"Ezt Medea mihelyt meglátja, kihúzza a kardját / metszi az agg gégét, kifolyatja belőle a vén vért / tölti a friss nedvvel. S mikor ajkával meg a sebbel / Aeson issza be azt: haja és őszfürtü szakálla / elveti ősz színét, feketévé fényesül ismét / messze soványság fut s halavány szín, aggkori ráncok / minden tagja megint friss vérrel duzzad, a teljes / teste virul. S Aeson ámul, mert érzi: ilyen volt / egykoron, emlékszik, négyszer tíz évnek előtte."
A fenti idézet Ovidiustól, a római költőtől származik, annak is Átváltozások című, legnagyobb lélegzetű művéből, amit Krisztus után 8-ban fejezett be. Az emberi vér megtermékenyítő erejét, meg úgy általában a hozzá kapcsolódó hiedelmeket sokféle mítosz alakította és övezte a történelem folyamán, a klasszikus görög orvoslás például a tavaszhoz társította, a skandináv mitológiában a főóriás Ymir véréből lettek a tengerek.
De még nagyon messze sem kell mennünk: gondoljunk csak arra, mivel pecsételte meg alapszerződését a hét honfoglaló magyar vezér, vagy a hírhedt Báthory Erzsébetre, akiről olyan mendemondák terjengtek, hogy lányok százainak vérében fürdőzött, mert ebben látta a fiatalság zálogát. A vér valószínűleg annak révén lett az élet jelképe az emberiség nagy sztorijában, hogy felismerték: annak elvesztése halállal jár. Kezdetben tulajdonosának erejét is beleképzelték, és ettől már csak egy lépés volt a haldokló gladiátorokhoz berohanó, azok vérét fogyasztó nézők, vagy a vámpírok eredettörténete.
Eltelt egy jó idő ahhoz, hogy a vér szimpla felhörpintésétől eljussanak a transzfúzióig - az első, sikertelen próbálkozást a gyógyítandó VIII. Ince pápáig datálják vissza, 1490-ig -, majd a hosszú úton egyre tovább és tovább vivő felfedezésekig, például a keringés felismeréséig (a 17. század elejéig azt hitték, hogy a vér oda-vissza csapong az erekben, mint a tenger hullámai) vagy a vércsoportok meglétéig. Ma már ugyan a legkifinomultabb technológiáknál tartunk, a mitizálástól még mindig nem szabadultunk meg - még ha azok másról is szólnak, mint évszázadokkal ezelőtt, vagyis főként a véradással kapcsolatos tévhitekről.
Röviden átnézzük, melyek ezek, és megcáfoljuk őket. Hátha többen fogják úgy gondolni, hogy érdemes felvállalniuk a nap szuperhőse szerepet, és megmenteni ezzel néhány emberéletet.
A vér úgyis örökké tart, csak egy csepp lennék a tengerben. Időm sincs, ráadásul a tűtől is félek!
Semmi sem tart örökké, különösen az emberi vér nem: a vörösvértestek eltarthatósági ideje megfelelő hűtési viszonyok között is 42 nap, a vérlemezkéké pedig - amik rákos és leukémiás betegek gyógyításához elengedhetetlenek - mindösszesen 5 nap. A véradás teljes körítése maximum háromnegyed óráig tart, a felkészüléstől (például tea-, üdítőfogyasztás az előzetes folyadékpótlásért) a megfelelő dokumentumok kitöltéséig, de maga a procedúra nem tart tovább pár percnél. Ami a tűt illeti, érdemes eszünkbe vésni, hogy egy nyúlfaroknyi kellemetlenséggel akár három élet megmentéséhez is hozzájárulhatunk.
Véradás után legyengülök, és még az egészségem is kizökkenhet a vágányából.
Ha a véradásra egészségesen, bőséges étkezést követően jelensz meg, a teljes felépülésed nem fog egy, esetleg két napnál tovább tartani. A kellő mértékű ivás segít visszaállítani az elvesztett folyadékmennyiséget, a tested meg a hirtelen veszteség miatt egyébként is hamarabb fogja legyártani az új vérsejteket, mint általában.
Nem mehetek sportolni a véradást követően!
Dehogynem, ez nem zavar be a fizikai teljesítménybe. Aznap mondjuk érdemes még pihenned, egy ideig pedig tartózkodnod nehéz tárgyak emelgetésétől és erőltetett menetű edzésektől, de nem fogsz másnap elájulni egy baráti focimeccs alatt.
Gyógyszereket, antibiotikumot szedek, nem adhatok vért!
Ez nem igaz, a gyógykészítmények többsége mellett minden további nélkül lehet vért adni. Erről azonban előtte telefon útján szintén minden további nélkül lehet tájékozódni. Egyébként meg nincs ok aggodalomra, a levett vért mindig ellenőrzik. Az automatikus szűrővizsgálat részét képezi a HIV, Hepatitisz-B, Hepatitisz-C, szifilisz kimutatás és a vércsoport meghatározás.
Ki adhat végülis vért?
Mindenki, aki a betöltötte a 18-at, nem érte még el a 65-öt, nem nyom kevesebbet ötven kilónál és nem szoptatós anya. Nem kizáró ok a magas vérnyomás vagy koleszterinszint sem, sőt, ha nagyon lelkesek, akkor bizonyos esetekben cukorbetegek és vérszegények is a tű elé járulhatnak. Nők évente háromszor, férfiak ötször adhatnak vért, de két véradás között el kell telnie minimum 56 napnak.
Egy a szuperhősök közül: James Harrison, akinek aranyból van a karja
Az emberek rettentő kreatívak tudnak lenni, ha arról van szó, hogy milyen ürüggyel ne kelljen vért adniuk. James Harrison nem közéjük tartozik: a 74 éves ausztrál több mint fél évszázad alatt kétmillió csecsemő életét mentette meg ritka vérével, olyanokét, akik máskülönben a sólyos vérszegénységgel járó Rhesus szindrómában szenvedtek. Számtalan anyának adott esélyt, hogy egészségtől kicsattanó gyermeket szüljön, köztük saját lányának. Harrison nagykorúvá érése óta rendszeresen jár vért adni - eddig összesen 984 alkalommal töltötte meg a steril zsákocskákat.
"Soha nem gondoltam arra, hogy abbahagyjam. Soha" - mondta egyszer Harrison, aki azután kezdte meg egyszemélyes hadjáratát az egészség szolgálatában, hogy tinédzserként 13 liter vért kapott egy mellkasműtét során. Akkor tett fogadalmat arra, hogy pontban 18 éves korában elmegy vért adni, és csodák-csodájára kiderült róla, hogy vére csodaszámba megy. Azóta megkapta a "férfi, akinek aranyból van a karja" jelzőt, egymillió dolláros életbiztosítást kötöttek rá, speciális vére pedig egy új vakcina kifejlesztéséhez is alapanyagul szolgált.
