Az ARC-ot az elmúlt években egyre gyakrabban érte kritika. Hogy ellaposodott, nem tud újat mutatni, megrekedt egy szinten az eredetileg vibrálónak számító humora (az óriásplakát-kiállítás 2000 óra egyfajta kreatív véleménynyilvánítási fórumként működik, ahova bárki küldhet be pályaművet, és ha az elég jó, akkor kiállítják). A pikantéria idén az, hogy az ARC ugyan gyökeresen most sem változott, változott viszont a társadalmi környezet: az országvezetés elment egy olyan autoriter irányba, hogy ezek a fricskázó üzenetek ismét erőnek erejével képesek megjelenni a Hősök tere mellett.
Persze nem nehéz, sőt, a saját életünk miatt kötelező ellentmondást nem tűrően kritikusnak lennünk egy olyan kormányzattal szemben, ami civil szervezeteket rohan le, különadókat dobál, csak a haverokkal jó fej, mindenki másra vagy sunyin tekint, vagy konkrétan ellehetetlenít, és Origótól a Vas Népéig próbálja bedarálna a magyar sajtót. Egy ilyen helyzetben az ARC már nem csak valami szellemes bolondozás, amit hétvégén megnézünk a haverokkal, hanem egy jelentős szócső.
Egy olyan időszakban, amikor már a tüntetések is elmaradoznak, egy ilyen esemény úgy eshet a demokráciában és a nyugati értékekben még hívő embernek, mint egy karéj görögdinnye a nyári kánikulában.
A Fidesz röhejes új szlogenje (?) például többször is visszaköszönt, persze gondosan kiforgatva:
Ahogyan a sajtószabadság - bocsánat, az öncenzúra témája is:
Kormánypropaganda a kereszttűzben:
Mennyi az annyi?
Így áll nyerésre a magyar egészségügyi ellátás:
A futballmániáról nem is beszélve!
De kaptak pár sallert a homofób nácik is, csak hogy érezzék a törődést (kérdés, hogy ők ebből mit fognak fel):
És helyenként - nagyon helyesen - a magyar társadalom elég is tükröt tartottak az alkotók, például kivándorlástémában:
Végül: a kormány felé irányzott köszönet két típusa.
A köztéri kiállítás ingyenesen megtekinthető még egészen szeptember 21-ig, éjjel és nappal bármikor a budapesti Ötvenhatosok terén, öt percnyi sétára a Hősök terétől.