A nyár, Matolcsy, vagy a szívgyógyszerem teszi, hogy mostanában furcsa dolgok történnek velem. Megnéztem a moziban a Batmant. Találtam egy szponzort, aki fizette retro partimat, hisz a házi projectorok korában a mozi intézménye halálra ítéltetett. A film nem. Bár látva a trilógia ezen részét, még ez utóbbi is felmerült bennem. Mindenesetre voltunk vagy tízen a sötétben egy nagy helyen, és vártuk a colorádói mészárost, de most nem jött moziba.
A sztori, mely szerint vannak a rosszak, és a jók, és ha jók, nem olyan tökösek, akkor még mindig ott van Batman, a félig állat, félig ember, de mindenesetre a törvényesség elkötelezett őre, aki aztán odacsap. Most sincs másként, mégsem untam, mert az amerikai filmekből mindig pontosan meg lehet tudni, hogy a valóságban ki a rossz, az ellenség, a terrorista, az istentelen, akit egy amerikai hősnek illik aprítani. Képregényeket sem azért nézek, mert a végeredmény miatt izgulok. Bár, kétségtelen, már nekem is jól esne, ha Supermant tökön rúgnák, Pókembernek kitörne a nyaka, vagy Batman fennakadna a magasfeszültségű vezetékeken.
Például a gonoszoknak mind kalasnyikovjuk van. Ezt onnan tudom, hogy amikor kiszabadulnak hosszú börtönbüntetésükből, mindegyik kezében van az orosz csodából. Lázadásuk ideológiája szociális elégedetlenséget tükröz a fennálló, korrupt állammal szemben, talán igazuk is van, a baj az, hogy ezt nem akarják tárgyaló asztaloknál megbeszélni, hanem egy neutron bombát élesítettek be, így szerezve súlyt szavaiknak. Hadd hulljon a férgese. Batman meg nyugdíjban, legalább is a köszvény gyötri, meg az előkelőség, közmunkára alig alkalmas.
A lázadók egyre inkább a terroristák szokásait veszik magukra, rögtönítélő bíróságot állítanak fel, és tisztogatásba kezdenek. Az összes hülye rendőr meg bennragad a 4-es metró egyik alagútjában, így kénytelen Batman újra beöltözni, hogy megmentse a korrupt zsarukat, a zsíros tőzsdéseket, az idióta kisiskolásokat, sőt, a szerelem is könnyebben talál utat a szívéhez, ha hullik a forgács. (Persze, tudom, maximum csókról lehet szó, az ilyen rajzfilm figurák ritkán dugnak.)
A film egyetlen izgalmas jelenete, amikor egy pillanatra látni lehetett, hogy a tolvajnőnek (Anne Hathaway) mennyire hosszúak a lábai, és jó a feneke, vagyis megértem Batmant. De azt nem, hogy annyira rossz emberismerő, hogy halálos ellenségére bízza a céget, amit csak a film végén tudunk meg, és onnan, hogy ő maga elmondja. Nem rájövünk a helyzetekből, nem megsejtjük a dramaturgiai csavarokból, hanem tahó primkón a csaj elmondja, hogy ő a Fősátán, és mindjárt mindenki megfog halni. Na, ezért nézek én inkább Pókembert, abban elképzelhetetlen lett volna ekkora primitívség.
Én értem, hogy már csak olyan filmet néznek meg az idióták, ami egy síkon, egy szálon fut, nehogy kavarodás legyen a fejekben, de ez akkor is durva volt. Vagyis emiatt kár felrobbantani a stúdiót, leszerződtetni egy halom sztárt. Jézusom, játszott benne Garry Oldman, aki a világ egyik legjobb színésze, és most, bárki játszhatta volna, még szerencse, hogy ő sem látszott ki a bajusza, és a szemüvege mögül.
Biztos, a gyerekeknek csinálták, akik a látvány miatt talán meg is nézik, de ők se ennyire hülyék. A sötét lovag felemelkedése mégsem sikerült, benn maradt a közhelyek világában.Sajnálom a Batman rajongókat, nem ezt érdemelték volna, mert nehezen tudják majd kimagyarázni, hogy loptak végén meg sem purcan a sötét lovag. Még annyi drámaiságot sem loptak a történetükbe, hogy a harmadik részben meghal (vagy azt hisszük), képes volt egy mocskos kis happy enddel pofán köpni. Vagyis lesz negyedik rész, ami azt jelenti, hogy nem lesz klasszikus, mint a Mátrix, vagy a Keresztapa.
A Batmannel az a baj, hogy a virtuális térben lebeg, vagyis a mesének nincs semmi valóságalapja, pedig erről pofázik nekünk. Az én jó kis pókemberemnek munkahelye van, hülye főnöke, meg szerelme, akihez képest tapasztalatlan szűz, de néha megpróbálkozik ő is, és egész jól megy neki a mentés. Lehetne tűzoltó is, de ő Pókember. Ehhez képest Batman olyan, mint egy KDNP-és képviselő miseruhában.
