Az amerikai történelembe is nagy hangsúllyal vonult be Alexander Graham Bell 1876-os első telefonbeszélgetése, amikor a szomszéd szobában elhelyezkedő asszisztensét megszólította a távrecsegőn keresztül: "Mr. Watson! Jöjjön ide, látni akarom!" - és Watson jött. És Bell telefoncége ma is működik a tengerentúlon, AT&T néven. A telefon szinte azonnal megmozgatta a képzelőerőt, és az emberek már akkor fantáziálni kezdtek arról, hogy ha hangot el lehet juttatni nagyobb távolságokra, akkor ugyanez hogyan tehető meg a képpel. A Technologizer.com cikke innen indulva rágja át magát a videotelefonálás korszakain, már ha vannak neki olyanok.
Kezdetben egyes folyóiratok telefonoszkóp néven ábrázolták első elképzeléseiket, Albert Robida francia sci-fi író a 20. század: az elektromos élet című regényében említette meg, a Punch nevű brit szatirikus lapban pedig George du Maurirer 1878-as skicce jelent meg. Figyeljük meg az akkoriban nagyon progresszívnek számító beszélő csöveket a fotelben ülő, illetve a tollasozó nő kezében!
Valósággá érés
Ki mást próbálta volna meg elsőként a gyakorlatba átültetni a videotelefonálás elvét, ha nem az AT&T? Kísérletezgetéseik 1927-ig nyúlnak vissza, amikor Herbert Hoover kereskedelmi miniszter tesztalanyként, az akkori prototípussal Washingtonból szólította meg a new yorkiakat - igaz, csak a hangsáv volt oda-vissza kötve, a kép megjelenítése egyirányba működött. A "PicturePhone" (kép-telefon) végül az 1964-es világkiállításon debütált, az AT&T mindent meg is tett a hype felturbózásáért, devégül több okból is elhalt a kezdeményezés: a jövőtelefon nem a már meglévő hálózatokat használta, így külön kellett neki kábeleket fektetni, illetve mai árfolyamon számolva átlagosan 30-40 ezer forintot kellett fizetni egy háromperces hívásért. Érthető, miért nem robbant be.
Jetson család és Stanley Kubrick
Az álmodozások mindig fontos terepei voltak a jövő találmányainak, így nem vehetjük azokat félvállról. A tudományos-fantasztikumban márpedig egy magára valamit is adó űrhajós közelében mindig ott volt az audiovizuális átvitelre alkalmas készülék. Az alábbi kép bal felső sarkában Fritz Lang híres 1927-es némafilmjéből, a Metropolisból látható egy képkocka, jobboldalon az egy időben Magyarországon is népszerű Jetson család videotelefonja jelenik meg, míg lent Stanley Kubrick megkerülhetetlenül időtálló opuszában, a 2001: Űrodüsszeiában használt, bankautomatára emlékeztető készüléket látjuk. A film 1968-ban készült.
80-as évek: Képküldés gombnyomással
A kudarcát nehezen elismerő AT&T 1970-ben mégegyszer megpróbálkozott találmányával, ezúttal már apró változtatásokkal és PicturePhone II néven, de ez is elcsúszott a piac banánhéján. 1984-ben a Bell Systemet további csapásként az amerikai kormány is megszorongatta antitröszt-vádakkal, osztódásra késztetve azt, így új utak nyílhattak további ötleteknek, már ami a videotelefont illeti. Az új készülékek már a meglévő telefonvonalakat aknázták ki hagyományos modem-technológiával, ilyen volt például a Mitsubishi's Visitel LU-500-01 (a lenti fotón), amit 1988-ban 400 dolláros áron vesztegettek (90 ezer forint). Ezen meg kellett állítani a beszélgetést, és egy gombot megnyomni, ha küldeni akartunk magunkról egy képet, ami 5 és fél másodperccel később jelent meg a fogadó félnél. És persze meg sem mozdult. A Sony 1987-es, Japánban megjelent Teleface rendszere is ugyanezt tudta, de sajnos túl primitív technológiáknak bizonyultak a túléléshez.
AT&T: csak nem hagyják annyiban
1992-ben mégre felismerte a távközlőmogul, hogy egy gazdaságos, széles körben terjeszthető videotelefonnak a már kiépült rendszereket kell használnia, a siker záloga csakis ebben rejtőzhet. Az AT&T VideoPhone 2500 már szaggatott, másodpercenként 10 képkockát küldeni képes, kissé esetlen színezésű videóra volt képes. Erre már rásüthetjük a mérföldkő jelzőt, de attól még mindig nem volt pénztárcabarát: 1600 dollárba került, ami ma 2500-nak felelne meg (vagyis cirka 570 ezer forintnak). Plusz egy pofon: kizárólag ugyanilyen készülékkel rendelkezőket lehetett hívni vele. Újrakábelezés nélkül is újra meg kellett élnie a kudarcot az AT&T-nek.
A tárgyalásoknak kedveztek a 90-es évek
Nem azért, mert az emberek megtanultak egyenesen fogalmazni, hanem mert az AT&T mellett voltak mások is, akik színes kijelzőjű videotelefonnal sétáltak be a piacra. Ilyen volt a 93-as MCI Video Phone (jobboldali képünkön), vagy a már erősebb ISDN vonalon működő British Telecom Presence 1996-ból, aminek ára alulról súrolta az egymillió forintot. Költséges játékszerekre senki nem vágyott, így ismét csak eltolódott a videotelefonálás forradalma, de az üzleti életben azért megtalálta a maga kis ösvényét: egy videokonferencia még mindig olcsóbbnak bizonyult, mint repülni egy tárgyalásért ötezer kilométert.
Jó reggelt, webkamera!
Nem csak a bőrfoteles topmenedzserek siettek kiépíteni a maguk méregdrága videokonferenciás rendszereiket, de a nép egyszerű gyermeke is tüsténkedett a maga módján. 1994-ben a Connectix nevű apró cég bemutatta a QuickCam-et, amit ma az első webkameraként tartunk számon. Az első típus csak 230x240 pixeles kép készítésére volt hivatott, a szürke 16 árnyalatában - és azt is csak Mac gépeken -, de a potom 99 dolláros ár valósággal bedöntötte a piac gipszkartonfalait. Találékony userek a webkamerát az akkor felfelé törekvő internettel és egy videokonferencia-szoftverrel összekötve lefolytatták az emberiség első videchatjeit.
Megjelennek a mobil-videotelefonok
1996-ban dobbantott a Panasonic azzal a féltéglával, amit a földkerekség első vezeték nélküli videtelefonjaként üdvözölhetünk (baloldalon). 3-7 képkocka / másodperc rátával mutatta a képet, és fél kilót nyomott. Tőle jobbra látható a Kyocera VP-210 1999-ből, ami már eggyel könnyedebb formát bontott. Aztán belépünk a bűvös 3G-hálózatok őskorába: jön a Sony Ericsson Z1010 (2003) és a NEC e606 (szélsőjobb fotó), mindketten színes videohívással büszkélkedhettek - ez a képesség mégsem vette le a lábáról használóikat, inkább csak amolyan másodlagos csipetcsodaként tekintettek rá.
Forradalmat ír a videochat, beköszön a Skype
A 2000-es években szárnyalt a videochat: a webkamerák - Logitech, Microsoft, Apple - ára elképesztően lesüllyedt, 2003-ra a főbb instant üzenetküldő szolgáltatások mindegyike beépítette a mozgóképküldést. A Skype 2005-ben kopogtatott be a háztartásokba. A videochat azonban sem alternatívaként, sem párhuzamként nem jelent meg a videohívás oldalán, a fiatalság egészen eltérő koncepciót látott benne. Valami olyasmit, hogy ha dumálni akarsz, telefonálj, ha csetelni, akkor pedig használj webkamerát.
A modern főnök kedvence: IP-telefonok
Mialatt a tinédzserek MSN-en és szobáik félhomályában kamerázgatva múlatták az időt, a videotelefon nem halt el. Csak átalakult: IP alapúvá vált, jeles képviselői pedig az alanti képen is feltűnő Nortel 1535 és D-Link DVC-3000 lettek többek között. Természetesen ekkortájt már minden gyártó tisztában volt vele, hogy az átlagtelefonálónak ilyen nem kell, ezért kifejezetten a vállalati felhasználást tartották szem előtt.
2010, és ami utána jön
Elérkeztünk odáig, ami miatt cikkünk született: az iPhone legújabb generációjáig, ami négyes néven fut, és június 24-én önti majd el a piacot - az amerikait, egyelőre. Steve Jobs Apple-főnök agyszüleménye ugyanis tudja a videotelefonálást, FaceTime néven, ráadásul tőlük szokatlan módon ez nyílt sztenderdekre épül, vagyis a többi versenytársat is arra ösztökéli, hogy fejlesszen köré, így később majd telefonmárkától függetlenül lehessen használni. Egyelőre wifin működik csak, de mire ez megváltozik, addigra talán pont eljut a készülék hozzánk, Magyarországra is.
