Valóban, velem is úgy történt, mint a nézőkkel, amennyire izgalmas volt a házi casting, annyival unalmasabbak voltak a párbajok. Esik a nézettség, bennem is a lelkesedés.
Sajnos, az egész műsort jellemezte a rossz irányú invenció, ami kifejeződik a dalválasztásban, a rossz taktikai és stratégiai döntésekben. Ez pont a döntőben csúcsosodott ki. Példát hozva rá, ha Gajer Bálint az utolsó Caramel-dallal, vele duettben, nem zúzott volna, azt mondanám, mestere buktatta meg saját versenyzőjét. De ez igazságtalan volna, több szempontból is. Különösen, ha arra gondolok, hogy Caramel volt a legélesebb szemű, - eszű, - nyelvű zsüror. Bukjunk le a mélybe!
A mesterek jelentősége hatalmas (nagyon helyesen, mert én nem szopom be azt a baromságot, hogy a tömegnek jó ízlése van), evvel együtt a felelősségük is. Szerencse, hogy ezt vállalták, mert számomra azért (is) nézhetetlen az X-Faktor, mert az ítészek idióta promóciót nyomnak, szívesen hazudnak a nézettség és a bulvár miatt. Ildikó sírása is inkább petting, mint katarzis.
Ha precíz akarok lenni, ebben a kritikai-mentor dimenzióban, Somló Tamás jeleskedett a legkevésbé. Most nem a kommentárjaira gondolok. Egy ilyen régi motoros szíve már nem dobog azon a szinten, amit ma trendi szóval pörgésnek hívnak. Ha van is poénja, eltűnik a hatalmas térben, és s többiek értékelései között. Egyszer azt mondta, szavazzanak Viktorra, mert most énekelt, ami poén Dolák Sali szájában, itt inkább távolságtartást jelent, méghozzá saját versenyzőjével szemben. Így lesz egy jó mondatból tahóság. Mindig a kontextus dönt. Másképp közelítve: nem döntött jól Weisz Viktor, amikor mesterének Somlót választotta. Egyoldalú vonzalommal és egyedül kellett küzdenie a neten nála népszerűbbekkel szemben. Így még az sem számított, hogy ő énekelt hiba nélkül mind három produkciójában, sőt, Szulákkal együtt meg is nyerték volna az aznapi versenyt, ha nincs a Gajer-Caramel duett.
A baj az, hogy nem sok fogalmam van a háttérben folyó munkákról, de a videóban el lehetett csípni, hogy ez különböző szintű lehetett. Persze, ezt is tudom, hogy a Mesterek is szerződéses alkalmazottak, ami akkor üt vissza, ha döntő van, és duettpárokat raknak össze. Ki javasolta például Dukai Reginát? Semmi bajom a szépséggel, de a torkomat merem a kés alá tenni, hogy ez nem Caramel első ötlete volt. Egyszerűen nem ugrott volna be neki, ahogyan Szinetár Dóri sem. Hiba nélkül produkáltak, a baj, inkább az, hogy most nem lett volna fontos az ő promójuk. Már megint azok az átkozott kreatívak, akik másolni is szarul tudnak. Gajer Bálint végül is felolvadt a rózsaszín öltönyében. Who is fucking…jutott eszébe bárkinek is ez a szín? Bálint feketében fekete dalt énekelve hatásos (Skyfall), annyira fehér, Amerikába kitántorgott európai gyerek ő, érdekes módon magyar.
Pál Dénes közönségtől nyert győzelme ráadásul jobb döntés a magyar átlagnál. Mező Misi nem lacafacázott, tudta, a Kalasnyikov jól működik, csak legyen meg a hangszín. Az éneklésben ez olyan, mint autózásban a motorolaj. Jó hallgatni a hangját. Duruzsol a szentem. Mindegy mi megy tőle, egyszerűen jól esik a fülemnek ez a különös bariton, ami, ha akar, lemegy a pincébe, felhozza a szenet is, gyémántot is. Az meg fantasztikus, hogy a Mestere meg úgy leénekelte tanítványát, hogy attól kezdtem félni, észreveszik a puncik is, hogy nála sokszor vetített varázs is van. Pál Dénes, ha szerencséje is van, akkor karriert is építhet ezen a pályán, de a nők szeretete nem lesz végig elég.
Amikor Norman Dávid be comming outolta, hogy ő cigány, nehezteltem rá. Jé, pont szavazás előtt csúszott ki a száján, ráadásul a rokonok között ott zongorázik a háttérben a Nagy Szakcsi Lakatos Béla. Tényleg, nagy, talán csak Bangó Margit fogható hozzá. Bhrrrr. Vagyis mondom pacekba: nálunk a Megasztárban nem azért nyerte a másodikat a Caramel, mert cigány volt. Tudom, pici a különbség, de fontos. Az volt a fontos, hogy énekel? Az nem, hogy cigány. Nem vagyok biztos abban, hogy ezt a mondatot most jól értik a magyarok. A pozitív diszkrimináció is hiba egy tiszta esztétikai versenyben. Erről legkevésbé Dávid tehet, megint a tévé klotyója bűzlik.
Aki amúgy tök fölöslegesen épített fel egy baszom nagy teret, amit aztán skizofrén ritmusban fénycsóvákkal kaszált. Ebben üdítően helyt állt Szabó Kimmel Tamás, és a döntőbeli éneklése alapján mondom, hogy abszolút ott a helye. Valaha Till Attila robbant be így a televíziózásba. Ebben az esetben súlyos helyzetben van a színész, legalábbis ott lebeg felette Sthol Buci szelleme. Talán több esze van. Amikor beszólt kedvesen Caramelnek, mert el volt ájulva az LGT-től, és mindezt ingyen láthattad… Lepacsiztam virtuálisan vele.
Ja, az LGT a végén játszott egy számot, öt perc, kurva jó volt. Nem tűntek szánalmasnak. Inkább a dísz-vokálban röhögcsélő fiatalok. Pedig nekik írták e dalt.
