Éppen három éve, hogy elballagtam a középiskolámból. Azt hittem, hogy jól emlékszem arra a napra, amikor a rekkenő hőségben, az orgonaillattól bódultan körbe sétáltuk a sulit, de aztán rájöttem, hogy csak a szép dolgok maradtak meg. Mert ki gondol arra, hogy három éve éppen a belét is kiizzadta, miközben próbálta kiszúrni a szüleit a tömegben, és próbált nem vendettát fogadni az istenverte orgonák ellen, mert már a szájának is orgonaíze volt.
A ballagás nem is olyan jó móka, mint amilyennek tűnik. Már hónapokkal korábban azon stresszelünk, hogy sikerül-e egy jó vendéglőbe asztalt foglalnunk, aztán ahogy közeledik a nagy nap, csak egyre idegesebbek leszünk az apróságok miatt. Minden tanár megkapta a búcsúajándékát? Túl fogok én élni ebben a cipőben több óra ácsorgást? Ugye nem fog esni? Ugye nem lesz meleg? Ugye nem akkor jön ki az allergiám, amikor épp átsétálunk a virágok alatt roskadozó főkapun?
És ezek csak azok a dolgok, amikkel diákként szembesül az ember. Mégis mekkora kihívás lehet a szülőknek kigazdálkodni egy ilyen napot? Egy szombathelyi anyukával beszélgettünk arról, hogy mennyit változtak a szokások (ha változtak egyáltalán) és mik az új trendek ballagáskor.
Lehet modernizálni a ballagást?
A legmeghökkentőbb dolog számomra a pénzcsokor volt, ami a szombathelyi anyuka szerint már egész elterjedt dolog. Nem, ez nem olyan rontáselűző izé, amit a tévés jósok kínálnak bruttó 400 forintért percenként. Ez egy rendes virágcsokor, amiben feltekerve elrejtenek pár ezer forintot. Aztán abban reménykednek, hogy a ballagó észre is veszi őket, mielőtt az elhervadt csokor a kukában landol a nagymama megtakarításaival együtt. Három éve még egy ilyet sem láttam, honnan jöttek ezek elő?
Ezen kívül csak egy másik újabb trendről beszélhetünk, a héliumos lufival ballagásról. Hogy mennyi értelme van, azt nem tudom, de a rafináltabb szülők azért találhatták ki, mert így egy kilométerről is kiszúrhatják, hogy éppen hol ballag a gyerek. Csak nehogy másnak is ugyanolyan lufija legyen, mert még véletlenül más szülők gyermekének a képeivel telik meg az apuka fényképezője. Ezt továbbgondolva, legközelebb már neon villogót is szerelhetünk a ballagó hátára, úgy biztosabb a siker. Vagy akár egy GPS jelzőt is bedobhatunk a pogácsa mellé a batyuba, úgy legalább Google Mapsen is követhetjük, hogy éppen merre mennek.
Amúgy a ballagás teljesen olyan mint régen. Itt nincsenek akkora újítások, mint mindenhol máshol, olyan mint egy igazi időkapszula. Persze az okosdolgok már ide is beszivárognak, néhány iskola Facebookon élőben tolja az eseményeket, meg a ballagók is rendületlenül szelfiznek minden adandó alkalommal, de az egész nap ugyanolyan, mint ahogy mindannyian emlékszünk rá. A diákok éneklik, hogy tovább, tovább, méterenként átlagosan két és fél anyuka pityereg és legalább egy kilencedikes éppen azt kérdezgeti magától, hogy mi a fenéért nem maradt inkább otthon.
Orgonát orgonával, meg egy fél tujával
Az egész nap legfontosabb szereplője az orgona, ami valamilyen csoda folytán az egész napos tortúra után is csak egy kicsit lankad le, és valahogy sosem virágzik le. (Igen, itt most rád nézek pünkösdi rózsa, aki valahogy heteken keresztül virágzik, de pont a ballagásra hervad le. Szégyellheted magad.) Persze a harmadikosok, akiknek fel kell díszíteni az egész sulit, azért imádkoznak, hogy ne legyen túl meleg, mert a mama kertjében lenyílik minden.
A díszítéskor szombathelyieknek nehezebb a dolguk, ők nem tudnak a panelben virágokat szerezni. A rafinált anyukáknak viszont erre is van egy megoldása; osztálypénzből, meg egy kis alkudozással, fel lehet vásárolni Szombathely orgonatartalékait a piacon. A vidékről bejáróknak viszont most az egyszer könnyebb a dolguk, ilyenkor még a szomszéd néni sem lesz ideges, ha az éjszaka megritkul a virágoskertje.
Legyen 22 és fél fok, és egy kicsit felhős
A ballagók közben azért imádkoznak, hogy ne essen, de túl meleg se legyen, mert valaki kidől a sorból. De még így is minden évben van egy szegény áldozat, aki elájul a menetelés közben, mert nem volt elég ideje enni, hiszen menni kellett a fodrászhoz. Vagy a sminkeshez. Vagy mert nem találta meg a cipőjét időben. Vagy azért, mert elhagyta a nyakkendőjét, aztán a fél várost felkutatva kellett egy újat venni.
Végül valahogy mégis összeállnak a nap, mindenki mosolyog, mindenki szép, a kaja is finom, és a rokonok is csak egy kicsit vesznek össze a politikán. Aztán végre megnyugodhat a ballagó, maga mögött van ez a nap is, most már nincs miért idegeskedni. Ja, de, BASSZUS ÉRETTSÉGI.
