A Parkerdő Szombathely legidillibb rekreációs pontja, ahová bármikor el lehet menekülni a világ elől. Azok a szerencsések, akiknek pedig saját kiskertje is van ott, ezt még gyakrabban kihasználhatják, és a többségük meg is tanult együtt élni a természettel.
Sajnos azonban van egy nem elhanyagolható kisebbség is, akik egészen másképp vélekednek a természetről, a terület erdő jellegéről. Hirdetésekkel tapétázzák ki a fákat, amelyekbe ott is hagyják rozsdásodni a rajzszegeket. Az ott élők folyamatosan próbálják megtisztítani a fákat a hirdetésektől és a szegektől, ám ez egyre kilátástalanabbnak tűnik.
Az egyik ilyen neuralgikus pont a nagy tölgyfa a büfénél, mely azáltal, hogy forgalmas helyen áll, sokak szemében ideális "reklám-felületet". De ez egy élő fa, s mivel úgy véljük, hogy normális ember sem a saját, sem pedig az édesanyja hátára nem szegezne hirdetést, így talán oda sem kellene.
A másik nagy probléma pedig az, hogy az új kerttulajdonosok gyakran azzal kezdik meg a kertészeti tevékenységüket, hogy tarra vágják, vágatják a frissen megvásárolt kis telket. Adódik a kérdés, hogy akit ennyire zavarnak a fák, meg úgy a természet maga, az miért egy erdőben akar magának egy kis területet megvenni?
Természetesen értjük, hogy a szántókért nagyobb a verseny, és ott a NER-lovagok aratnak leginkább. De ez nem indok arra, hogy az erdei élővilág elől elvegyük azt a keveset, ami még maradt neki. A helyzet pedig kezd annyira tarthatatlanná válni, hogy a Fekete Fenyves Dűlő nevű részen lassan már mikroszkóppal kell keresni a fekete fenyők nyomait.
Ha nem történik változás az említett kisebbség hozzáállásában, akkor a Parkerdő hamarosan Szombathely leginkább alulértékelt része lesz, ahol az emberek az illegális szemétlerakás közben a fákra szögezett hirdetéseket olvasgathatják majd. Pedig, ha nincs természet, akkor nincs mezőgazdaság sem. Úgy pedig étel sem lesz, szóval ideje lenne megbecsülnünk a világ még zöld részeit!
