- Az MMIK-beli a tárlatodra egy élő modellt is viszel. Mennyi időbe telik egy fantáziasmink elkészítése?
- Az attól is függ, mekkora testfelületre készül. Most két és két és fél órával számolok, de ez nagyon modellfüggő. Van, akivel lassabban haladok, mert gyakrabban kér szünetet, más modellek több órán keresztül képesek mozdulatlanul egy helyben maradni.
- Mennyire tartós a munkád?
- Aznap még biztosan kitart, mivel fixálom is őket, pláne ha nem érintkezik vízzel vagy ruhával. Egyik alkalommal, amikor kifestettem egy modellt, a hatás kedvéért a fotóstúdióban nyakon öntötték egy tál vízzel. Becsuktam a szemem, fel se mertem nézni, de kibírta, nem kenődött el, és nem is folyt szét.
- Leülsz a vázlatfüzet elé, és előre megtervezed, melyik modellre mit varázsolsz?
- Nincs vázlatfüzetem, mert úgysem azt készíteném, amit előre eltervezek. Persze van egy halovány elképzelésem arról, mit szeretnék majd megfesteni, de a pillanatnyi hangulatom és az összhatás, a modell, a fodrász által készített haj és a ruhája is nagyban befolyásol. Meglátom a modellt, bekattan valami, és abban a pillanatban születik meg bennem az elképzelés.
- Hogyan állsz neki?
- Amikor úgy gondolom, hogy jó lenne végre csinálni valamit, megszületik bennem egy ötlet, lebeszélek hozzá egy modellt, és hívok egy profi fodrászt és egy fotóst is.
- Egy kozmetikus jó, ha tud sminkelni, de amit te csinálsz, az jóval több ennél.
- Öt-hat évvel ezelőtt kezdtem el ezeket a sminkfantáziákat készíteni, pusztán saját magam szórakoztatásra, nem azzal a céllal, hogy egyszer majd kiállítást rendezzek belőlük. Le se tagadhatnám, de eredetileg képzőművészeti pályára készültem, csak miután nem vettek fel arra a szakra, amire szerettem volna, lettem kozmetikus.
Aztán egyre komolyabban kezdtem a sminkeléssel is foglalkozni. Míg hat évig otthon voltam Gyesen, elvégeztem a sminkszakértő, később a sminkmester iskolát, majd a kozmetikától függetlenül kialakítottam ezt a sminkstúdiót is. Gondoltam egyet, mivel képzőművész nem lehettem, nem tudtam papírral és ecsettel érvényesülni, miért is ne próbálnám meg a bőrön, élő modelleken?
Voltak gondolataim, amikhez modelleket kerestem, aztán megalkottam őket, találtam kreatív, alkotni vágyó fodrászokat, modelleket és fotósokat, akik mind segítségemre siettek. Az évek során több ezer fotó készült így. De úgy voltam velük, mint a költő, aki a fióknak írja a dolgait, nem mutattam meg senkinek.
- Míg egy szép napon kiállításra nem hívtak…
- Két évvel ezelőtt merült fel először, hogy ha már annyi kép van, ne csak a fiókban heverjenek, mutassuk meg őket, csináljunk belőlük valamit. Főként, hogy ezek a képek a modell, a fotós és a fodrász munkáját is dicsérik. Két éve a szombathelyi színház akkori szervezője, Czenki Zsuzsanna karolta fel az ötletem, tetszettek neki a munkáim. Elterveztük, hogy farsangi időszakban egy darabhoz igazodva szervezünk majd egy kiállítást. Az elképzelések szerint színészeket is megkértem volna arra, hogy üljenek modellt nekem. El is kezdtem a szervezést, Kelemen Zolit ki is festettem. Nagyon élvezte, olyannyira beleélte magát a sámán szerepébe, hogy ez tükröződik a képeken is. Ez az a plusz, amitől életre kel az általam elképzelt test-festmény.
- Végül mégsem a színházban nyílik első kiállításod, hanem az MMIK-ban. Miért?
- Az utolsó pillanatban kaptam egy telefont, hogy ennek a kiállításnak nem lehet a helyszíne az aula, az anyag csak a felső szintre, a körfolyosóra kerülhet. A fenti kiállítást viszont nem tartottam jó ötletnek, hiszen ott az anyagot alig páran láthatják,de egy pillanatig sem bánom, hogy végül így alakult.
Az MMIK sokkal közelebb áll a szívemhez. A gimnázium alatt oda jártam rajzolni, ott nőttem fel, festményeimből és tusrajzaimból annak idején ott is nyílt kiállítás.
- Sminkesként nem dolgoztál a színházban?
- A WSSZ-ban nem, dolgoztam viszont más színházaknak, a Ferrum Színpadnak terveztem már maszkokat és minden előadás előtt fel is festettem. Dolgoztam a Mesebolt Bábszínházzal is, de nemrég az a nagy álmom is teljesült, hogy Hindi Fatima és a Voler Mouche videoklipjeihez sminkelhettem.
- Nem gondolkodtál még azon, hogy Budapesten, vagy a határ másik oldalán többre vihetnéd?
- Lehet, hogy lenne igény a munkámra Budapesten is vagy Ausztriában, de én úgy vagyok ezzel, ha már valamiért itt maradtam Szombathelyen, ebből kell kihoznom a maximumot. Jól érzem magam a kozmetikában, nyáron hennát festek, nagy élvezettel sminkelek menyasszonyokat, ha hívnak, szívesen készítek ki gyerekarcokat is, aztán ott vannak az alkalmi tablók, fotózások, a napi munka. Ezeken kívül, ha jön a gondolat, akkor megfesthetem azt is. Így teljes az életem, családdal, gyerekekkel, munkával és Szombathellyel.
- A versengések nem érdekelnek?
- Nem igazán, ennek ellenére nemrég egy országos internetes arcfestés- bajnokságon nyertem egy fotómmal, véletlenül láttam meg a hirdetést, és beküldtem egy képet. Korábban is értem már el jó helyezéseket,de a versengés nem az én világom.
- Tetoválást nem csinálsz?
- Úgy gondolom, egy pillanatnyi hangulat végtermékét nem szerencsés egy életre bélyegként magunkon hordani. Vendégeimen is azt látom, hogy tetoválásaikat sokan utólag már nagyon bánják, és nem egyszer azzal a kéréssel jönnek hozzám, hogy legalább az esküvőjükre tüntessem el valahogyan. Én azt szeretem, ha mindig tiszta lappal, újra lehet csinálni, persze láttam már művészien szép tetoválásokat is, tetszenek,de azok elkészítését a tetováló művészekre hagyom.
Bea testekre festett alkotásaival, művészi fotókon megörökített fantáziasminkjeivel február 26-ig, naponta 8-20 óráig az MMIK-ban mi is találkozhatunk.
