A megerősített sorompó egy darabja áll emlékoszlopként a bucsui határátkelőn. A nyugdíjas klub avatta fel a hétvégén, de átkerül majd a Vaskerítés-múzeumba, mielőtt szemétként és törmelékként végezné. A szombati finánctalálkozó résztvevői nem mehettek be azokba a leromlott állapotú épületekbe, amelyekben esetenként több évtizedet szolgáltak, így az épület mellett ültek le beszélgetni, visszaemlékezni és fényképeket nézegetni.
Első videónkban Rózsa Róbertet kérdeztük a múltról. Elmondta, mi volt az osztrákok kedvenc csempészcikke a régiségeken kívül a 80-as években, beszélt az NDK-s rohamról és a tűzparancsról, ami szigorúan csak levegőbe lövésről szólt. Megemlítette azt a német határsértőt, aki az egyik lábával már átlépett Ausztriába, de felszólították, hogy álljon meg. Ha egy lépést tesz még, akkor sátor, meleg étel és ital várta volna osztrák oldalon, de nem merte megtenni, így magyar börtönbe került. A pénzügyőr hozzátette, amennyire lehetett nyugtatták az elfogottakat, akiket rendszerint taxi hozott a határ közelébe.
Nem titok, hogy sokan autóikat a határ menti erdőkben hagyták. Ezeket összegyűjtötte volna az állam, ha nem lettek volna gyorsabbak sok esetben a helyiek, akik bravúros gyorsasággal kapták szét a Trabantokat, Wartburgokat, Daciákat.
Az elmondottakból az is kiderült, hogy a fináncoknak általában néhány másodpercük volt arra, hogy kiszimatolják, kinek van vaj a füle mögött. Ez sokszor sikerült, de volt, amikor a csempészek voltak ügyesebbek. Az akkori határsorompót brutálsorompónak hívták, nem véletlenül. Nem olyan gyengített volt, mint manapság, hanem simán leborotválta egy személyautó tetejét. Mint az a felvételből kiderül, nem véletlenül van kanyar a határállomás előtt.
Második videónkban egy egykori IBUSZ dolgozó visszaemlékezése mellett megmutatjuk az emlékoszlop leleplezését és egy fényképalbumba is bepillantunk.
