Van egy falu Vas és Zala megye határán, ami egy különös eltűnés miatt többször bekerült a hírekbe az elmúlt hónapokban, és azóta is lázban tartja az országot.
Gősfáról van szó, és az ahhoz tartozó majorságról, Csöngedről. Szeptember 26-án fél tizenkettő tájékában ugyanis elindult egy ott élő 69 éves asszony, hogy megkeresse kutyáját. Imádták a kutyát élettársával, úgy fogadták örökbe, de sajnos szökős volt, ezért többnyire bent tartották a házban. Ennek ellenére gyakran meglógott, így eleinte nem volt semmi rendkívüli a történetben.
Egy szál cigivel és egy pórázzal indult el
A kutya aztán meglett, Bangó Istvánné Marika azonban nem tért vissza. Ennek pedig már több mint négy hónapja.
Családja azóta is keresi,
Eltűnt asszony megtalálásához kér segítséget a lánya
2022.
November
16.
07:52
a rendőrség pedig nyomoz,
sőt, január 12-én
200 ezer forintos nyomravezetői díjat
is kitűzött a Zala Vármegyei Rendőr-főkapitányság, ami nem egy gyakori dolog.
Lánya, Bangó Mária Mira ismert személyiség Szombathelyen, a MIRA Orient Art Alapítvány elnöke, rehabilitációs tréner, hastáncoktató és egyben előadóművész. Egy kávézóban ültem le vele beszélgetni édesanyja tragikus eltűnéséről, hiszen nem egy mindennapi történet ez, ami ráadásul nagy embertömegeket mozgatott meg.
„Fél tizenkettő körül látták utoljára. Nem készült sehova, tudatában volt a dolgainak. Meggyújtott egy szál cigarettát, magához vette a pórázt és elindult. Egy helyi néni beszélt vele utolsóként, neki is mondta, hogy megint a kutyát keresi” – mesélte lapunknak az eltűnt asszony lánya.
Marika élettársa körülbelül két óra múlva, tehát fél kettőkor vette észre, hogy nincs otthon az asszony, és azonnal elkezdte keresni. Bekapcsolódott a keresésbe a falu is.
Maga a majorság egy kicsit távolabb van a falutól, egy erdős terület és szántóföldek veszik körül. Erre indult el Marika, így rögtön azon a területen kezdték keresni. Lánya azt mondja, mindig az úton közlekedett, soha nem ment be az erdőbe, ennek ellenére ott is keresték.
„Anyukám élettársa aztán felhívta az öcsémet, hogy nem találják anyut, mit tegyen. Az öcsém mondta, hogy azonnal hívja a rendőrséget. Ezt meg is tették, aminek az lett az eredménye, hogy négy óra múlva már kint volt a rendőrség is” – tette hozzá. Mira csak este tudta meg, hogy eltűnt az édesanyja.
Nem volt túl jó egészségi állapotban
Bangó Istvánné Marika 160 centiméter magas, ősz hajú, nehézkes járású asszony. Eltűnésekor fehér cipőt, piros melegítőnadrágot, fekete kabátot viselt, és volt nála egy barna színű kutyapóráz is. Az iratait nem vitte magával, nem volt nála se pénz, se telefon, pedig Mira azt mondja, a mobilt mindig magával vitte.
„Anyukám 69 éves volt abban az időben, azóta betöltötte a 70-et. Nem volt túl jó egészségi állapotban, nehezen járt. Az eltűnést megelőző időben nagyon sokat feküdt, ezért nem is tudott hosszan gyalogolni. Akár csak párnapos vagy egyhetes ágynyugalom után is nagyon gyorsan leépül az ember fizikailag. Szeptemberben halt meg a nagymamám, az ő édesanyja és a temetésére sem tudott elmenni, annyira nem volt jó állapotban. Ezért is gondolom, hogy nem mehetett messzire” – mesélte Mira.
Gyakran panaszkodott arra, hogy fáj a háta, a keze, a lába, ezért néha szedett fájdalomcsillapítókat, de krónikus betegsége nem volt, tartósan nem szedett gyógyszert.
„A kisebbik öcsém járt hozzá gyakrabban, én nagyjából kéthetente látogattam, de telefonon tartottuk a kapcsolatot. Inkább mi hívtuk, ő főként akkor szokott telefonálni, amikor problémája volt, például amikor fájt a háta, elfogyott a cigarettája, ilyesmik. Azon a héten többször is beszéltünk. Számomra az a legtragikusabb ebben a történetben, hogy az eltűnése napján 12 óra 40-kor hívtam” – mesélte.
Marika akkor már nem vette fel a telefont. Az utolsó beszélgetésük viszont jó hangulatú volt, akkor éppen nem fájt semmije, aminek nagyon örültek. Lánya mondta is neki, hogy keljen fel egy kicsit többet, üljön ki a konyhára, menjen ki egy kicsit a levegőre.
Mégis mi történhetett?
Amikor arról kérdeztem Mirát, szerintük mi történhetett az édesanyjával, azt mondta, sok minden végigfut ilyenkor az ember fejében. Az első gondolatuk az volt, hogy elesett, megsérült vagy rosszul lett, esetleg infarktust kapott. Búcsúlevelet ugyanis nem hagyott maga után, így az öngyilkosságot rögtön ki is zárták.
„Ilyenekben gondolkodik az ember legelőször. Láncdohányos és egy szál cigivel indult el. Nem elmenni akart. Én azt gondolom, hogy anyukám valóban a kutyát ment megkeresni. Ilyenkor, amikor a kutya elszökött, fogta a pórázt, egy szál cigit, elindult utána, és ha nem találta meg, akkor hazament. Nem gondolom azt sem, hogy fél óra alatt demens lett” – mondja.
Mira ugyanis később találkozott azzal a hölggyel, aki utoljára élve látta és beszélt is az édesanyjával. Marika mondta is neki, hogy megint elszökött a kutya és ebéd után indul megkeresni.
Azon a környéken és abban a távolságban, amit lánya szerint meg tudott tenni, nincs se patak, se folyó, semmiféle szakadék, amibe beleeshetett volna. Mindössze egy pici patakocska van, de azt is leellenőrizték, és a több kilométerrel arrébb lévő tavat is.
„Főleg északi irányba kerestük, mert arra ment, de én azért elmentem déli irányba is, mert arra is szoktuk sétáltatni a kutyát. De nem jártunk sikerrel. Közben én segítséget kértem a Facebookon is és ellenőriztük a családnál, hogy esetleg nem utazott-e el a testvéreimhez, távolabbi rokonokhoz, bárkihez. De semmi” – mondta Mira.
A rendőrség hatalmas területet leellenőrzött, mindig egyre kijjebb mentek. Átnézték a kukoricást aratás után, dögkutakat, elhagyatott házakat, pincéket, betonsilókat, mindent, ami az útjukba került.
A hatóságokon kívül segítettek helyiek, civilek, vadászok, fakitermelők, a helyi és a környékbeli polgármesterek és mentőkutyás csapatok is többféle keresőkutyával, nemcsak gyalog, csatárláncban, hanem motorokkal, terepjárókkal, különböző drónokkal is.
„Plakátoltunk minden környező településen, nemcsak az orvosi rendelőknél, boltoknál, és más forgalmasabb területeken, hanem erdős utak mellett is. Végigjártam és végigtelefonáltam a környező hajléktalanszállókat és kórházakat is. Nagyon-nagyon sokat kerestük. Olyan emberek is caplattak mellettem estig a sárban, akikről fogalmam sincs, hogy kik voltak, akkor találkoztam velük először” – mesélte.
De miután sehol sem bukkantak a nyomára a környéken, jöttek az újabb elméletek. Például, hogy felült egy buszra, de Mira ezt nem tartja valószínűnek, naponta ugyanis alig néhány busz közlekedik, szinte mindig van kint valaki a buszmegállóban és ismerik is egymást a helyiek, édesanyját pedig senki sem látta.
„Felvehette valaki, bekéredzkedhetett valakihez vagy valahova? Miért ment volna el? Én nem tudok róla, hogy lett volna bármi oka is elmenni. Szeretett ott élni, kirobbantani sem lehetett volna onnan. Jó volt a kapcsolata Tibivel is, szerette. Biztos volt köztük nézeteltérés, de nem tudok hatalmas összeveszésekről, anyukám nem panaszkodott ilyenre. Elrabolták? Bántották? Ez a legrosszabb, amit el tud képzelni az ember” – sorolta a teóriákat Mira.
Találtak egy pórázt
Két hónap elteltével, november 26-ra a rendőrség szervezett egy újabb, minden korábbinál nagyobb keresést, de akkor sem találtak semmi nyomot. Találtak egy pórázt, de az más színű volt, és valamiféle ruhadarabokat is, de azok sem az eltűnt asszonyhoz tartoztak.
De még mindezek ellenére sem lehet teljességgel kizárni, hogy nincs a környéken. Nagyon ritkán ugyanis előfordulhat, hogy ott van az eltűnt és minden egyes alkalommal elmentek mellette, erre azonban nagyon minimális az esély.
„Természetesen az ember hinni szeretne és bízik. Azt gondolom, hogy amíg nem bizonyosodik be az ellenkezője, addig nincs olyan ember a Földön, aki meggyőzne engem arról, hogy esélytelen, hogy előkerül. Mert igenis léteznek olyan történetek, hogy nagyon sok idő elteltével előkerül egy ember élve. Szerintem hazudik az az ember, aki azt mondja, hogy ő elengedi ezt” – jelentette ki.
A rendőrség három hónap után nyilvánította hivatalosan eltűntté Bangó Istvánné Marikát. Ez éppen december 26-ra, karácsony második napjára esett.
„Nem volt egyszerű, és ez csak egy jogi dolog, amivel igazából ugyanúgy a levegőben lebeg az egész. Ezzel még nem zárja le az ügyet a rendőrség, de fogalmunk sincs, hogy akkor most hogyan tovább? Azt gondolom, hogy a rendőrség és mi is a családdal megtettünk mindent. Egyszerűen nem tudom, mit lehetne még tenni” – mondta.
Amikor arról kérdeztem, hogy fel vannak-e készülve a legrosszabbra, azt válaszolta, hogy szerinte az a legrosszabb, ha nem kerül elő az édesanyja, hiszen nem kapnak válaszokat és nem tudják magukban lezárni a történteket.
„Naponta egy tragédián megyek keresztül, nagyon nehéz felállni ebből” – jelentette ki. „Az elején én is részt vettem a keresésben, aztán eljött az idő, amikor már nem tudtam elindulni. Egy nagyon erős nőnek tartom magam, de volt egy határ, amit nem tudtam átlépni. Mi van, ha én találom meg? Ha megtámadták, ha szétmarcangolták a vadak? Azt nem tudnám feldolgozni” – vallotta be.
Most, mivel ott tartunk, hogy több nagy keresés is volt, elég nagy valószínűséggel ki lehet zárni, hogy ott van Marika a környéken. A család ezért úgy gondolja, hogy most inkább az információszerzésre kell helyezni a fókuszt, és arra, hogy minél több emberhez eljusson a történet.
„Ezért is kérem a megosztásokat mindig és ezért is mondok igent egy-egy interjúra. Merthogy nincs ott, de valahol lennie kell. Nagyon sok helyen kerestük már, de még nem találtuk meg azt a helyet, ahol van, és nem találtuk meg azt az embert, aki tudja, hogy hol van. Akár él, akár nem, valahol akkor is ott van. Én nem adom fel a reményt” – jelentette ki Mira, aki továbbra is próbál két lábbal a földön állni, logikusan gondolkodni és keresni eltűnt édesanyját.
