Még szeptemberben a rendőrségen állatkínzás miatt feljelentettek egy egyházasrádóci férfit. A rendőrség a férfit behívta kihallgatásra, aki, miután hazament a rendőrségről, öngyilkos lett, ám előtte még a kutyájával is végzett. Az okokról sokféle hír terjedt, megvádolták az állatvédőket is, hogy miattuk történt a tragédia. Emiatt kereste meg szerkesztőségünket az Állatvédők Vasi Egyesülete, mert szeretnék tisztázni a helyzetet.
A férfi beismerte, hogy végzett kutyájával
Mint mondják, azután keresték fel a férfit, hogy bejelentést kaptak: egy kutya szüntelenül vonyít a faluban. Ott aztán azt látták, hogy hogy a kutya tartási körülményei nem voltak megfelelőek, többek között nem volt előtte ivóvíz. Ekkor próbálták meg először elérni a tulajdonost, hogy felajánlják segítségüket, azonban ez nem sikerült.
Mikor ismét visszatértek, a férfit már megtalálták, ő azonban véres ruhában, zavartan beszélt arról, hogy a kutyát elvitte valaki. Mivel több jel is arra utalt, hogy az állat életét különös kegyetlenséggel oltotta ki, ezért állatkínzás alapos gyanújával tettek bejelentést a rendőrségen, amit aztán a férfi be is ismert. Magával a rendőrségi kihallgatás utáni napon végzett.
Minderről az állatvédők levelet is küldtek nekünk, amit most szó szerint olvashatnak.
Az Állatvédők Vasi Egyesületének levele
Több cikk megjelent a közelmúltban egy egyházasrádóci férfi sajnálatos tragédiája, öngyilkossága kapcsán a megyei napilapban. Az újság kezdetektől fogva próbálja úgy beállítani a történteket - és ehhez félinformációkat, legutóbb pedig Kunhegyesi Tibor kutyakiképző véleményét is segítségül hívja - mintha az állatvédők, és a gyanúfelderítésében eljáró rendőrök hibáztak volna. Egyértelműnek látszik, hogy ez a fajta beállítás kinek az érdeke, de hogy a célja mi, az számunkra nem világos.
Az állatvédelem terén kizárólag azokat az állatvédő szervezetekben hosszú évek óta tevékenykedő tagokat tekinthetjük szakembernek, akik nap, mint nap megoldják a felmerülő problémákat, váratlan helyzeteket. Emellett a szombathelyi állatvédő-szervezetekben tevékenykedő önkéntesek nagy része végzett állatvédőr, többen pedig más szakmai képzettséggel is rendelkeznek (ebrendész, állatorvosi szaksegéd stb.). Az állatvédő szervezetek ugyanakkor nemcsak kutyákkal, hanem macskákkal, hüllőkkel, rágcsálókkal, madarakkal és más fajokkal is foglalkoznak. Ez egy nagyon sokrétű és nagy napi rutint igénylő munka.
Egy adott helyzet megoldásakor az állatvédők két szempontot tartanak szem előtt: szakszerűen és jogszerűen járjanak el, a törvényességkeretein belül, de a lehető leghatékonyabban, az állat érdekeit szem előtt tartva. Minden akciónál tiszteletben tartjuk a birtokhatárokat, és hatósági (rendőrségi) segítséget kérünk, ha az indokoltnak látszik. Természetesen minden akciónál tiszteletben tartjuk a gazda tulajdonhoz fűződő jogát is, és ha felmerül, hogy a helyzet megoldása az állat elvitele, eddigi környezetéből való kiemelése lenne, akkor is minden esetben elsőként segítséget ajánlunk, ha pedig a gazda úgy határoz, lemondó nyilatkozat kíséretében segítünk az állatnak új otthonra, új gazdára találni.
Nagyon sok esetben, például szegény emberek, családok állatainak viszünk rendszeresen tápot, vittünk vagy viszünk kutyaházakat, takarókat, meghosszabbítjuk a láncot, le féreghajtózzuk és bolhaírtózzuk az állatokat. Büntető feljelentésre, a jegyző bevonására általában csak akkor kerül sor, ha akár az állatvédelmi törvény, akár a büntető törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseinek megsértése egyértelmű és vitán felül áll és a gazda semmilyen együttműködésre nem hajlandó.
Ami az egyesület munkamódszerét illeti, első körben általában magunk igyekszünk meggyőződni a bejelentés igazságtartalmáról, mert az a tapasztalat, hogy sok - szándékosan vagy nem megfelelő jogértelmezés miatti - téves, hamis bejelentés érkezik az állatvédelmi szervezetekhez, amely esetek csak felesleges terhet rónának az államigazgatásra. Ebben az esetben sajnos nem ez volt a helyzet, ez egyértelmű, bár a kutya jó kondícióban volt, de pl. a lánca fel volt tekeredve, és víz sem volt előtte, azaz a tartási körülményei nem megfelelőek.
Ahhoz, hogy egy ilyen, a civil szervezet felé tett bejelentést megvizsgáljunk, természetesen nem kell semmilyen hatóságot értesíteni, hiszen a tulajdonos döntése, hogy az állatvédőkkel kommunikál, vagy nem. A bejelentés és a helyszínen tapasztaltak alapján ugyan akkor még nem merült fel az állatkínzás gyanúja, de a rossz és jogellenes tartási körülmények okán mindenképpen segíteni szerettünk volna. Ekkor még úgy gondoltuk, hogy tanáccsal, segítséggel és kommunikációval orvosolható helyzet. Ezért próbáltuk meg másnap ismételten a tulajdonossal felvenni a kapcsolatot – sajnos eredménytelenül. A következő általunk ismert mozzanat már az volt, hogy a kutya elpusztult.
Hogy mindenkinek világos legyen: alapvetően két probléma lehet az állattal és a tartásával kapcsolatban. Az egyik, amikor az állat nincs életveszélyben, testi épségét nem fenyegeti kirívóan semmi, nem szenved, de a gondozása, a tartási körülményei a fajának, életkorának, állapotának nem felelnek meg. Ilyenkor az állatvédelmi törvényként emlegetett jogszabály alapján a jegyző, mint elsőfokú állatvédelmi hatóság az illetékes, ő jogosult eljárni - és számon kérni a "jó gazda gondosságát". A másik eset, amikor az állat életveszélyben van, vagy valamilyen cselekmény következtében, vagy az elhanyagoltság olyan súlyos mértékű, hogy ez az állat testi épségét, életét veszélyezteti, vagy indokolatlan szenvedést okoz neki. Ez a Büntető Törvénykönyvben foglalt állatkínzás esete, tehát bűncselekmény.
Míg az előbbi esetben általában értesítés után a jegyző helyszíni szemlét rendel el, az utóbbi esetben - tekintve, hogy az állat élete múlhat a gyors intézkedésen - azonnali beavatkozás foganatosítható. Erre természetesen a civil állatvédő nem jogosult, kizárólag rendőri kísérettel (ilyenkor a rendőr az állatvédők tapasztalatát veszi igénybe, de intézkedni természetesen csak ő jogosult).
Hétfőn önkénteseink visszamentek, azzal a szándékkal, hogy újra megpróbáljanak a tulajdonossal beszélni és felajánlani a segítségüket, vagy ha kéri és lemond a kutya tulajdonjogáról, úgy akár átvállalni a kutya további gondozását és segíteni új otthont keresni neki. Akkor sikerült a tulajdonossal beszélni, aki azt mondta a kutya már nincs nála, valaki elvitte, de nem tudja ki. Mivel feltűnően zaklatott volt, a ruháján és a kezén alvadt vér látszódott, valamint több jel arra utalt, hogy a kutyának különös szenvedést okozva oltotta ki az életét, önkénteseink állatkínzás alapos gyanúja miatt tettek bejelentést a rendőrségen. Amit a tulajdonos be is ismert.
Innentől az ügy már egy más szakaszba lépett, egy megvalósult bűncselekmény miatt indult el a rendőrségi eljárás. A szomorú haláleset a rá következő nap történt, mely az egyesület tagjait éppúgy megdöbbentette, mint nyilvánvalóan a családot, rokonokat, barátokat. Ismét kinyilvánítva az elhunyt családja felé a részvétünket a tragédiával kapcsolatban, egyben rá akartunk mutatni arra is, hogy annak bekövetkeztében az egyesület tagjai sem jogi sem erkölcsi értelemben nem érzik magukat felelősnek. Úgy érezzük szakmai hibát nem vétettünk és jogszerűen jártunk el.
Ha öngyilkossági krízisben van, hívja a 116-111 (KÉK-VONAL) vagy a 116-123 lelki elsősegély telefonszámot.
(díjmentesen hívható éjjel-nappal, az ország egész területéről)
Az Alapítvány az öngyilkosság ellen honlapján, ide kattintva további információ található.
