- És te mióta csinálod?
- Hát ugye szerdán indult, azóta.
- És volt komoly állásinterjú, meg minden?
- Dehogy. Egy rövid elbeszélgetés, aztán a kezembe nyomták ezt a lebutított iPhone-t, amin megy a fuvarok fogadása. Még az erkölcsi bizonyítványt is ők kérték ki. Kérdezték, hogy állok pontokkal, mondtam, soha nem volt balesetem. Vetettek egy pillantást a kocsimra, mert az nem lehet tíz évnél idősebb, megköszönték, aztán másnap már vehettem is fel az első utast.
Ezt mondta el nekem Zoltán, miután beültem mellé életem első Uber-fuvarára. Zoltán nem hivatásos sofőr, nem is extaxis, egyszerűen mellékesként kezdett sofőrködni a feltörekvő új cégnek, ami egyre csak terjeszkedik a világon. És most megérkezett Budapestre is.
Minden szempontból kényelmes
Itt nem egy taxitársaságot tárcsázunk. Az egész lelke egy okostelefonos alkalmazás: ebben megadjuk az alapadatainkat, illetve a bankkártyánk számát, és pillanatok múlva már kérhetjük is az első fuvart. Már ha éppen van kocsi a közelben: a GPS belövi, hogy hol vagyunk, ha pedig akad mozgósítható Uber-sofőr, akkor kiírja, hány perc alatt tud ott lenni nálunk. De a legszebb hiánypótló húzás: egy Google-alapú térképen méterről-méterre követhetjük, hol tart éppen az autó. Még szebb: a kijelzőn látunk arcot, autótípust és rendszámot is, hogy beazonosíthassuk az érkezőt. Így néz ki a dolog (az első képen, természetesen kikockáztuk a sofőrt):
Nyilván mindenki megakadt azon, és gyanút kezdett szimatolni, hogy meg kell adnunk a kártyaszámunkat. Aggodalomra azonban nincs ok, ez nem véletlenül van így. Ha ugyanis az Uber lelke a mobilalkalmazás, akkor az agya az okos pénzmozgatás. Az utas és a sofőr között közvetlenül ugyanis nem zajlik ilyen.
Egy ötforintos sem cserél gazdát az utastérben.
Az utazás végeztével gyakorlatilag úgy, mintha egy webshopnak fizetnénk, az Uber leemeli az összeget a bankszámlánkról, 80 százalékát pedig továbbutalja a sofőrnek. Akár egy szál fürdőnadrágban is beülhetnénk, pénztárcátlanul, az alkalmazás megoldja a fizetést. Persze nem érdemes fürdőnadrágban beülni, mert az út végén az utaztató és az utas is csillagokkal értékeli a másikat (lásd fent, második kép), és ha valakinél ennek az átlaga nem néz ki szépen, akkor lehet, hogy a következő alkalommal nem kap fuvart. Vagy nem fogják őt kérni.
Gondoltam kipróbálom, nagy baj nem lehet belőle. Meg aztán olyan munkahelyen dolgozom, ahol alig érintkezek emberekkel, így kicsit ezt is bepótolom. Izgalmas dolog megismerni az utasok életét
- mondta egy másik sofőr, akit épp akkor csíptem el, amikor egyébként hazafelé tartott a főállásából. Kifejezetten frissítő élmény egyébként már az is, hogy az ember nem egy ügyfélnek érzi magát, aki helyet foglal a nagy sárga autóban a taxióra mellett, hanem olyan az egész, mintha stopposként vette volna fel egy ismeretlen ismerős.
A gyilkos győzelem azonban a költségben rejlik: nekem az az út, amiért normál esetben 2000-2300 forintot szoktam fizetni egy taxiban (plusz a jatt, ha éppen jó kedvem van), Uberrel 1200 forintomba került csak. Ezt mind a három sofőr aláhúzta, akivel eddig utaztam: körülbelül feleződnek ezek az összegek. Nem csoda, hogy tüntettek már ellene Londontól egészen Párizsig, és nem lennénk meglepve, ha erre Magyarországon is sor kerülne. Igaz, a helyzet egyelőre csak a pesti taxisokat izzaszthatja meg, de hetek-hónapok kérdése, mikor tágítja az Uber a hazai városok számát is.
Taxisok: illegális, vérlázító, tilcsákbe
Az Uber színtiszta win-win szituáció: megéri a sofőrnek, aki különösebb megkötések nélkül szállhat be, és megéri az utasnak, aki sokkal kevesebbet fizet. De hogy mit gondolnak róla a taxisok, azt jól példázza egy hajnali hazautam, amikor megérdeklődtem egyiküktől a véleményét, és kishíján infarktustól zihálva csúszott át a szembesávba, úgy kelt ki magából. A düh érthető, hiszen egy egyszerű mobilalkalmazás kiiktat taxistársaságot, diszpécsert, engedélyeztetést, és közvetlenül köt össze utast utaztatóval. Ahogyan az Oszkár teszi azt vidéki városok között.
A minisztérium már járatja az agyát
Két napja egyébként a szerkesztőségi postaládába beesett egy levél a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól. Az állt benne: az Uber sofőreinek is teljesítenie kell a hagyományos taxis szolgáltatóktól elvárt jogszabályi feltételeket, máskülönben ez
az indokolatlan engedékenység az utasok érdekeinek sérelméhez vezetne, veszélyeztetné a gazdaság kifehérítésének és a közlekedésbiztonság védelmének céljait is.
Utasként üzenném: két kezemen sem tudom megszámolni, hányszor sértették az érdekeimet taxisok mindenféle "véletlen" kerülőutakkal, ünnepnapokon megduplázott árakkal, az átlagosnál gyorsabban pörgő taxiórával (tisztelet a kivételnek, szerencsére több van belőle). Az Uber nem nyújt lehetőséget az utóbbi trükközésekre. Meg kartellezésre, piacfelosztásra sem, ami taxiséknál ugye régóta csodálatosan működik.
Legyen bárhogy is, izgalmas lesz nézni, mit próbálnak lépni a magyar taxisok az Uber jelenlétére. Sok eszköz mindenesetre nincs a kezükben, a telefont nem csavarhatják ki az emberek kezéből. Azt viszont megtehetik, hogy beállnak az Uber kötelékébe. Lehet, hogy jobban járnának.
