Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Bánhegyi Adrienn szerint a hazai közönségnek nincs párja a világon

A kötélugrás magyar nagykövetével beszélgettünk az utazgatásról, ennek kapcsán a honvágyról, a mindennapokról, a jövőről és természetesen a triplázás rekordjáról is.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A szombathelyi Bánhegyi Adrienn kitartásával és tehetségével hamar belopta magát világszerte a köztudatba Magyarország ugróköteles nagyköveteként. Még csak 8 éves volt, amikor magával ragadta az ugrókötelezés, 15 éves korában pedig csapatával már világbajnoki címet szereztek. Első önálló diadalát 20 évesen aratta, majd Guinness-rekordkísérletre adta fejét. 2006-ban sikerült is célkitűzése: egy ugrás alatt háromszor pörgette meg kötelét maga alatt, ezt pedig folyamatosan ismételve 330-szor sikerült megtennie. Egészen 2016-ig ő volt az egyik legnehezebb versenyszám, a triplázás bajnoka, ekkor ugyanis egy amerikai lány megdöntötte rekordját 427 ugrással.

A szabad sajtó nem létezhet nélküled. Támogasd a Nyugat.hu-t!
Támogatom

Két év telt el a trónfosztás óta, Adrienn pedig az idei Savaria Karnevál utolsó napját választotta ki arra, hogy újra elnyerje a címet. A Guinness-rekordkísérlet a Fórum Színpadon zajlott az LGT-emlékzenekar koncertjén, amikor a Nem adom fel című dalt adták elő. A kísérlet azonban sajnos nem sikerült, de ettől még nem dőlt össze a világ. A Cirque de Soleil tagja ugyanis nem adja fel, újult erővel vágott neki az edzésnek és hamarosan ismét megprógálkozik a triplázás rekordjával. Erről is mesélt nekünk, amikor interjút készítettünk vele.

Interjú Adriennel
Kovács Dávid

Hogyan érintett, hogy sajnos nem sikerült a rekordkísérlet?

Hát kicsit elkeseredtem, de amikor az ember egy ilyenre vállalkozik, benne van a pakliban, hogy nem sikerül. Mindenképpen nagyon jó volt a hangulat, azt gondolom, meg nagyon sokan ki is jöttek, hogy szurkoljanak, amit nagyon köszönök utólag is. Úgy éreztem, hogy a zenekar is teljesen rá volt hangolódva, hogy sikerüljön ez a rekord, és őket is sajnáltam egy kicsit otthagyni utána a színpadon. Előfordul az ilyesmi. Az az igazság, hogy ez egy benti sport inkább és eddig nem volt olyan versenyhelyzet, hogy kint kellett volna triplázni. Nagyvonalú voltam az elején, amikor azt mondtam, hogy kint vágjunk neki ennek. Újrapróbáljuk.

Mikor tervezed újrapróbálni?

Ezt most nehéz beleiktatni az időbe, mert ez a nyári szezon pont olyan volt, hogy belefért felkészüléssel együtt is. Bár az a terv, hogy nem hagyjuk teljesen abba az erre való felkészülést, így az utazás mellett sem. Lehet, hogy többször neki kell indulnom, nem lesz egyszerű, de mondjuk már megszoktam ezt. Ritkán történt úgy, hogy első próbára valami sikerült. Úgyhogy valószínű, hogy állomásokat tervezünk majd, esetleg magam mellé keresek egy partnert, aki beszállna, hogy ne egyedül kelljen nekiindulni. Illetve azt gondolom, hogy a nézőknek is látványosabb, ha ketten versenyzünk és legalább egyikünknek sikerül. Különböző helyszínekkel, különböző eseményekkel tervezzük ezeket az állomásokat és reméljük, hogy az év végére odaérünk ehhez a nagy számhoz.

Tehát akkor az év vége van kitűzve célnak?

Nehéz az év vége, mert a decmber általában a legfőbb szezon a szórakoztatóiparban. Tele van műsorokkal, szinte szabadság nélkül, úgyhogy valószínű, hogy egy ilyen novemberi időpont lenne a legideálisabb. Még attól is függ ugye, hogy ki ér ilyenkor rá, meg mihez tudjuk ezt hozzácsatolni, hogy érdekes legyen és sok ember kijöjjön. Úgyhogy talán benti rendezvényt keresünk, a szelet inkább kihagyjuk a dologból. Bár nem csak a szél volt a hátráltató tényező itt. Egy kicsit a kétszázadik ugrásnál éreztem, hogy ez a négyszáz, ez messze lesz. Úgy gondolom, hogy beleférhetett volna még egy 50-60, de az a négyszázas határ még így sem lett volna közel.

Mindenképpen egy új szituáció volt a zenével, amit jó ötletnek is tartottam. Meg más hangulata is van, ha nem csak a kötelet hallgatjuk, hanem a zenét is. De más ritmust kell ehhez felvenni. Ami a versenyeken teljesen csendben zajlik, az itt nem is háttérzenével, hanem elég hangos élő zenével, hiszen egy rendes koncert volt. Úgyhogy ez egy extra tényező volt, amire lehet, hogy nem teljesen voltunk felkészülve, de én azt gondolom, hogy ennek ellenére kellemes volt a hangulat. Nem kaptam negatív visszajelzést az emberektől, hogy ki kellett ide jönni és csak 294-et ugráltam. Vissza kell egy kicsit kerülnöm ebbe a versenyzős formába, ami nem könnyű 12 év kimaradás után. Ez ilyen tornatermes dolog lesz most a következő hónapokban.

Interjú Adriennel
Kovács Dávid

Amikor felkerestünk, azt válaszoltad, hogy éppen Londonban forgattál. Lehet tudni, hogy mit?

Még egyelőre kicsit titkos, de hamarosan publikálva lesz a videó. Ez egy különleges ugrókötél, amit most kezdtek gyártani és ennek a promócióját készítettük Londonban. Meglátjuk, hogy mennyire lesz rá érdeklődés, szerintem egy nagyon jó eszköz, illetve az az érdekessége, hogy pontosan méri számokban, hogy mennyit ugrottál. Ez egy ilyen nagyon modern felszerelés lesz. Reméljük, hogy majd ezzel egy kicsit népszerűbbé válik a sport a mindennapi emberek számára is.

Hogy telnek a mindennapjaid? Mennyit utazgatsz?

A nyár elég nyugis volt, egyébként ennek a rekordnak köszönhetően is. Kevesebbet vállaltunk, hogy legyen idő felkészülni és ezért is sajnálom, hogy nem sikerült. Rászántunk egy csomó energiát, de mindegy. Szemptembertől viszont elég utazós a naptár. Voltam Prágában, Párizsban is, ami félig pihenés, félig munka volt. Aztán Katával együtt Berlin, utána ismét Prága. Nyáron sok volt az edzés, illetve ez továbbra is megmarad az utazás mellett. Az a nehéz benne, hogy ilyenkor utána az embernek mindig egy kicsit alkalmazkodni kell. Nincs mindig lehetőség naponta 2-3 órát edzeni, úgyhogy ez egy kicsit rossz hatással van a teljesítményre. Erre kell mindig egy jó megoldást találni. Hogy hogyan tudjuk ezt helyettesíteni vagy áthidalni, hogy ne menjen a teljesítmény rovására az utazás. Bár 10 évvel ezelőtt ez könnyebb volt, most már nehezebb egy kicsit. De ez egyáltalán nem rossz, nem panaszkodás céljából mondom.

Élvezed az utazást, igaz?

Igen. Motiváció is mindig, ha az ember új helyekre megy. Van, amikor egy idő után már azt mondja az ember, hogy jó lenne most már nem összecsomagolni. A pakolás egyébként a legrosszabb. Úgy kell pakolni, hogy mondjuk nem egy helyre megyünk, hanem négy helyre és akkor ide ez kell, oda az kell, oda amaz kell. Akkor van egy-két kiállítás, ahova kell vinni az összes ilyen boltos cuccot, ahol köteleket árulunk, ruhát, meg ehhez kapcsolódó dolgokat. Az ugrókötélhez kapcsolódik minden. Úgyhogy ilyenkor fel kell pakolni rendesen. Végig kell tervezni mindig, hogy akkor ki mit hoz, honnan és meddig visszi, és hol rakja be az autóba újra.

Szóval főként autóval utazgattok?

Ha ilyen 5-6 órán belüli utak vannak, akkor autó, ha pedig több, akkor repülő. Volt egy-két ilyen merész vállalkozásom az elmúlt években, hogy 14-15 órát oda is meg vissza is, tehát ilyen 30 órát megtenni. De egy hétig tart, amíg felépül ebből az ember. Ez nagyon hosszú.

Te vezetsz vagy megy veled valaki?

Legtöbbször én. Ha ketten vagy hárman vagyunk, akkor elosztjuk, mert akkor mindenki tud egy kicsit pihenni is. Van egy-két ilyen éjszakai túra is, hogy egyik helyről hamar oda kell érni a másikra. Most sok ilyen van, de szerencsések vagyunk, mert oda ketten kell mennünk.

Pihenni mikor van időd?

Volt ezen a nyáron egy kicsi, mielőtt elkezdtük az edzéseket. Volt egy 4-5 nap, amikor szigorúan nyaralás volt. Bár én nehezen tudok pihenni. De nem árt meg egyébként. Az az igazság, hogy ez egy olyan terület, ahol egy kicsit limitálva van a szervezet, hiszen ezt csak egy bizonyos korig lehet űzni. Az a terv, hogy ameddig még tudjuk csinálni, addig megpróbáljuk elvállalni amit csak tudunk. Most volt először a nyáron olyan, hogy sorban kellett nemet mondanom, mert nem értünk rá, vagy azt mondtam, hogy most biztos, hogy nem, mert most itthon maradunk. Az elmúlt 10 évben ez végig ilyen tempóban ment. Ennek az évnek a végig ezt megpróbáljuk tartani, illetve ezt a rekordot beleiktatni most már tényleg, és akkor utána pihenő lesz.

Milyen hosszú lesz ez a pihenő? Közben nem is csinálsz semmit?

Az a baj, hogy közben elkezdtünk ilyen vállalkozásszerűen foglalkozni ezzel az egésszel. Vagyis hát nem baj ez. De ugye most az a cél, hogy ne mindig nekünk kelljen menni, hanem a fiatal generáció is kapjon lehetőséget. És akkor a nagyobb rész az a menedzsment tulajdonképpen, illetve oktatókat is képzünk, hogy ők is tudjanak tanítani. Tehát sok ágon fut ez a dolog és nem mindig lehet csak úgy lerakni a gépet, hogy akkor most elmentünk nyaralni. Illetve van egy online bolt, ahol az emberek folyamatosan rendelnek ugrókötelet, tehát ezt 100%-ban ketten, vagy akár egyedül csináljuk, attól függ, ki hol van éppen. Úgyhogy van tennivaló bőven. A nyaralás ilyenkor csak félig-meddig nyaralás. Ezt azért nehéz teljesen otthagyni. A pihenés csak lehet, hogy jövőre vár ránk.

Akkor úticél még nincs is? Itthon szeretnétek majd pihenni, vagy inkább elutaztok majd valahova - a változatosság kedvéért?

Én ilyenkor itthon szeretek lenni. Ha nyaralni megyünk, akkor szeretek autóval menni, mert akkor minden befér. Ugye repülővel az ember állandóan limitálva van, hogy mit vigyen. Szeretem elvinni a biciklit vagy a görkorcsolyát, ilyesmiket. Úgyhogy általában ilyen közeli helyekre megyünk.

Vannak esetleg törzshelyeitek?

Idén Szlovéniában voltunk. Én mondjuk szeretek oda menni. Kis ország, viszonylag sok lehetőséggel. Van hegy, van tenger, van folyó, úgyhogy minden van, amit lehet élvezni. Horvátország, a Balaton is gyakori célpont. Általában viszont új helyekre megyünk, nagyon nincsenek törzshelyeink. Ciprus mondjuk olyan, ahova szeretek visszamenni. Ott egy darabig dolgoztam az egyetem elvégzése után. Majdnem két évet, ilyen szezonális rendszerben. Úgyhogy oda ilyen 3-4 évente vissza szoktam menni. De ez mondjuk most megduplázódott, úgyhogy nem tudom, hogy mikor jön a következő.

Interjú Adriennel
Kovács Dávid

Mennyire szokott honvágyad lenni?

Az elején nem éreztem, hogy nagyon honvágyam lenne, a 10 évnek a kezdetén, amikor tényleg elkezdtünk nagyon sokat utazni. Előtte is utaztunk, de többnyire versenyekre és az azért kevesebb. Egy évben kétszer-háromszor nagyjából. Most viszont minden második vagy harmadik nap van, hogy máshova kell menni.

Az utolsó két évben volt úgy, hogy itthon dolgoztam többet és azután kezdett el honvágyam lenni, hogy újra el kellett menni. Azóta egyébként nem is vállalok ilyen hosszútávú szerződéseket, inkább csak ilyen 1-2 heteseket. Nehéz berendezkedni, hogy az ember tényleg tudjon élni, mert azért 2-3 hónap hosszú úgy, hogy csak így ideiglenesen elvagyunk. Ezt az utóbbi években nem nagyon kívánom, úgyhogy a legtöbb az ilyen 3-4 nap. Ha amerikai turné van, az kicsit hosszabb. Azóta, hogy itthon dolgoztam az utóbbi 2-3 évben, észrevettem, hogy más a közönség itthon és más külföldön. Én az itthonit jobban szeretem.

Miért szereted jobban?

Azt gondolom, hogy az ugrókötélen kívül egy kicsit többet is jelent az embereknek egy előadás. Büszkeség tölti el őket. Legalábbis én azt érzem. És külföldön ez más, igazából egy produkcióban kimerül az egész. Nem ugyanazt adja vissza a közönség, mint mondjuk itthon, úgyhogy ezután nehéz visszamenni külföldre.

Otthonosabb, igaz?

Igen, otthonosabb. Franciaország például egy nehéz közönség. De ugye mindenhol változik, hogy hogyan reagálnak az emberek. Hogy milyen a kultúrájuk, hogy hogyan viselkednek egy-egy ilyen helyzetben. Van egy-két olyan ország, ahova az ember elmegy, megcsinálja a műsort, de olyan sok reakciót nem várhat. Kína volt ilyen ebben az évben, amin nagyon meglepődtem. Kata, a tesóm mondta is, mert ő dolgozott ott a cirkusszal több hónapon át, hogy ne számítsunk sokra. De azért mindenki teljes energiabedobással megcsinálta az előadást és a közönségből alig lehetett hallani bármi tapson vagy reakciót.

Pedig az ember azt hinné, hogy lelkesebbek. Az európaiakra mindig kivülállóként tekintenek, csodálják őket.

Egyébként igen. A harmadik csapattag egy francia srác, fekete rasztahajjal és nagyon vicces vele az utcán sétálni. Őt aztán különösen megcsodálják, úgyhogy minden alkalommal fotózás volt az utcán. Viszont a cirkusz szerintem náluk inkább az állatokról szól és ilyan produkciókat vártak többnyire. Mi pedig nem töltöttük be annyira a teret, mint mondjuk egy elefánt vagy tigris. Nagyon más kultúrájú nép, az biztos. Nagyon lehet érezni.

Meddig tervezed még ezt űzni? Ameddig csak tudod, vagy ki van tűzve esetleg egy végcél?

Nincs kitűzve pontos időpont. Mindenképpen addig, ameddig a szervezetemnek jól esik. Profi szinten azonban van egy limit és ezt most már azért az ember érzi így harminc felett. Úgyhogy az edzés után hosszabb idő kell ahhoz, hogy regenerálódjunk. Más az előadás és más mondjuk egy ilyen rekordkísérletre felkészülni. Ilyen fitnessjellegű tevékenységként mindenképpen szeretném majd folytatni ameddig csak lehet, mert a mai napig azt gondolom, hogy az egyik legjobb sporteszköz arra, hogy formában tartsuk magunkat. Egyszerű, könnyen vihető bárhova. Bár kellett engedélyt kérnem egyszer-kétszer, hogy felvihessem magammal repülőre. Tehát már ez is fegyvernek számít. De tényleg, ha az ember összehasonlítja magát a többi cirkuszi artistával, akik hatalmas szerkezeteket cipelnek magukkal, nekünk tulajdonképpen soha semmi dolgunk nem volt, csak az ugrókötelet berakni a táskába és mehetünk tovább.

Úgyhogy ameddig lehet, csinálni fogom. Emellett az a célunk, hogy a fitnesstermekbe is jobban beépítsük egy kicsit struktúráltabb rendszerben, esetleg egy óraként. Bár sokan, amikor meghallják, hogy egy óra ugrókötél következik, akkor megriadnak, mert ez full kardió. Ezt az egy órát azért meg lehet érezni rendesen és ezt próbáljuk úgy alakítani, hogy egy kicsit vonzóbb legyen az emberek számára. Ne taszítsa őket a fáradtság.

Tehát most arra álltok majd inkább rá, hogy másokat tanítsatok.

Igen. Két éve indítottuk, de igazából tavaly volt az első ilyen oktatóképzés. Öt helyet nyitottunk az ország különböző pontjain. Alakul, csak ugye erre is időt kell szánni. A fellépések mellett azért nehéz beiktatni.

Hányan dolgoztok ezeken a projekteken?

Van, amin egyedül, de van olyan is, amin öten-hatan. A legtöbbször viszont hárman. Ezekre a hónapokra is ez volt főként jellemző. Ebben benne van ugye az előadás, az óratartás, akkor utána kötelek eladása megy ilyenek. Ez a három most így jó.

Nem is vágysz több segítőkézre?

Az elmúlt években legtöbbször egyedül dolgoztam. Főleg addig, ameddig Kata a cirkuszban dolgozott 11 évet. Én pedig legtöbbször szabadúszóként vándoroltam egyik helyről a másikra. És ezt mind egyedül tettem. Tavaly kaptunk egy szintén cirkuszos szerződést hárman, ami rövid volt, miattam. Ez körülbelül három hét volt, közös megállapodás alapján. Amióta hárman megyünk, kicsit jobban eloszlanak a feladatok.

Interjú Adriennel
Kovács Dávid

Az új rekordkísérletet is egy nagyobb rendezvény keretein belül szeretnétek megpróbálni?

Én szívesen csatolnám valami nagyobb rendezvényhez. Ugróköteles versenyen már megcsináltuk, meg az egy kisebb közönség. Így meg szerintem érdekesebb, hogy a nagyközönség elé kihozzuk és egy kicsit az embereknek is motiváció, vagy ennek hála többet megtudnak az ugrókötelezésről. Ez valamilyen szinten egy promóció is nekünk, még akkor is, ha nem sikerül.

Ugye mindenképpen örülnék, ha lenne erre egy partner. Valószínű, hogy egy ausztrál fiú betársul. Ő a férfi rekord tartója. Az a cél, hogy legyen külön egy női és egy férfi rekord. Azért van különbség egy női meg egy férfi szervezet között. Volt egy időszak, hogy ez az első, 330-as rekord, amit sikerült tartani 10 évig, a fiúknál is rekordnak számított. Utána, ahogyan a sport is fejlődött, gondolom bántotta őket, hogy egy lány lenyomta őket. Ezért most már van különbség. Addig kényelmesek voltak és most motiváltak lettek, hogy ők is nagyobb számot érjenek el.

Kiszemeltetek már valamilyen rendezvényt vagy még keresgéltek?

Az az igazság, hogy most van egy lehetőség Szlovákiában, bár én jobban örülnék, ha itthon lehetne ezzel foglalkozni. A november nem egy könnyű időszak, mert kicsit kevesebb a rendezvény, mint nyáron. Még kutatunk. Van például Londonban is egy-egy lehetőség, de még nem született meg a döntés, hogy hol legyen a végállomás. Bár ahogy mondtam, lehet, hogy több állomás is lesz. Az a cél, hogy legalább egy kicsivel növeljük a számokat. Tavaly ugye egyszer már próbáltam, azon egy kicsit most tudtam javítani. A következő próbálkozásoknak is az lenne a célja, hogy egyre tovább lépegessünk. Most eseményeket keresünk és akkor ilyen túraszerűen elindulunk.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Sport

Hirdetés