A 25. Joskar-Ola Napok Kulturális és Sportfesztiválon teljesen véletlenül botlottunk bele két fiatal srácba, amikor videós élménybeszámolót készítettünk a rendezvényről.
Egyikük nemes egyszerűséggel kikapta a kezünkből a mikrofont és spontán felkonferálta az eseményt, másikuk pedig egy elképesztő ad hoc rappet tolt le a Nyugat.hu-nak. Ha lemaradt volna róla, ide kattintva visszanézheti.
Azóta mindenki őket keresi. Most már tudjuk, hogy a szombathelyi Czene-testvérekről van szó, a fiatalabb fiú, Justin 15, az idősebb, Roland 21 éves. Néhány nappal a nagy sikert aratott produkciójuk után, a Gayer parkban találkoztunk velük ismét, ugyanis szerettük volna jobban megismerni a tinisztárokat.
- Vicces a sztori, pénteken már elkezdtünk inni, én Budapesten voltam és nem találkoztunk a testvéremmel közel egy hónapig. Hazajöttem, és úgy gondoltuk, ünneplünk pár napig. Kapóra jött, hogy pont akkor voltak a Joskar-Ola Napok, úgyhogy pénteken alapoztunk, szombaton elindultunk, beittunk, aztán amikor megláttam a kamerát, már futottam is oda - emlékezett vissza a történtekre Roland, aki egyébként marketinggel foglalkozik, videós tartalmakat gyárt cégeknek, de szeretné a fodrász szakmában is kipróbálni magát. - Igazából ez mindig így van, ha kamerát látok, megyek szerepelni. Ez a véremben van, tudom, hogy mit hoz ki belőlem. Szerintem ez jó dolog, főleg, ha valaki még tehetséges is mellé. Nem vagyok nagyképű, de tisztában vagyok vele, hogy olyan adottságom van, ami ritka. A többi pedig már történelem, úgyis láttátok…
Ők most a legmenőbb testvérpár Szombathelyen
- Erre bármikor, bármilyen körülmények között képes vagy? Elég, ha csak mondok 3-4 szót, és te már neki is állsz freestyle rappelni?
- Igen, persze, utána már minden megy magától. Ti is tapasztaltátok, hiszen akkor láttuk egymást először, semmi nem volt előre megbeszélve. Ezt akár képes vagyok egy-másfél óráig is csinálni. De nemcsak szövegeket, zenéket is írok.
- Azért ehhez kell egyfajta tehetség, ezt nem lehet csak úgy megtanulni.
- Igen, meg szókincs is. Régen volt példaképem, akire felnéztem, esetleg ihletet merítettem tőle, de most már nincs ilyen. Elismerek mindenkit, akinek már van neve, mert nem hiába érte el azt, amit, de azt gondolom, lehet valaki tehetséges, lehet jó hangja, de ha nem csinál olyan zenét, ami megfogja a közönséget, akkor úgysem fog tudni semmit sem kezdeni vele. Szólóban próbálkozunk mindketten a tesómmal, de dolgozunk közösen is, tervezünk együtt nagy projekteket. Nemrég a vasvári majálison is felléptünk az öcsémmel, most pedig berobbantunk a köztudatba, nincs egy nyugodt napunk sem. Nagyon jólesik, hogy kiraktátok a videót, mert utána felkeresett Tamás Béla a Szentkirályi Napok szervezői közül, úgyhogy ott is fel fogunk lépni jövő kedden. Az utcán is rengetegen megállítanak minket, hogy nem ti voltatok a Nyugat.hu-s srácok? Akadtak, akik kérték, hogy rappeljünk nekik valamit, utána be is írták a poszt alá, hogy leesett az álluk, olyat rappeltem - mondta lendülettel, szenvedéllyel telve Roland, akitől azt is megtudtuk, hogy azóta már neve is van a testvérpár formációnak: cZene Boy'z. Szentkirályon már így lépnek fel.
Rap, vibes, Gayer park – berobbant a cZene Boy'z
- Te kérted, hogy találkozzunk a Gayer parkban. Miért pont itt?
- Szeretem ezt a környéket, itt jobban inspirálódok. Van, amikor itt készítünk videókat, itt forgatunk, vagy egyszerűen csak leülünk egy padra, kirakunk egy hangfalat, és rappelünk. Itt senkit nem zavarunk, sőt volt, amikor spontán közönségünk is verbuválódott, idegen lányok is megtapsoltak minket.
- Honnan a zene iránti szenvedély?
- Nálunk ez családi vonás. Édesapánk is zenél, lánytestvérünk is nagyon jól tud énekelni, de ő nem kezdett vele semmit, mert lámpalázas. Dédpapánk A-kategóriás hegedűs volt. Nekem a zene mindig jelen volt az életemben, de sokáig nem tudtam, hogy mit kezdjek vele. A mai napig megvan az a videóm, amikor 6 évesen Fluor Tomi Mizu című számát énekelem, már akkor is benne volt a véremben. Unokatestvérem is zenél, ő is kérdezte, hogy nincs-e kedvem komolyabban foglalkozni a témával. Nagyjából három éve kezdtem el igazán. Sokszor előfordult, hogy felvettem egy zenét, kiraktam a közösségi médiába, ment 10-12 ezret csak egy képpel, de aztán letöröltem. Innen Szombathelyről nagyon nehéz elindulni a zene világába. Vannak már, akik ismernek, csak eddig nem volt előrelépés. Arról is van videóm, amikor 2021 szeptemberében itt volt Azahriah és Desh a Cabana Gardenben, bevittem egy bluetooth-os hangfalat, és freestyle-oztam nekik a koncert előtt. Ők is elismertek. Kolg8eight is egy ismertebb előadó, neki az Insta live-jában freestyle-oztam. Szerintem ebben a szakmában Knozah B a legjobb Magyarországon, ő fedezett fel engem TikTokon. Most úgy érzem, hogy a Nyugatos videónk után megmozdult minden. Szerencsére a család is örül neki, támogatnak minket mindenben. Büszkék ránk.
- Szerinted egyébként hogy állnak Magyarországon ehhez a fajta zenéhez?
- Ahogy nézem, mostanában nagyon felkapottak ezek a depressziós zenék, persze azért próbálok egy kicsit elkülönülni tőle, mert nem akarok senkit sem utánozni. Szerintem a szövegeim gyönyörűek és nagyon sok ember tud velük azonosulni. Sokan vannak, akik nem merik azokat kimondani, amiket én kimondok a dalaimban, de ugyanazokat élték át, mint én. Ha meghallgatnak, utána tudni fogják, hogy nincsenek egyedül ebben a világban. Szerintem egyébként kétféle ember létezik: aki be akar fogadni valamit, az úgyis befogadja, aki viszont eleve elzárkózik tőle, az úgysem fogja befogadni. Számomra az nagyon fontos, ha írok egy dalt, abban benne legyek, illetve benne legyen az, amit érzek. Aztán ezt picit meg lehet spékelni dolgokkal, lehet benne múltbéli történés, vagy hogy mit képzelek el a jövőben.
- Mi a célod? Mit gondolsz, meddig juthatsz a rapzenében?
- Vannak olyan zenék, amiket először el kell lőni ahhoz, hogy felkapott legyél, ez elengedhetetlen. Ha már megvan egy alap neved a szakmában, és utána kiadod azt a dalt, ami valójában te vagy, rólad szól, akkor az már ugyanolyan felkapott lesz. A sorrend viszont fontos. Nem biztos, hogy egy őszinte, érzelmes dallal rögtön olyan ismert tudsz lenni, mint egy mainstream dallal. Alapvetően mélyebb hangvételű számokat írok. Szeretném, ha a koncertjeimre az emberek miattam jönnének el, ha átéreznék a szövegeimet, és esetleg meg tudjak menteni embereket a dalaimmal. Egyszer majd szeretném kipróbálni magam egy nagyobb tehetségkutatóban is, már gondoltam arra, hogy esetleg szerencsét próbálok a tévében is.
