Egy tengerparti utazásra - kiváltképpen, ha hosszabb időre megyünk, netán évi szabadságunkról van szó - lelkiismeretesen illik előkészülni. Vannak, akik holmijukat az utolsó pillanatban szedik össze és dobálják egy bőröndbe, mások már februárban írni kezdik a Szükséges Holmik Listáját, mely hétről-hétre bővül, és az utazás előtt már ki is lehetne adatni, mondjuk Leltár-regény címmel...
Az előbbi esetben majdnem mindig otthon marad valami igazán fontos holmi, az utóbbi módszer hibája, hogy több lesz nálunk a felesleges, mint a szükséges. A lelkiismeretére hallgató utazó a külső előkészületeket legjobb, ha jó tíz nappal az utazás előtt kezdi meg. Ilyenkor ajánlatos összeszedni a szükséges holmikat, majd listát írni a még hiányzókról. Három nappal indulás előtt már gondosan ki kell válogatni mindent a táskákkal vagy bőröndökkel együtt, másnap elvégezzük az első "próbapakolást", majd 24 órával a start előtt mindent szisztematikusan beteszünk, a selejtezett holmikat félretesszük, és a leltárt még utoljára összevetjük a csomagok tartalmával.
Az utazás idejére szánt dolgokat - könyv, étel, ital, tisztálkodási szerek stb. - természetesen külön hagyjuk, és csak reggel tesszük be egy, külön e célra már előzőleg kiválasztott táskába.
Ételt vinni? Tengerpartra? Minek?
Bármilyen járművel utazunk is a tengerpartra, célszerű minél kevesebb holmit magunkkal vinni - ezt kívánja a praktikusság mellett a déli életmód egyszerűsége is. Kevés ruha, egy vékony, könnyen száradó törölköző, egy lepedő és egy hosszúujjú póló a hűvösebb estékre, éjjelekre! A hosszúnadrág, illetve a hosszú szoknya pedig nem csupán a szélfútta időkben jön jól, de nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy helyi templomba bemenjünk.
Ételt fölösleges magunkkal vinni az ottartózkodás idejére: a szűkebb pénztárcájúak is megengedhetik maguknak az egyszerű, délies étkezéshez szükséges alapanyagok megvásárlását, és nem kell lemondaniuk a mindennapi kenyérről vagy dinnyéről sem! De ha ser- vagy borisszák vagyunk, és autóval utazunk, nem árt betankolni a napi adagot. És még valami: Görögországban az üzletekben nem árulnak morzsát, így ha pl. rántott polipot szeretnénk készíteni, magunkkal kell vinni egy kilós adagot!
Aki valamennyire is szeretne megbarátkozni a tengerrel, az vigyen magával búvárszemüveget és légzőpipát, valamint egy gumicipőt a tengeri sünök és éles kagylók, kövek ellen! Nélkülözhetetlen valamilyen külső és belső szúnyogriasztó is, ennek hiányában meglehetősen kellemetlen lesz a naplemente utáni időszak, a mólón üldögélve vagy a szoba hűsében, egészen a reggeli ébredésig...
Átmeneti gyomorpanaszokra felkészülni nem blődség
Elmaradhatatlan kellékei még az utazásnak egy többfunkciós bicska (lehetőleg ne valami hamisítványt vegyünk), az elemlámpa, az orvosságok közül pedig a legfontosabb a görcsoldó és a széntabletta. A szokatlan ízek és a víz minősége ugyanis gyakran okoz problémát kezdőknek és haladóknak egyaránt: a félig nyers kagyló vagy a vezetékes víz fogyasztása egyaránt okozhatnak átmeneti gyomorpanaszokat. Nem fölösleges néhány pezsgőtabletta sem, ezek egyrészt pótolhatnak bizonyos vitaminokat és nyomelemeket, másrészt így nem kell mindig drága üdítőket, gyümölcsleveket vásárolni. És ha találunk helyet egy-egy sapkának vagy szalmakalapnak is, megúszhatjuk az első napok leégéseit.
Manapság egyre fontosabb a jó napolaj, mivel a technika fejlődésével a maradi természet képtelen lépést tartani, és eredeti rendjében bizonyos problémák mutatkoznak néhány évtizede. Ami a megfelelő testápolószereket illeti, mindenképpen kérjék ki egy jó kozmetikus véleményét!
Tapasztalatom szerint egy szép füzetet is becsomagolhatunk, amely naplóvezetésre is alkalmas, tehát kisebb formátumú, keményfedeles és lehetőleg simalapos. A tengerparton még azok is s ihletet kaphatnak, akik különben nem hódolnak efféle kedvtelésnek. Naplónk egyaránt szolgálhat a napi események feljegyzésére és a déli táj ihlette gondolatok megörökítésére, de végső esetben akár kártyapartik eredményeit is vezethetjük bele.
Könnyebb könyvet
Végül következzenek az útravaló könyvek. Ehhez is szeretnék némi segítséget adni. A túl sok könyv nem jó semmire, a kevés viszont, ha nincs kellő gonddal válogatva, nem tölti be feladatát és így végül mindkét esetben csak haszontalan súlyfeleslegről beszélhetünk. Nélkülözhetetlennek tartom egy „meditációs könyv“ kiválasztását: például Hamvas Béla: Anthologia humana c. válogatása ötezer év bölcsességéből, vagy Babérligetkönyv című gyűjteménye, de viszonylag jól használható Nietzsche: A vándor és árnyéka c. kötete vagy Pascal, esetleg egy-egy színvonalas válogatás görög filozófusok írásaiból. Az ilyen kötetek kiválóan alkalmasak olyankor, ha csupán egy-egy sort, gondolatot akarunk fellapozni, aztán merengeni rajta, miközben tovább nézzük a két végtelent: a Tengert vagy az Eget...
A másik kötet lehet egy hosszabb regény: erre akkor van szükség, ha pihenésünk során hosszabb ideig vagyunk egyetlen helyen. Nem árt, ha a kiválasztott mű olyan, hogy azt - terjedelme vagy nehézsége miatt - az év más, hétköznapi elfoglaltságokkal teli szakaszában nem tudtuk elolvasni. Tolkien: A gyűrűk ura vagy Hamvas Karneválja talán érzékeltetik, mire is gondolok, de kinek-kinek bizonnyal megvan a maga jelöltje: csak arra kérném Önöket, hogy Délen lehetőség szerint mellőzzék az orosz és északi klasszikusokat! Nem mintha bármi minőségi kifogást emelnék is ellenük, egyszerűen nem illenek a hely szelleméhez.
Nem árt egy verseskötet sem, olyan költeményekkel, amelyek akár „hangosan, a tengernek kiáltva“ is felolvashatóak. Japán vagy kínai válogatás, görögök, természetesen a régiek közül, és az angolok: Byron, Keats, Shelley. Ugyancsak remek tengerparti olvasmány Hölderlin Hyperionja!
Mindez természetesen személyes ajánlat volt, amolyan kedvcsináló: ha akarják, vessék el úgy, ahogy van, és állítsanak össze egy útikönyvtárat teljesen szabadon. Az egyetlen, amihez ragaszkodnék, az a meditációs kötet.
Ezek voltak hát az utazás előkészületei a gyakorlatban, és persze egy kicsit elméleti síkon is. A belső felkészülés már mindenkinek legszemélyesebb magánügye, ezért a következő jegyzetek során kénytelen leszek erről is szót ejteni majd. Higgyék el, érdemes odafigyelni az előkészületekre: enélkül ugyanis nehéz lesz az út a hétköznapokból a reánk váró csodákig!
