Kezdjük ott, hogy szinte nincs olyan kapcsolat, amiben ne lenne valami kis bibi. Persze az elején minden tökéletes és rózsaszín az újdonság varázsától. Míg egymást megismerjük, felfedezzük, aztán azért kis idő elteltével felszáll a köd, és jöhetnek a kompromisszumok.
De mi van, ha valami az elején sem működik? Holott a pár lelkileg harmóniában van egymással. Évek óta eljátszanak a gondolattal: milyen jó lenne, ha együtt lehetnék vele. Nem tudják, hogy a másik is hasonlóan érez, csak a távolból imádják egymást, majd egy aprócska véletlen alkalommal összehozza őket a sors, és milyen érdekes, épp mindkettő szingli, hát elkezdenek randizni.
Egy barátnőm -nevezzük Anitának - mesélte történetét kapcsolatáról. Jóképű, kedves, humoros, intelligens srác – Tamás - , akivel egyetemre jártak együtt. Már korábban is nagyon tetszett neki a fiú, sőt még ugyanazon a környéken is nőttek fel. Valahogy mégsem sodorta össze őket az élet. A férfi utólagosan elmondta, hogy ő is hasonlóképpen rajongott a lányért a távolból, míg egyszer csak összeszedte bátorságát, és úgy határozott, hogy elhívja Anitát randizni.
Minden tökéletesen alakult. Harmónia, közös témák, óriási beszélgetések. Első kézfogás, első csók, gyülekeztek a pillangók a hasban. Bár akkor már nem egy városban laktak, de szavak nélkül is tudták, hogy hamarosan együtt fognak élni, pedig még csak hetekkel ezelőtt kezdtek el randizni, de úgy érezték – és persze már a korban is benne voltak – megtalálták azt, amit kerestek.
Eljött az első együttlét ideje, amire mindketten szinte az első perctől vártak. Felhevült csókok, érintések, forró szenvedély, de amikor arra került volna a sor, Tamás nem úgy működött, ahogy szerette volna. Vagyis nem működött. A szerelem és a humor túllendítette őket ezen az aprócska válságon, és édesen összebújva aludtak el. Persze a vágy megmaradt, így éjszaka jött a második próbálkozás, ami sajnos próbálkozás is maradt. Megismételték pár nap múlva, de megint kudarcba fulladt.
Anita egyébként gyönyörű nő. Kecses, szép, babás arc, nagy kék szemek, telt ajkak, hosszú sűrű, fekete haj. Emlékszem anno a fél suli vele akart randizni, a másik fele csak azért nem, mert ők lányok voltak. A csajok irigyelték, a fiúk odavoltak érte. Szóval valószínűsíthetően nem a külseje miatt lombozódott le Tamás. Sőt! A férfi elég nyílt típus volt, így nem dugta homokba a fejét, őszintén beszélt a problémáról, amit eleinte ő maga sem értett, hisz korábban sosem történt vele még csak hasonló sem. A találkozásokat inkább nyilvános helyekre korlátozta. Anita tudta, hogy miért, s óvatosan, kedvesen próbálta megközelíteni Tamás lelkét.
Egy közös borvacsora után, hazafelé sétáltak, amikor a gátlásaik kicsit felszabadultak. Tamás kifakadt:
Anita, olyan régóta vágyom rád, annyira tökéletes vagy, hogy egyszerűen nem érzem magam elég jónak hozzád. Amikor kettesben vagyunk, és megérintelek, mindig az jut eszembe, hogy úgysem leszel sokáig az enyém. Hamarosan elveszítelek.
Anita először megijedt, hogy ilyen hamar elveszítheti azt a férfit, akire már olyan régen vágyott. Aztán nagy levegőt vett, és próbált Tamásba egy kis önbizalmat önteni. Persze korábban benne is megfogalmazódott, hogy vajon ez a jó pasi meddig marad meg mellette, de aztán elhessegette a gondolatot.
Anita egy képzeletbeli esernyőt adott Tamás kezébe, amire egy kis lyukat vágott, hogy a rossz gondolatoktól ugyan védje meg, ugyanakkor a napsütés, a fény érjen el a férfihoz.
Tamás eléggé racionális volt ahhoz, hogy tudja, Anita kedvessége, és törődése nem lesz elég, hogy ő egyedül túljusson ezen a válsághelyzeten, külső segítséghez, pszichológushoz fordult.
Rá egy hétre kapott is időpontot. Mesélt a nőnek Anitáról, a képzeletbeli esernyőjéről, mire a pszichológus azt mondta, hogy a lehető legjobb helyen van. Kiderült, hogy Tamásnak gyerekkorából adódó kisebbségi komplexusa van.
Első hétvégi házi feladat: Tamás nem szeretkezhet Anitával, csak simogathatják egymást.
Micsoda pszichológia: a tiltott gyümölcs szindróma
. Azon a hétvégén a régi, plátói szerelem végre beteljesült. Mintha Tamásban átkapcsolt volna valami. Robusztus férfienergiával töltötték együtt az éjszakát a régen csodált Anitával. A már két-három hónapja tartó testi és lelki küzdelem megoldódni látszott.Tamás még párszor ellátogatott a pszichológushoz, aki elmondta, hogy a „tiltott gyümölcs” volt a vezényszó arra, hogy a férfi ne arra gondoljon, hogy kevés ő Anitához, hanem arra, hogy nem szabad megérintenie.
Azóta eltelt már három év, a férfi nyíltan beszél Anitának gyermekkori félelmeiről, szorongásairól. Anita pedig megértő társként támogatja őt. Azóta az a probléma szerencsére már nincs, jövőre tervezik esküvőjüket.
Talán nem Tamás története az egyedüli ilyen eset. A lényeg, hogy egy megértő, türelmes társsal, a dolgok nem elbagatellizálásával, s akár külső segítséggel is, az efféle probléma orvosolható.
