Calgary, a labradormama március 7-én adott életet nyolc apró szőrgombócnak, akik most még szinte egy tenyérben elférnek, de nagyjából másfél év múlva valakinek igazi társai lesznek. Ma még nehezen képzelhető el, hogy ezek az elesett jószágok felnőve világtalan emberek segítői lesznek, de anyukájukra nézve már nem. Úgy is mondhatnánk így ér körbe az élet, a ma még emberektől gyámolított tehetetlen teremtmények visszaadják azt, amit most kapnak.
Jó tett helyébe jót várj, mondhatnánk a falvédős bölcsességet, ebben az esetben azonban ez igaz is. Mert szemben az emberrel, a kutyákban soha nem kell csalódni, így bennük sem, ha felnőnek. Egy fekete és hét sárga labrador született az alomban, akiket anyjuk azóta is gondosan ellát, pedig még CSOK-ot sem kap érte. Calgary éjszaka is önállóan intézi a dolgokat, ha megéheznek a kicsik, bemegy hozzájuk és megeteti őket.
A kutyababák közben nagyon szépen gyarapodnak, és bár van olyan nap, amikor egyik-másik kicsit kevesebbet hízik, a következő napra bepótolják a lemaradást. A kicsik immár másfél hetesek, kicsit remegősen, de már próbálkoznak a négy lábon történő mozgással. Már csak napok kérdése, hogy kinyíljon a szemük, és meglássák azt a világot, amit aztán majd ők fognak másokkal láttatni. Így lesz kerek a történet.
