- Még a múlt rendszerben kezdtem a zöldség-gyümölcs kereskedői tevékenységemet, akkor még úgymond kiskereskedőként. Azt a standot béreltem a szombathelyi piacon, azaz a Vásárcsarnokban, ahol most is dolgozom. Igaz, az óta több mint huszonöt év telt el - meséli a sokat tapasztalt vállalkozó.
Az úgynevezett első ütemben található stand meglehetősen terebélyes, s hegyekben áll rajta az árukészlet. Van itt minden ami beszerezhető és persze, amire igény van.
Mélyre süllyedt a kereskedői morál
- Mivel több változást is megéltem, van összehasonlítási alapom. A rendszerváltás előtt nagyobb volt a rend, a fegyelem, kisebb volt a korrupció és a diszkrimináció. Manapság sokkal gazdagabb az áruválaszték, nincsenek beszerzési kötelmek. Ugyanakkor a vállalkozói szabadság, a demokrácia égisze alatt szinte mindent lehet. A mai kereskedői morál olyan mélyre süllyedt, hogy a konkurenciaharchoz minden tisztességtelen módszer megengedhető.
A standot bérlő Horváth Emil ízig-vérig kereskedő, olyan családból származik, ahonnan a föld és termésének szeretetét beszívhatta. Sitkei szülei gazdálkodtak, apja földet művelt, állatokat tartott, édesanyja pedig azok közé tartozott, aki elvadult világunkban is tudta, mi az a magyaros vendégszeretet. Sok mindent megért az évtizedek során. Megszámlálhatatlan éjszaka és hajnal áll mögötte, hiszen az árukészletét a budapesti nagybani piacon szerzi be, ahol valóban a legszebb és legfrissebb, főként az Alföldről származó zöldséget és gyümölcsöt kínálják neki.
- Hetente kétszer megyek áruért. A maffiaszerűen működő nagybanin a jó áruért meg kell harcolni, és én meg is harcolok érte. Azon budapesti piacok közé tartozik, ahol szinte mindent el lehet intézni, be lehet szerezni a pisztolytól a gázsprayn keresztül a hamis igazolványokig, bizonyítványokig. Csupán pénz kérdése. A rendszerváltás utáni években több barátomnak, ismerősömnek szereztem be ott önvédelemre gázsprayt, mert igen rossz volt a közbiztonság – állítja a zöldáruk szakértője.
Alsónadrágban az esőben
Aztán elmeséli, hogy annak idején sok keletnémet utazott stoppal Veszprém környékéről a Balatonra. A 8-as főúton éppen hazafelé tartott Pestről, amikor néhány NDK-s fiatal leintette. Mutatta nekik, hogy legfeljebb a káposztahegyen tud helyet biztosítani. Boldogan fel is költöztek rá. Ide-oda gurultak a káposzták, meglehetősen mozgékony ülőhelyen kellett utazniuk a fiataloknak, de bizonyára ez is élmény volt a számukra.
- Nem egyszer lerobbant a kocsim az úton. Ilyenkor vagy hazahúzattak, vagy valamelyik faluban fel kellett keltenem egy szerelőt. Arra is volt példa, hogy annyira sűrű volt a Bakonyban a köd, hogy csak az utolsó pillanatban vettem észre két karambolozó autót az úton, és csak úgy tudtam közöttük áthaladni, hogy meghúzták a furgonom mindkét oldalát. Olyan jégpáncélos úton is haladtam a Velencei tónál, ahol a keresztbe fordult Mercimet csak tolta-tolta maga előtt az utánfutó, de jól állta a sarat, nem borult fel. De megértem akkora zuhogó esőt is rakodás közben, amikor alsónadrágra kellett vetkőznöm a kocsiban, és a nyári idő ellenére befűtenem, hogy megszáradjanak a ruháim.
Ami a forgalmat illeti, Horváth Emil elmondja, hogy az 1980-as évek második felében még szinte „leszakadt” a piac a vásárlók alatt, főként a piacnapokon alig tudták kerülgetni egymást az emberek. Aztán jött az osztrák bevásárló-turizmus időszaka, amikor német beszédtől volt hangos az egész csarnok. Néhány éve pedig drasztikus visszaesés tapasztalható a forgalomban. Most is arra törekszik, hogy minőségi és gazdag legyen a kínálata, de bizony az áru nagy része már rajta marad.
Megfertőződött a piaccal
Az osztrákok nem jönnek, a magyaroknak pedig egyre kevesebb pénzük van. A szombathelyi piacot amúgy is elég drágának mondják, de ennek az is oka, hogy több száz kilométerre, a budapesti nagybani piacra kell járni, ha szép és friss árut akarnak. Az egyre emelkedő üzemanyagárak, a rakodással kapcsolatos kiadások, a kocsi javíttatása, az útra felkészítés, a segéderő megfizetése is sok pénzbe kerül. A bérleti díjról, az adóról, a járulékokról már nem is érdemes beszélni.
- Néhányszor már felötlött ugyan bennem, hogy bedobom a törölközőt, visszavonulok, vagy más profilra váltok, de hát megfertőződtem azzal, amit csinálok. Összehoztunk a családdal egy kis nyaralót Borgáta fürdőtelepén, de minden bizonnyal meg kell válnunk tőle. Egyre nehezebb a fenntartása, fiam felsőfokú tanulmányai is sokba kerülnek, no és nemigen jut rá idő, hogy kihasználjuk ezt a kikapcsolódási lehetőséget.
Ebéd közben vitte a zöldséget
A rutinos kereskedőnek mindenkihez van egy-két kedves szava, s még instrukciókkal is ellátja a nála vásárlókat. Engedi a válogatást, s ha úgy látja, hogy nem a legszebb áru kerül valaki kosarába, zacskójába - még ha rontja is a saját üzletét - szebbre cseréli. Nem véletlenül álltak nála sorba az osztrákok annak idején, amikor még ellepték a szombathelyi Vásárcsarnokot.
- Jól emlékszem arra a fekete egyenruhás Graz környéki csoportra, amelynek tagjai kiválasztották a standon, amit meg akartak vásárolni, aztán busszal elmentek ebédelni a már megszűnt Gyöngyös Étterembe. Én pedig kocsival vittem oda a csomagokat és sorra leraktam azokat az asztalokhoz. Természetesen van sok hazai törzsvásárlóm is, de keserű lesz a szám íze, amikor olyan fontos funkciókban lévők, magukat nagyra tartók keresik fel a standot, akik úgy gondolják, nekik mindenhol minden ingyen jár. Válogatnak a kínálatból, s jó, ha egy köszönömmel fizetnek érte.
