Végtelennek tűnő, nihilista vonatút után a Keletiből igyekszem haza, az otthon nyolcadik kerületi melegébe - illetve igyekeznék, de a fájdalom nagyobb úr. Minden egyes megkezdett kör, amit szeretnék leírni a pedállal, maga a kínkeserv, a bicikli már csak nehezék alattam. Szerencsére nemsokára a forró zuhany oldja a feszültséget, meg a tudat, hogy megcsináltuk. 140 kilométer, kevés és rövid megállással, dzsembori helyett - így alakult, de bizonyos másnapi teendők miatt - teljesítménytúraként.
De nem szeretnék elrettentő hangnemet megütni: a Fertő-tavat biciklivel megkerülni kitűnő elfoglaltság. Korra való tekintet nélkül, Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize körül ugyanis megszakítás nélkül kerékpárút vezet - hol ilyen, hol olyan. Speciel nem nehéz kitalálni, hol ilyen és hol olyan: a magyar szakasz végig szánalmas, mozgóalkatrészeket próbára tevő repedésekkel, felnyomuló gyökerekkel, huplikkal. Büszke népünk dolgokhoz való hozzáállásának ékes lenyomata.
Indulás Kelet felé feltétlenül
Erre persze számítottunk, hiszen felhívták rá a figyelmünket, amiként arra is, hogy okvetlenül Kelet felé induljunk, különben a visszaúton nagyot fogunk szívni, hisz annak legvégén emelkedőkkel kéne megbirkóznunk, így viszont nem. Tehát irány Balf, Fertőboz, Hidegség és Hegykő, hogy végül Pamhagen előtt lépjük át a határt.
De mindenekelőtt palacsintával-kávéval indítjuk a reggelünket a fertőrákosi Kőfejtő étteremben, és hogy véletlenül se csak a bringautak miatt utáljuk meg kicsit ismét az országot, ahol élünk, olyan pillantásokat kapunk a - rendelést papíros rögzítés helyett memorizáló, így azt rendre elcsesző - felszolgáló asszonyságtól, hogy szinte már szólunk neki, bocs, hogy ide jöttünk kinyitni a pénztárcánkat. Magyar vendégszeretet my ass.
Gyomorlökettel könnyű a start, még ha az említett, szanaszét szabdalt bringaút gyakran vissza is vesz a tempónkból, az osztrák oldalra jutás viszont elementáris megkönnyebbüléssel jár: tükörsima és kellően széles kerékpárút fogad, Illmitznél viszont már elkezdjük érezni a lábunkat, úgyhogy jöhet a fitneszital és a csokoládé.
Nincs más, csak a tekerés
Az útvonal azonban nem a tó mellett halad közvetlenül, itt nem nagyon gyönyörködhetünk a csillogó víztükrön, mint mondjuk a Balaton mellett. Helyette már-már túl pedáns, steril rendezettség dívik, ami hosszabb szakaszok legyűrése közben eléggé lélekölő tud lenni, mint kiderült - a szembeszél csak nem kívánt repeta volt, hogy a 20-25 kilométeres óránkénti sebességet tartani igyekvő biciklista kognitív fókusza egyetlen pontra szűküljön: arra, hogy haladjon.
Mi nem is terveztük másként: helyi látnivalók, kedves vendéglők, turistapontok helyett az izomerőt helyeztük listánk első helyére, ami, hangozzék furcsán, de ugyancsak tud élmény lenni, főleg, ha az ember magára akar kicsit maradni a tudatával. Önismereti tréningnek, sporttevékenység közbeni meditációnak sem utolsó tehát, ha - budapesti bringás szlenggel élve - megrakja az ember.
Bringaparadicsom
Először Podersdorfnál engedtünk nagyobb teret az ingereknek sörök formájában: a magyarul megszólaló felszolgálótól itt már azt is kaptuk, amit kértünk, mögöttünk kis fehér-piros csíkos víztorony uralta a mólót. A környezetet pedig (főleg osztrák) biciklisták rajai.
A Fertő-tó északi csücskét jelző, frappáns nevű Jois falujától egészen a Mörbisch-ig délirányba vezető úton ismét gyönyörködhettünk az európai szellemben, lüktető térdünkről-combunkról elvonva a figyelmet újfent át is beszéltük közben - khm, míg fennmarad az állapot, addig ez sosem lesz lejárt lemez - a magyar ember jellemző pökhendiségét és aljasságát, ami miatt nemigen jutunk egyről a kettőre, és ami miatt nálunk nem látunk olyat mint itt, 30 kilométeren át makulátlan állapotban tartott szőlőültetvényeket.
Egyvalamiben fejlődhetnének még sógoraink: a kritikus pontokon megfelelő útjelző táblák elhelyezésével. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik értetlenkedve forgattuk fejünket egy-egy kereszteződésben, mert hiába tudtuk, hogy a B10 jelzésű a mi bicikliutunk, alfánk és omegánk, ha egyszerre két irányba is elágazott. Aggodalomra nincs ok, ez nem sűrűn fog előfordulni, de ezért is vigyünk magunkkal térképet (és hogy még mit, arról még egy görgetéssel lejjebb).
Amivel mindenképpen készüljünk
Végül nem maradhat el az, hogy mik azok a fontos előkészületek, amikkel elkerülhetünk egy-egy keserű tapasztalást. Pontokba szedjük, hogy átlátható és egyértelmű legyen:
