Nem mindennapi utazó a szombathelyi Füzi Zoltán. A fiatalember egy kis kalandért és világlátásért cserébe vállalja a bizonytalanságot és azt, hogy nem mindig tudja előre egy-egy útja során, hol is fogja álomra hajtani a fejét. Stoppal bejárta már Európát, most pedig egy bátrabb kalandra vállalkozott. Egy 120 köbcentis motorral bejárta Délkelet-Ázsiát. Közben pedig jobbára rizsen, banánon, de még tarantulán is élt.
Nem nagyon szoktam megtervezni az útjaimat – kezdi a kalandor. Úgy szoktam inkább úti célt választani, hogy éppen melyik fapados légitársaság hova indít akciós, promóciós járatot. Így jött ez Délkelet-Ázsiával is.
Honnan indult a repülő?
Oslóból, mivel jelen esetben a Norwegian Airlinesról beszélünk. Egyébként már itt elkezdetem a spórolást. Még poggyászhelyet, sőt a 15 órás útra élelmet sem kértem, csak egy hátizsákot vittem magammal, jó kis házi szendvicsekkel.
Akkor először el kellett jutnod Szombathelyről Oslóba?
Végül is Oslóba, de nem Szombathelyről, hanem Skóciából. Ott dolgoztam egy kezdő vállalkozásban. Aztán onnan indultam tovább, ha mondhatjuk így, nyaralni. Bár nem az a tipikus tengerparton fekvős, koktélozós nyaralás volt ez.
Akkor mit csináltál?
Júniustól szeptemberig barangoltam tulajdonképpen a Vietnam, Laosz, Thaiföld, Kambodzsa térséget. Elsőként is Bangkokig utaztam. Az volt az, ami biztos. Hogy utána mi lesz, azt csakis a véletlen hozta. Az volt ugyanis a módszerem, hogy olyan helyi kisvállalkozásokat kerestem, akiknek ilyen olyan módon tudok segíteni. Weblapfejlesztésben, Facebook-reklámban, Google-térkép-regisztrációban vagy bármi másban, amire éppen szükségük volt. Cserébe pedig nem pénzt kértem, hanem vagy szállást, vagy ételt, de olyan is volt, hogy egyszer egy masszázsszalonnak segítettem, ők pedig megmasszíroztak cserébe.
Azt talán mondanom sem kell senkinek sem, hogy mennyire sokan közlekednek motoron Délkelet-Ázsiában. Így én is gyorsan béreltem egy motort, és azzal mentem családról családra. Szállásadóim pedig sorozatosan úgy kerültek ki, hogy kik azok, akiket találok, és nyélbe tudok ütni velük egy kis cserebizniszt.
Nem is turistáskodtál?
Azért egy picit igen. Ott is vannak belső fapados járatok, és ezeket használva megnéztem azokat a helyeket, amiket az utazási magazinokban ajánlanak a gazdag európai vagy éppen amerikai turistáknak. De mivel gyakorlatilag hátizsákos utazó voltam, ez körülbelül a prospektusokban meghirdetett árakhoz képest nekem annyiba került, mint egy új cipőben a cipőfűző.
Mondtad, hogy motoroztál is sokat.
Először béreltem a motort. Aztán számolgattam, és úgy döntöttem, jobban járok, ha veszek egyet. Vettem is egy 120 köbcentis, erősen lestrapált motort. Ahhoz elég jó volt, hogy cserben sose hagyjon.
Ezzel indultál neki Bangkoktól a térségnek?
Igen.
Mennyire vannak jól kiépítve az utak, mennyire tudtál könnyen közlekedni?
Eléggé jól ki vannak építve az utak, sőt. Most már – főleg Vietnám – egy hihetetlenül gyorsan fejlődő ország. Azt ugye tudni kell, hogy Vietnam a harmadik legnépesebb motoros nemzet, ám hiába épülnek az autópályák, a motorokat oda nem engedik fel. A motorosok így az autópálya melletti régi utakat használják. De ez sem volt veszélytelen. Egy helyi iskolában is megálltam angolt tanítani, ahol a helyi fiatalok azt mondták, hogy adjam el a motort, ne is menjek tovább, inkább buszozzak meg vonatozzak. Mert tényleg volt olyan, hogy a kétsávos úton három autó próbált meg elférni egymás mellett.
Volt olyan, hogy veszélyben érezted magad? Már egy dzsungel közepén átvezető útra gondolok ez alatt.
Éjszaka sosem közeledtem, mert világításom például elég gyatrán volt. Ezért 5-6 óra körül szállást kerestem, és másnap reggel 7 körül már tovább is álltam.
Ez azt jelenti, hogy amelyik falu az utadba esett, ott szálltál meg?
Igen, a falvakban voltam főleg. Bár szegénység van, de okostelefon majdnem mindenkinél volt. Ezek az országok Kínával határosak, így az ottani gyártás miatt, olcsón jutnak hozzá mindenféle telefonhoz. Mindenhol ki van építve a 3G és a 4G internet, így tehát ott is mindenki a Facebookon éldegél. Hozzám is jöttek a fiatalok, hogy szelfizzünk, és töltötték is fel egyből a face-re. Viszont a kettőség megvan. Mert a falvak szinte szemétdombokra épültek, és nagyon áram sincs. Egy-egy napkollektor jelenti az áramforrást, a falu központjában pedig van egy könyvtár vagy művelődési ház, ahol lehet, mondjuk, telefont tölteni. A falu többi háza pedig fából eszkábált kis kunyhó.
De, hogy visszatérjek egy kicsit a dzsungelutakra: nálunk ugye max összefutsz egy őzzel vagy vaddisznóval az erdőben, de hát ott azért mérges kígyók, elefántok, tigrisek grasszálhatnak.
Leginkább majmokkal találkoztam. Volt köztük kedves, barátságos, de akadt olyan is, amelyik agresszív volt. Próbáltak lopni tőlem. Nagyon kellett vigyázni, hogy a hátizsákomat mindig bezárjam, mert a majmok lépten-nyomon kaját akartak lopni tőlem. Aztán olyan is volt, hogy nem tudtam elindulni, mert egy csapat majom tanyát vert a motoromon, és nem voltak hajlandóak leszállni.
De ha már állatok. Volt egy kedves barátom, akivel ott ismerkedtem meg, és elefántokat használtak mezőgazdasági munkákra. Azt találták ki, hogy az elefántokra építve turistaprogramokat szerveznek majd. Arra kértek, hogy segítsek nekik a programot kitalálni és reklámozni. Elefántetetés, fürdetés és a kis elefántokkal játék volt a terv. Segítettem is a családnak, megterveztem a logójukat, és csináltam egy weblapot is a programnak. Aki egy kicsit ért a számítógéphez, annak ez nem nagy munka, a helyiek viszont nagyon hálásak voltak érte.
Elvittek egy dzsungeltúrára, ahol fogtak egy tarantula pókot. A helyiek mondták, hogy kitépik a méregfogát, hogy játszhassunk vele tovább. Végül pedig megsütötték, és megettük.
Hogy ízlett a pók?
Érdekes, kicsit szőrös volt és ropogós.
Hogy találtál szállást?
Akárcsak nálunk, ott is vannak, így mondom, „Zimmer frei”-házak. Vagyis működik a falusi turizmus. Elsőként mindig lefizettem egy-egy napot, a folytatásra aztán már próbáltam lebeszélni a vendéglátókkal, hogy mire lenne szükségük, tudnánk-e segíteni egymásnak kölcsönösen. Aztán úgy is sikerült a költségeimet csökkenteni, hogy nyári angol nyelvű táborokban segítettem.
Vietnamban történt, hogy a fiatalok próbáltak invitálni egy helyi ínyencségre, a kacsatojásra. Amit úgy kell elképzelni, hogy a tojásban már benne van a fejlődésnek indult kacsaembrió, és úgy főzik meg az egészet. Borssal, sóval meg lehetett enni.
Júniustól voltál szeptemberig, az pont a tél Délkelet-Ázsiában.
Ezért is volt olcsó a repülőjegy, mert szezonon kívül mentünk. Ez az az időszak, amikor monszun köszönt be. Most vagy nekünk volt szerencsénk, vagy egyébként is ilyen az esős évszak, de napi 1-2 óránál tovább nem esett, és azt sem minden nap. Így végül is elég jól tudtunk napközben mozogni.
Hol érezted magad a legjobban?
Talán Vietnamot mondanám. Csodálatos környezeti adottságai vannak. Síkságok, hegységek és egy nemrégen felfedezett 42 kilométer hosszú barlangrendszer. Vietnam talán a legérintetlenebb vidék Délkelet-Ázsiában. Thaiföldre ugye, már rengeteg turista megy, Vietnam ilyen szempontból kevésbé látogatott.
Mi lett egyébként a motoroddal?
Eladtam. 50 dollárért vettem, és végül Hanoiban, úgy 3500-3800 kilométer megtétele után 150 dollárért adtam el. Igaz, előtte áldoztam egy kis festékre, de megérte. Átfestés után máris jobban nézett ki, el is tudtam adni háromszoros áron. Onnan aztán már busszal mentünk vissza Bangkokba, hiszen a repülőgépünk visszaindulásának ideje adott volt.
Ha már a pénzt szóba hoztad, mennyi volt a napi költséged?
Hát szállást azt 200 forintért lehet ott kivenni, kajára pedig naponta költöttem el 500 forintot. Ehhez azért hozzájött az is, hogy banánt bárhol szedhet magának az ember, a rizs pedig nagyon olcsó. Sokszor naponta háromszor csak rizst ettem. Szóval, amikor hazaértem, egy ideig nem nagyon kívántam, még köretnek sem.
