Az égre pumpált trafik végül elpusztított egy világot a szombathelyi Bohémban

Djzsjur úr bilincseit letépve porzott és tobzódott a szavakban pénteken, a három kívánság pedig komikusan drámai véget vetett a Föld2 népének.

BarnaMás, vagyis Poprócsi Barnabás már nem egyszer hökkentette meg a szombathelyi Bohém közönségét performance-színházi előadásaival. Indokolt ez a kettős jelző, mert nem csupán performance-ről van szó, de nem is teljesen színházról, inkább egy elegáns elegye ez a kettőnek.

Az április 5-i, Djzsjur úr porzik című előadás sokszor masszív szózuhatagnak tűnt, de mély gondolatokat rejtett, környezetvédelemről, emberségről, a fegyverek azonnali betiltásáról, József Attiláról, Nietzschéről, de még Derkovitsról, így akár még a Derkovits 130 emlékév egyik elemeként is értelmezhető.

Djzsjur úr porzik
Djzsjur úr mesél
NR

Djzsjur úr egy felismerhetetlen maszkos alak, a zéró kezdésnél leláncolva ül a gonosz-bohóc-széken-présen, s bár tehetetlennek tűnik, a látszat csal. A háttérben szóló madárcsicsergés azt az érzetet kelti, hogy ez már egy nyugodt világ, nem történhet baj, mert az álarcos figura csak a büntetésére vár.

És, ekkor megszólal a zene, a függöny újra kinyílik, de ekkor Djzsjur úr már korántsem rabja a világnak, kezében vaskos paksamétából olvasva mesél. A legkülönfélébb témákon át magyaráz a világról, s a neumanni alapelvektől, József Attila versein és Nietzsche munkásságán át a vaginákig minden csak egyetlen célt szolgál, hogy a rejtélyes lény végül beteljesíthesse a sorsát.

Ebben segítője a szolgája, aki tolmácsol, mert Djzsjur gyakran vált latinra, németre vagy épp angolra. De, a saját anyanyelvét is előszeretettel keveri a mondandójába, ami egyfajta halandzsa, és részben gyerekmondókákból merítkezik.

Nem mindig ura az őt körülvevő világnak, de nagyon sokszor tevékeny alakítója, főleg mások szemléletének formálásával. Gondolsz valamit a világról, és addig tekeri az egész eszmefuttatást, hogy végül belátod, a világ romlott, és annak ellenére nincs változás, hogy korábban erre már nagyon sokan felhívták az emberek figyelmét.

Zavarosnak tűnik? Mert az is! Szándékosan kelt káoszt, hogy a nézőket elidegenítse az előadástól, így az ember nem csak a darabbal, hanem önmagával, és a saját nézeteivel és eszmerendszerével is szembesül, és meg is küzd ezekkel.

Az első felvonásban négy, a másodikban két mesét kapunk, melyekben egyre mélyebbre és mélyebbre ránt a saját őrületében, játszik, de nem a közönségnek, hanem saját magának, és játékszerként használja a saját szolgáját, a körülötte csicsergő madarakat, a háttérben megbújó zenészeket, de még a nézőket is.

Amikor már látszólag minden Djzsjur úrról szól, amikor már azt érezzük, hogy végleg megszabadul a büntetőtrónusától, akkor a tolmácsának felkínál három kívánságot, aki bele is kezd a vágyai megfogalmazásába. Djzsjur úr végül a maga képére formálja a szolga kéréseit, sokkal inkább a saját három kívánságát teljesítteti be a világgal, mintsem szolgálója "alantas" vágyait.

Így lesz az utolsó kívánság a fegyverek teljeskörű betiltása, leszerelése és ezek létfenntartó eszközökké alakítása. Mire eljutunk ide, az általunk megismert békés világ káoszba fulladt, Djzsjur úr pedig ismét halandzsára vált, s a legvégső szózuhatagának jelentése csupán annyi: "Ölj!".

Djzsjur úr porzik
Badarmenti Angelo és fia, Győzelem levele. Kattints a további képekért!
NR

A Föld2 elpusztul, egy pillanat alatt csend és sötét lesz. A komédia hirtelen drámába csap át, a nézőteret betölti a döbbenet, s ekkor megjelenik egy hírnök, aki elhozza nekünk Badarmenti Angelo és fia, Győzelem üzenetét. Bár a por elpusztított mindent, mi itt mégis újrakezdhetjük.

Bár a történet rendkívül mozgalmas, a színpadkép sokszor túlságosan is statikus volt. Az látszott, hogy a nézők teljeskörű elidegenítése volt a cél, de bizonyos pontokon kontraproduktívvá vált az egész.

Djzsjur úr jelmeze és a gonosz-bohóc-szék-prés látványosra sikerült, a darab során a székből kihulló elemek és a kis rejtett emotikonok ötlete jó volt, de az itt megbúvó vidám és szomorú arc pár már közhelyesnek tűnt kicsit.

A zenészekre nem lehetett panasz, az átkötő, átvezető dalok és dalrészletek nagyon jól illeszkedtek a dramaturgiához, kiemelték és hangsúlyozták a fontosabb történéseket.

A szövegkönyvön azért még lehetett volna csiszolni, helyenként túl nagy koncentrációt várt el a nézőktől, így aki egy pillanatra elvesztette a fókuszt, az utána nagyon nehezen talált vissza a darab világába. A hiányosságai ellenére ez egy jó előadás volt, kevés olyan pont volt, ahol érezni lehetett, hogy amatőr színjátszókról van szó.

Írta és színpadra állította: Poprócsi Barnabás

Előadják és közreműködnek:
Poprócsi Barnabás,
Horváth András,
Szerdai Dávid,
Tilhof Péter,
Rozsits Máté,
Szendrei Péter,
Hegedüs Adrián,
Kovács Lőrinc

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra