A Szombathelyen 1994 óta működő EPCOS Kft. a harmadik legnagyobb munkáltató városunkban. Jelenleg 1700 dolgozójuk van a gyár komplexumban (ami tényleg hatalmas, könnyen el lehetne benne tévedni), a bővítés után pedig még 37 dolgozót fognak majd felvenni.
A jó híreket Puskás Tivadar polgármester, Molnár Miklós alpolgármester, Harangozó Bertalan kormánybiztos, valamint Takács Balázs ügyvezető igazgató jelentette be. Puskás Tivadar azt is megemlítette, hogy a jól végezett munkához elengedhetetlen a jól képzett munkaerő, ezért is fontos a mérnökök jövőbeni képzése a Nyugat Magyarországi Egyetemen.
Molnár Miklós alpolgármester többek között az EPCOS társadalmi felelősségvállalását dicsérte, mivel kiemelten magas a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató indirekt munkalehetőség a cégnél. Azt is elmondta, hogy az EPCOS és a többi hasonló cég révén Szombathely a három legdinamikusabban fejlődő gazdaságú város közé tartozhat, pedig ellentétben Kecskeméttel és Győrrel, nálunk nincsen autógyár.
Az EPCOS ügyvezető igazgatója, Takács Balázs közölte a tényleges számokat: a fejlesztés-bővítés egészen pontosan 3.346.235.131 forintból valósul meg, ebből 822.078.253 forint támogatást az Új Széchenyi Terv biztosít. Habár lehet egy kicsit kevésnek tűnik a 37 új munkahely egy ekkora összeghez, a beruházás magában foglalja a gépesítést és az ingatlan beruházást is. A projekt egy kicsit csúszott ugyan a Fukushimai szerencsétlenség miatt, de most már sínen vannak.
Jól be kell öltözni: a cipőre védő „zacskó” kerül
Hogy jobban megérthessük, mi is történik valójában a gyárban, körbevezetnek bennünket az egyik épületben. Ahhoz, hogy egyáltalán a gyártó területre léphessünk, jól be kell öltözni: a cipőre védő „zacskó” kerül, a hajra hajháló, és mindenkinek köpenyt is kell vennie. Ekkor sajnálom leginkább, hogy itt nem lehet fotózni (érthetően féltik az üzleti és gyártási titkokat) – úgy nézünk ki, mint egy csapat kezdő cukrász az első munkanapon.
A gyár (legalábbis amit láttunk belőle) olyan, mint ami egy sience fiction könyvből lépett elő: minden ragyog a tisztaságtól, a kőlapok szinte csillognak, és a hőmérséklet temperált. Minden dolgozó egyenruhában, hajhálóval és a mienkhez hasonló cipő - zacsival van felszerelve. A gépek ütemesen zúgnak, és a munkások figyelme egy pillanatra sem lankad, pedig nem hiszem, hogy gyakran látnak látogatókat.
Az idegenvezetőnk gondosan elmagyarázza az előállított termékek miértjét és hogyanját, de bevallom, nem sokat értek belőle, mindenesetre nagyon érdekesen hangzik. Mikor megszabadulva a védő öltözettől kilépünk a kinti hidegbe, egészen olyan érzésem van, mintha egy űrközpontot hagytunk volna el. Nemhiába, ez mégiscsak a jövő egy kicsi szelete itt, Szombathelyen.
