Csütörtök este a szombathelyi Agora MSH-ban énekelt Zorán. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas művész a koncert elején elmondta, hogy sokféle dalt és stílusban fognak játszani, de a cél ugyanaz: a lehető legtöbb érzelmet kiváltani.
A zsúfolásig megtelt nagyteremben kezdésként felcsendült a Mi kéne még című dal. És tényleg, mi kéne még?
Mert a koncert hangulata elementáris erővel ragadta magával az embereket. Zorán utolérhetetlen, szívbe markoló orgánuma teljesen megtöltötte a teret. És ciki, vagy nem ciki, de idősek és fiatalok együtt könnyeztek és énekeltek. Olyan klasszikusok követték egymást, mint a Vaklaki mondja meg, A szerelemnek múlnia kell, Héj 67’ - és mi csak kapaszkodtunk az érzelmi hullámvasúton.
Ritkán hallani olyat, mint itt, hogy a legfinomabb hang is gyönyörűen tisztán, érthetően szólalt meg. Mint Zorán elmondta, erre nagyon ügyelnek is.
A majdnem két órás koncert végén elhalkult az Apám hitte utolsó szólama is. A zenészek szűnni nem akaró vastaps kíséretében meghajoltak, levonultak. De aztán visszajöttek még két ráadás szám erejéig. Zárásnak Zorán a Kólót választotta. Az emberek állva tapsolták végig a számot. Valószínűleg felejthetetlen élménnyel sétáltak ki az emberek az Agóra ajtaján, köztük a Nyugat tudósítója is.
A Szombathelyen csütörtök este elhangzott dalok:
1. Mi kéne még
2. Valaki mondja meg
3. Adj valamit!
4. Boldog idő
5. De nincs béke
6. Kabát dal
7. Ballada a mamákról
8. Ederlezi
9. Hiába vársz
10. A szerelemnek múlnia kell
11. Készülj a hosszú télre
12. Hé, ’67
13. Kék asszony
14. Nem kell mindig
15. Romantika
16. Vigyázz a madárra
17. Sohase higgyetek a szemeteknek
18. Te majd kézen fogsz…
19. Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
20. Kell ott fenn egy ország
21. Nekem nem elég
22. Apám hitte
23. ebben a dalban
24. Kóló
