Tényleg jobb volt minden régen? Az idő valóban megszépít mindent? Ezekre a kérdésekre kereste a választ kutatásában az Europion (korábban Opinio) Intézet. Kilenc témakörben kérdeztek meg 16 év feletti magyar polgárokat arról, hogyan emlékeznek vissza az elmúlt évtizedekre.
Konkrétan azt kérdezték, hogy az ‘50-es évek óta melyik évtized tekinthető a “legjobb magyar évtizednek” egy-egy terület vonatkozásában.
Mikor volt kedvezőbb a társadalmi rendszer?
A politikai szembenállás egyértelműen a politikai rendszerek megítélésében mutatkozik meg. A kormánypárti szavazók 39 százaléka az utóbbi két évtizedet (tehát a NER évtizedeit) választotta a legjobbnak, míg a Tisza párti és egyéb ellenzéki szavazók körében a ‘90-es évek bizonyultak a legnépszerűbbnek. Hasonló politikai törésvonalak figyelhetők meg az általános társadalmi értékek és gazdasági teljesítmény kategóriájában is.
Viszont mind a három, az általános társadalmi berendezkedést leíró terület (politikai rendszer, gazdaság, társadalmi alapértékek) esetén a kormánypárti táborban is él egy jól kitapintható nosztalgia, ami egyben kritikus hozzáállást is jelent a jelenkorral szemben. Például az általános társadalmi értékeknél a kormánypárti szavazók fele a ‘80-as vagy a ‘90-es évek mellett tette le a voksát, míg a gazdasági teljesítménynél jóval többen választották az államszocialista rendszer évtizedeinek valamelyikét (42 százalék), mint a NER-es évtizedeket (27 százalék).
Az általános társadalmi értékeknél a 16-29 éves korosztály (tehát a Z-generáció) közel fele (46 százaléka) az ezredforduló óta eltelt időszak egyik évtizedét tartotta ebből a szempontból a legjobbnak, míg a 60 év felettiek körében csak 21 százalék ez az arány és 51 százalékuk a rendszerváltás előtti évtizedekre adta le a voksát az általános társadalmi értékek tekintetében.
Az idősebb generációk körében a politikai rendszer megítélésében is megmutatkozik a Kádár-kor iránti nosztalgia: míg az 50-59 éves korcsoport relatív többsége (40 százaléka) szerint a ‘80-as évek politikai rendszere volt a legjobb, addig a 60 évnél idősebbek hasonló arányban említették a ‘70-es (24 százalék) és a ‘80-as éveket (25 százalék).
Utóbbi korcsoportban még inkább tetten érhető a szocializmus évtizedeinek pozitív értékelése a gazdasági teljesítmény megítélésében: 24 százalékuk szerint a ‘70-es években, míg 31 százalékuk szerint a ‘80-as években volt a legjobb hazánk gazdasági teljesítménye.
Mikor volt könnyebb boldogulni, mikor volt jobb az élet minősége?
A kormánypártiak 34 százalékától nem sokkal marad el a Tisza-szavazók azon 29 százaléka sem, akik az elmúlt két évtized valamelyikében látták a legígéretesebb karrier-lehetőségeket. A ‘90-es éveket első helyre helyezők aránya azonban ez utóbbi csoportban 34 százalék a kormánypártiak 23 százalékával szemben. Érdekesség, hogy a szocializmus évtizedeit viszont a kormánypártiak hajlamosabbak pozitívan értékelni a tiszásokhoz képest.
A közbiztonság megítélésében a kormánypárti szavazók 28 százaléka tartotta a legkedvezőbbnek a NER-es évtizedeket a Tisza-szavazók 17 százalékával szemben, míg ez utóbbi csoport a Kádár-kor legutolsó évtizedére, a ‘80-as évekre hajlamos úgy visszaemlékezni (35 százalék), mint a magyar közbiztonság aranykora.
E fenti két területhez képest korlátozottabbak a pártpolitikai különbségek a családi és társas viszonyok megítélésében, bár a ‘90-es évek relatív vonzereje itt is inkább a tiszásokra (30 százalék) jellemző, hozzájuk képest a kormánypártiak (20 százalék) és az egyéb ellenzékiek (18 százalék) sem tekintenek ilyen pozitívan vissza erre az évtizedre a családi és társas viszonyok vonatkozásában.
Mikor volt jobb a kultúra és eredményesebb a sport?
A kulturális terület megítélésében eltörpülnek a pártpolitikai különbségek a többi területekhez képest. Kivételt jelent ez alól a sport: itt a kormánypártiak jelentős része (de ahogy az előző területeken is, itt is egyértelműen a kisebbsége) – 23 százaléka – a NER-es évtizedekben látta a legkiemelkedőbbnek hazánk sportteljesítményét, ami jelentősen meghaladja a Tisza-szavazók és egyéb ellenzékiek 5, illetve 7 százalékát.
E különbségek vélhetően nem függetlenek a sport és a politika szoros összefonódásától a Fidesz-kormányok alatt az elmúlt másfél évtizedben. Ehhez képest sem a zene, sem a divat megítélésében nincsenek markáns politikai különbségek.
Mindez az életkort tekintve már aligha mondható el. Ahogy az előző területeken, úgy itt is – de ha lehet még markánsabban – eltér a Z-generációnál uralkodó közízlés a társadalom egyéb generációitól. Míg a divat területén a 16-29 éves korosztály 62 százaléka, addig a zene területén is közel fele, 48 százaléka tartja az ezredforduló óta eltelt időszakot a legszimpatikusabbnak.
Ezek az arányok még a Y-generáció (30-39 évesek) válasz-megoszlásától is markánsan eltérnek, ők ugyanis a divat, de elsősorban a zene területén inkább a ‘90-es éveket hajlamosak az aranykornak tekinteni. A korskála másik végén a 60 év fölöttiek a kulturális területeken is a saját fiatalságukra tekintenek nosztalgiával: a divat területén 30 százalékuk, a zene területén pedig 37 százalékuk a ‘70-es éveket nevezte meg a “legjobb” évtizednek.
Melyik évtizedet szerettük a legjobban?
Az abszolút eredményhez az egyes évtizedeket megjelölők százalékos arányát átlagolták mind a kilenc kategóriára és a teljes népességre, és így kaptak egy átlagos százalékos adatot. Ez alapján egyértelműen a ‘80-as (23 százalék) és a ‘90-es évek (24 százalék) emelkednek ki, mint a magyar közelmúlt azon évtizedei, amelyekre a legszívesebben gondolunk vissza.
A nosztalgiaverseny nyertese
A kollektív emlékezetet számos olyan történelmi folyamat és esemény (pl. a 89-90-es rendszerváltozás) alakítja, amelyek egyfajta normatív iránytűként szolgálnak azok számára is, akiknek az adott korról csak benyomásaik lehetnek.
Nem feltétlenül arról van tehát szó, hogy a ‘80-as és a ‘90-es években “érezte a legjobban” magát a magyar társadalom, de ha győztest kéne hirdetni ebben a fajta nosztalgia-versenyben, akkor a Kádár-korszak vége és a posztszocialista átmenet évei lennének azok.
Módszertan
Az eredményekhez felhasznált adatokat 2025. január 4. és 6. között vette fel az Europion (korábban Opinio) mobilapplikációs és kiegészítő webes adatfelvétel segítségével. A mintanagyság 1000 fő volt, az eredmények reprezentatívak az ország 16 év feletti lakosságára nem, korcsoport, iskolai végzettség, településtípus és magyarországi régió tekintetében.
A minta és a lakosság demográfiai szegmensei közötti kisebb különbségeket súlyozással korrigálták a kutatók, a súlyozási eljárásban a válaszadók a 2024-es Európai Parlamenti választásokra vonatkozó pártválasztását is figyelembe vették. Az eredményekben bemutatott választói csoportokat nem a jelenlegi pártpreferenciák, hanem a 2024-es EP-választáson leadott szavazatok (pontosabban az erre vonatkozó visszaemlékezés) alapján hozták létre.
A mérések hibahatára 3,2 százalék, azaz a fent bemutatott százalékos arányszámok maximum ennyivel térhetnek el attól, mint amit az ország összes 16 év feletti lakosának lekérdezése eredményezett volna.
