Ausztriában május végén 7,7 százalékos inflációt mértek, a júniusi adat pénteken vált elérhetővé: 8,7 százalék. Az Eurostat közlése szerint az eurozónában 8,6 százalékos a pénzromlás mértéke.
Ebben mi nemcsak utolértük, hanem bőven meg is előztük a nyugati szomszédot a magunk májusi 10,6 százalékával (a júniusi számokat itthon még nem tudjuk, bár sok jóra nem lehet számítani), de míg mi az ezredfordulót követően láthattunk már két számjegyű inflációt (persze, az is régen volt), a szomszédban utoljára 1975-ben regisztráltak a jelenlegihez hasonló mértékű pénzromlást. Jogos lehet tehát a kérdés, hogy miként érinti a rég nem látott áremelkedés a nyugati szomszédainkat.
A napokban Grazba vitt az utam, ahol az élet teljesen normálisan zajlott, ahogy ottjártamkor eddig minden alkalommal. A Szombathelyen néha úgy hiányolt, emberekkel teli kávézók, éttermek, kocsmák teraszai között, ebben a kellemes középvárosban sasszézva semmi gond nem látszik.
Persze azt nem is rögtön itt kell keresni, hanem a boltokban, a benzinkutakon, a rezsiszámlákon. Mert az elég világos, hogy mivel a világot válság sújtja, vágtató inflációval, amit itthon a kormány el is keresztelt „háborús infláció”-nak, a problémát Ausztriában is meg fogjuk találni, csak ott nem így hívják.
Noha az inflációt a fogyasztók kevésbé fejlett, kiszolgáltatottabb gazdaságokban, amilyen a magyar is, értelemszerűen jobban megérzik, a pénzromlás „csodája” éppen abban rejlik, hogy a legfelkészültebbeket is képes alaposan meggyötörni. Az Osztrák Statisztikai Hivatal vezetője, Tobias Thomas szerint náluk az inflációt elsősorban az energia- és üzemanyagárak növekedése hajtja.
Tízből kilencen érzik
Az osztrákok közérzete az inflációs témájú közvélemény-kutatásokban önmagában is markánsan érzékelhetővé vált, és (természetesen) politikai vonatkozásai is vannak. Utóbbiakról egy kicsit később, először foglalkozzunk azzal, konkrétan hogyan élik meg az inflációt a derék szomszédok.
A Portfolio számolt be áprilisban az Ipsos ausztriai felméréséről: ekkor tízből kilenc válaszadó megterhelőnek érezte az infláció hatásait, és elsősorban a napi bevásárlásoknál tapasztalható áremelkedésre panaszkodtak (81%), de az üzemanyagárak sem maradtak le sokkal (80%). Az akkor rendelkezésre álló legfrissebb inflációs adat, a márciusi 6,8 százalék volt Ausztiában, de a válaszadók majdnem 50 százalékának tervei között már szerepelt a költségeik visszafogása.
Jobban spórolunk, de nem ám azért!
Az Ipsos kutatására rímel az osztrák Profil gazdasági- és politikai hírmagazin által megrendelt májusi mérés. Áprilisban már 7,2 százalékos inflációról lehetett tudni, és a megkérdezettek 28 százaléka nyilatkozott úgy, hogy „nagyon komoly” terhet jelent számára a pénzromlás, 41 százalékuknak „inkább megterhelő” volt. 22 százalék „inkább nem” 4 százalék pedig egyáltalán nem érzékelt problémát.
A magyarok egyébként a napi.hu és a Pulzus Kutató júniusi felmérése alapján jobban spórolnak, mint az osztrákok, mert a megkérdezetteknek mindössze 13 százaléka állította, hogy semmilyen költségét nem tervezi csökkenteni. Ebből viszont nem feltétlenül az következik, hogy egyszerűen ennyivel tudatosabban bánunk a pénzünkkel. A különbséget egyrészt a magyar háztartások alacsonyabb bevételei, és a nálunk tapasztalható magasabb infláció magyarázhatja. De vissza a szomszédba!
Pesszimizmus és zuhanó ÖVP
„A pesszimizmus vált – különösen a gazdasági fejlődés ügyében – a lakosság alapélményévé.” – írja a Der Standard május utolsó napjaiban. Az általuk készített közvélemény-kutatásból kiderül, hogy az elszabadult árak megfékezése vált az emberek elsődleges prioritásává (szorosan követi az energiafüggés megszüntetése és a nyugdíjak védelme), viszont egyre kevésbé tudják elképzelni, hogy a kormányuk mindezekre képes.
A kormánykoalíció nagyobbik pártja, az Osztrák Néppárt (ÖVP) Sebastian Kurz kancellár tavaly októberi lemondása, a fel-felmerülő korrupciógyanús esetek, és a gazdasági nehézségek hatására nincs a támogatottsága csúcsán.
Az ÖVP legnagyobb riválisa, a szociáldemokrata SPÖ már októberben utolérni látszott a konzervatívokat, azóta pedig a fentiek örvén csak növelni tudta az előnyét az ÖVP folyamatos gyengülése mellett. A Der Standard kutatásában már 29 százalékon álltak, vezetőjük, a lakosság körében pártjánál kevésbé népszerű Pamela Rendi-Wagner pedig ott üti a kormányt, ahol éri.
A kisebbik kormánypárt, a Zöldek (Die Grünen) támogatottsága jó ideje 10-11 százalék körül stagnál, az ÖVP zuhanórepülése az SPÖ mellett pedig a liberális NEUES és a szélsőjobboldali FPÖ lassú, de stabil növekedését is magával hozta.
Mentenék a menthetőt
Az osztrák polgárokra nehezedő inflációs nyomást enyhíteni (és a további politikai süllyedést megakadályozni) igyekvő Karl Nehammer vezette kormány június közepén „történelmi lépést” tett: 30 milliárd eurós intézkedéscsomagot jelentettek be, amelyre „célzott bevételnöveléssel” kívánják előteremteni a pénzt.
A csomag egy része rövid távú azonnali segélyekből áll, ezekre az idei osztrák költségvetésből a tervek szerint 6 milliárd eurót költenek majd. Egyszeri támogatásokat adnak, így például 300 eurós juttatást kapnak a szorult anyagi helyzetű, csak minimálnyugdíjra jogosultak és a munkanélküliek. A gyermekes családoknak pedig gyermekenként 180 eurót juttatnának, de előrehozták a gyermeknevelési támogatás 2023-ra tervezett emelését is.
A csomag java hosszabb távú reformintézkedéseket tartalmaz, többek között a személyi jövedelemadó alsóbb sávjait tervezik úgy átalakítani, hogy egy béremelés után ne kerüljön az adózó egyből egy magasabb adóterhet jelentő kategóriába, a szociális juttatások mértékét pedig inflációkövetővé teszik.
A vállalatok nehéz helyzetén is segítenének, így számukra energiadíj-kompenzációt vezetnek majd be, közvetlen pénzügyi támogatást adnak az olyan cégeknek, amelyek kimondottan energiaigényes ágazatokban működnek és októberre halasztják a fosszilis energiahordozók használatára kivetendő szén-dioxid adót.
Segély be, ÖVP ki?
Segélycsomag ide-oda, a Heute bulvárlap június végi felmérése szerint az embereket nem hatotta meg mélyen a kormány igyekezete. Az egy héttel a bejelentéseket követő adatfelvételből kiderült, hogy az ÖVP így is tudott tovább gyengülni. A 2019-es választáson 37 százalékot elérő néppárt 21 százalékon állt, az SPÖ 31-en.
Természetes, hogy a közvélemény alakulása nem követi olyan sebesen a történéseket, hogy egy hét alatt az egekbe emelje a tetszetős (?) intézkedést meghozó kormány támogatottságát, ráadásul egyesek (például Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter) szerint az ilyesféle „osztogatás” pusztán arra elég, hogy tovább gerjessze az inflációt. Mondjuk a választások előtt ebből itt sem volt hiány, ezek szerint az sem segített.
A Heute a kutatási eredmények fényében egyébként – a lap jellegéhez illően – epésen ennyit írt: „Az infláció, az energiahiány, a pandémia és a háborútól való félelem mérgező elegy a koalícióra nézve. A kormány most fizeti meg a számlát, de az emberektől ezúttal nincs számukra borravaló...”
Ha más nem is, ez egészen biztosan látszik a hangulatból.
