencséje volt, az ingázhatott (ingázhat) a határhoz közeli településekről.
Ez a folyamat jelenleg is tart, ami főként a kezdetekben óriási munkaerőhiányt eredményezett a szombathelyi vendéglátásban is. Gyorsan kellett pótolni a személyzetet, aminek az eredménye nem lehetett más, mint a szakmai színvonal jelentős zuhanása. Ehhez járult még a szakmailag tapasztalt vendéglátósok kiöregedése, nyugdíjba vonulása.
Az igazán nagy csapást azonban a COVID-járvány jelentette, amikor vagy be kellett zárni az egységeket, vagy jelentős korlátokkal működhettek, általában csak kiszállíthatták az ételeket. Ez az időszak a még meglévő alkalmazottak egy részének munkanélkülivé válását is eredményezte. A COVID-járvány lecsengése óta jelentősen megdrágultak az éttermi, a cukrászdai és a kávézói árak is, ennek ellenére a még működő éttermekben hétvégékre szinte művészet volt, és jelenleg is az, ebédidőre asztalt foglalni.
A helyzet napjainkban
Sok vagy néhány évtizedes múlttal bíró, egykor igen népszerű és forgalmas vendéglátóhelyek vesztek a múltba sorra egymás után (Ciao Amigo, Május1 
Eldőlt: május 18-án bezár a szombathelyi Május 1 Étterem - Nem mindennapi, ahogy a tulaj gondoskodik törzsvendégeiről 2025. April 19. 16:56 , Szigligeti, Gekko 
Frissítve - 21 év után hamarosan bezár a szombathelyi Gekko Pub is 2025. March 26. 11:29 , Józsi bácsi vendéglője 
Egy hónap múlva bezár Szombathely egyik ikonikus vendéglátóhelye 2025. September 17. 13:55 ). A Pannónia pedig új helyre költözik, pedig olyan ikonikus része volt a városközpontnak , mint a Savaria Szálló (egykori Kovács Nagyszálló).
A Kádár érában az úgynevezett Pannónia Házban az étterem mellett működött egy igen forgalmas borozó rész, és egy presszó is. Gyermekként emlékszem, hogy még este tíz óra után is húzta a cigányzenekar az étteremben, és tele volt a helyiség táncoló párokkal. A cégtábla szerint a hajdan igen népszerű Szigligeti Vendéglő 1980 óta fogadta a vendégeket. (Egyes, a folyamatos nyitva tartást beszüntető éttermek alkalmi személyzettel vállalnak kisebb rendezvényeket, illetve fogadnak csoportokat.) Nem beszéltünk még az elmúlt két-három évben sorra bezáró, megszűnő kisebb vendéglátóhelyekről. Idén januárban már nem fogad vendégeket például a Ciao Amigo melletti Bacardi vagy a herényi temető felé vezető út sarkon lévő Boci Betérő sem. A vasútállomás környékén egyetlen klasszikus melegkonyhás vendéglátóhely sincs az Utasellátó étterme, a Rózsafa Étterem és a Mátyás pince étteremként való megszűnése óta.
Egyes nagyobb területű városrészeken nem lehet sehová betérni egy kávéra, üdítőre, sörre vagy fröccsre. Különösen igaz ez egyes lakótelepekre, lakónegyedekre, olyan városrészekre. amelyekben egykor több különböző profilú vendéglátóegységet is lehetett találni. (A Jáki úti temetőbe távolabbról érkezők nem tudnak a környéken meginni egy kávét vagy egy üdítőt, mert nincs hol. Más városokkal ellentétben a felújított Vásárcsarnokban nem található reggeltől nyitva tartó vendéglátóhely.) Ami egyes területeken még van, az késő délelőtt vagy délután nyit, illetve túl korán zár. Ez főleg azon idős – elsősorban egyedül élő - férfiak számára hátrányos, akik szívesen elbeszélgetnének, elkártyázgatnának egy-két fröccs vagy pohár (üveg) sör mellett. (Hasonló a helyzet manapság sok kistelepülésen is.)
A Csónakázótó közvetlen környékén egykor - beleszámítva a Claudius Hotel drink bárját és éttermét is - öt-hat vendéglátóhely is várt a betérőkre, manapság a jóval a rendszerváltás után nyitott Deck és az emlékművel szembeni Márka Presszó maradt meg, utóbbi ma is forgalmas, ahogy a múlt rendszerben is évtizedekig az volt.
A Gekko Pub bezárásával szinte kiirtódott a vendéglátás a belváros fontos területét képező Március 15. tér környékén, ahol évtizedekkel korábban egymásba értek a különböző vendéglátóhelyek (Keringő Presszó, Taverna Borozó, Fészek Söröző, Pikoló Söröző, Kis Mackó).
Manapság a tizennégy emeletes alatti kocsmai jellegű egység, és - kissé távolabb - a Gól Vendéglő, illetve a kevésbé ismert Palace található az egykori szülészeti épületben. A Gól – a vasárnapi korai zárása ellenére – mind kisvendéglői hangulatában, mind étel-és italkínálatában még őrzi a sok évtizedes hagyományait. Mondhatnánk ezt a Magyar Tenger Vendéglőről is, de a napi nyitva tartási ideje alapján az utóbbi években egyértelműen a menüs étkeztetésre koncentrál, ahogy több más étterem is Szombathelyen.
Természetesen figyelembe kell venni a generáció-váltás következtében átalakuló helyzetet a vendéglátásban is. Egyre több pizzéria, hamburgerező, gyrost és kebabot kínáló hely nyílt és nyílik.
A szombathelyi vendéglátáshoz szervesen kapcsolódik, hogy az ország 10.(!) legnépesebb városában már egyetlen többszintes, többcsillagos Hotel sem található. A nagy hármas - Isis, Savaria és Claudius - sorra bezárt, ezek közül a legszomorúbb a Savaria Szálló helyzete. Ezt csak tetézi, hogy a csaknem 80 ezres városban az egykor kiváló környezetben fekvő, teraszos étteremmel is rendelkező tó melletti kemping is megszűnt.
Mit hoz a jövő a szombathelyi vendéglátásban? Még megjósolni sem lehet.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
