Jó időben indultam, kis szélben, péntek délután, elméletileg kis forgalomban. Utóbbiban rögvest csalatkoznom kellett, mert ugyanazt láttam, amit az ingyenes parkolás bevezetése óta minden úton: egymásba érő kocsisorokat. A kijárási korlátozások kegyelmi állapotát hamar sikerült megszüntetni.
Nézzük rögtön a centenáris hídtól kifelé vezető, úgynevezett kerékpárutat. Nem, nem az. Mármint: nem út. A Csajok a csúcson 3. részéhez ideális forgatási helyszín lenne, normális kerékpározásra egyáltalán nem. Árkok, kátyúk, ugratók színesítik a terepet, gyalogos tempóban haladva is kínszenvedés. Autósokat kevésbé zavarja, ha a buszmegálló mögött kívánnak leparkolni.
A korona-vírus egy újabb ajándékaként ezúttal nem hevert üvegszilánk-szőnyeg széltében, az ismert szórakozóhely mellett 20-30 méter hosszan, a körforgalomig azonban akadt nem egy csillogó csapda. A csak térképen útnak látszó, rozzant bitumen-szalag a futóműgyár bejárata (itt nem minden autós észleli a kerékpárút egyébként kitáblázott elsőbbségét!) után néhol 20 cm-re keskenyedik, mert a kivezető szakaszon megnyitott kiskertek tulajdonosai autóútnak használják, és a sárnyomok tanúsága szerint a nehéz mezőgazdasági gépek is rendszeresen ezen fordulnak.
Valamivel arrébb gondozatlan bokrok falták fel a kifelé vezető sáv felét. A Petőfi-telepet az elmúlt 30 évben nem sikerült összekötni Balogunyommal, miközben az úttestet többször felújították. Kerékpárosbarát város, zöldülő állam, stb., illetékes elvtárs drága közautóból nem látja.
A főúton 70-es korlátozó tábla, megjelölés nélkül, amelyet a szabálykövető autósok a Magyarországon hivatalos SI mértékegység szerint 70 m/s-nak értelmeznek, eszerint is közlekednek, bár általában csak kb. 110km/h-s sebességgel, de akadt, aki a száguldó kocsisort is megelőzte. Egyetlen sofőr tartotta km/h-nak a 70-et, rajtam kívül mindenki faképnél hagyta.
Pozitív fejlemény, hogy az autósok nappalifény-használata, talán a magasabb urbánus részvétel miatt, elérte kb. a 80 százalékot, helyzetjelzősöké a 10-et, a maradéknak nem jutott még csak eszébe sem a láthatóság követelménye. Az irányjelző-használat maradt zéró-közeli értéken (rendőrautót is beleértve), ennél kevésbé csak a záróvonalak és a kanyarodósávok érdekelnek bárkit.
A biztonságos oldaltávolságot szinte mindenki megtartotta, leszámítva a Volánbusz fizikából, jelesül áramlástanból túlképzett sofőrjét, aki még csak át sem húzódott az üres szemközti sávba (a felvétel már a cégnél), szóval kapaszkodnom kellett rendesen a nyomvályú és a kátyúk között.
Hiába a figyelmesebb autósok, a forgalom szinte folyamatos, és ami még rosszabb, a bringásnak szinte lehetetlen előírás-szerűen közlekednie. Szigorú jobbra tartás érvényes, a fehér vonalon, vagy azon kívül kellene közlekedni, sajnos azonban minden gépjármű ide nyomta ki a remek minőségű aszfaltot, azaz gömbölyű hepehupákon kellene egyenesben tartani a gépet, ami fizikailag lehetetlen.
A kátyúkat úgy foltozták be, hogy azokról is ide tolódott a bitumen, az 5-10 cm-es bukkanók bármikor kiüthetik a bringát az ember feneke alól (én megúsztam egy szerencsére nem kocsi alá pottyant, törött telefontartóval, míg az előző körökön küllőket veszítettem). A be nem foltozott kátyúk is a szélső 1 m-en húzódnak a padkáig, ilyenkor célszerű egészen lelassítani, ha forgalom halad mellettünk, és az autósok nem gondolnak arra, hogy szabályosan kikerülnénk az úthibákat.
100 km/h fölött száguldó kocsisorok mellett ne bízzunk abban, hogy hátra nézünk, jelzünk, és majd kikerülnek minket! Mire felemelnénk karunkat, már el is ütöttek! Mehetünk valamivel beljebb, ekkor azonban szintén figyelemmel kell lennünk a forgalomra! Ami a legveszélyesebb: szinte végig mély nyomvályú húzódik csaknem Balogunyomig; na, ha belementünk, ebből ne próbáljunk meg hirtelen kikanyarodni! Legyünk figyelmesek a vasúti átjárónál is, mert sok autós a záróvonalon keresztül is megelőz minket az utolsó pillanatban!
Balogunyomtól Kisunyomig ismét kerékpárútnak látszó, rázós aszfaltcsík. Csúcspontja a Kisunyom előtti híd, ahol észszerűbb áttolni, mert az itteni beton a Körmendi úti szakaszt is alulmúlja. A forgalom miatt inkább megmásztam az emelkedőt a faluban, na, ott is akad csapda, főleg a főútra visszavezető szakaszon, ahol a közlekedésre alkalmas aszfalt szélessége 1,5m-re csökken egy szakaszon, csak a szemközti sávban.
A leágazásnál Sorokpolány felé különösen vigyázzunk, mellettem három autó húzott el Körmend felé záróvonalon, kanyarodó sávokon keresztül, hiába haladtam az út szélén. A harmadik száguldozó akkora sebességgel jött (már kis pontként is billegett a tükörben), hogy inkább megvártam, hiába volt messze. Pár másodperc alatt eltűnt előttem.
A főútról lekanyarodva normálisabb a közlekedés, itt csak egy BMW-s nem volt képes 10 cm-nél távolabb kikerülni. Sorokpolányban alattomos úthibák, ezekkel különösen vigyázzunk, ha forgalom érkezik mögöttünk, mert az 50 km/h betartása emitt sem jellemző lakott területen. A falu után, az erdei kettős kanyar előtt utolért egy traktoros, motorját nyakamba bőgette többször is, aztán előzni kezdett a beláthatatlan íven.
Szerencsére észrevette, hogy integetek, így nem ment bele a szemből érkező kocsiba, aztán végre elhúzott mellettem, vontatmányán kerek, 25-ös korlátozó táblával. Nyilván ő is a szabványos m/s-ban számolt, mert én ekkor 34 km/h-val haladtam, és simán elporzott.
A 8-ason, kerékpáros szempontból, meglepően korrektül haladt mindenki, de itt, mondjuk, marad hely a sávból nem kilépve is biztonságosan elhaladni a szabályosan közlekedő kerékpáros mellett. Irányjelzőt a nagyobb ívben előzők sem használtak, a 60-as és a 40-es táblánál (m/s) senki nem lassított. A látszólagos veszélyek és a gyorshajtók ellenére a 8-as biztonságosnak tekinthető, főleg szélessége és a jobbára megfelelő útburkolat miatt.
Este jöttem vissza, ekkor már kisebb forgalomban, amivel egyenesen arányosan megnőtt a gyorshajtók száma mind a 8-ason, mind a 86-oson, de a Rábahídvég utáni 6 km-es egyenes is sok amatőr F1 versenyzőt csábított száguldásra, akár 150-es tempóval. Az üzemanyag helyett a gumin spóroló magyar autósok, a fülsiketítő gördülési zaj miatt, szerencsére messziről azonosíthatók, de általában az út közepén haladnak, így nagy veszélyt nem jelentenek, ha rendesen kapaszkodunk, és nem szemből érkeznek. Pillanatok alatt eltűnnek a semmiben.
Ugyanabban a kanyarban ismét ugyanaz a traktor (ezúttal az ellenkező irányban), ugyanazzal a vontatmánnyal, 25 helyet kb. 60 km/h-val. Eddigre már mindenütt abbahagyták az egyébként országosan tiltott tüzelést, amely szabályt többen szegték meg, mint a kijárási korlátozásokat.
A 86-osra óvatosan nem kanyarodtam ki, és jól tettem, mert a látóhatáron feltűnő két autó pillanatok alatt odaért (nem 90km/h-val), és egy harmadik még jobban száguldott, hogy megelőzze őket. A Kisunyom melletti szakaszon tapasztaltam idei 2. és 3., szabályos megelőzésemet, több 100km túrázás után, egy kamionostól és egy személyautótól. A kerékpárúton hazafelé haladva ismét száguldó kocsisor (Körmend felé), a fél perccel mögöttük, szirénázva repesztő rendőrségi helyszínelő szinte már állni látszott.
A városba befelé sietőket még egy elporzó BMW-s sietve megelőzte, szóval sok minden nem változott. Ami még feltűnt, hogy milyen sokan közlekednek szürkületkor is helyzetjelzővel, azaz gyakorlatilag láthatatlanul. Legalább nem meríti a lámpa az akkut, nyilván ezt gondolják. A "kerékpárút" ugyanolyan pocsék visszafelé is, de itt tekerni már azt jelentette, hogy ezt a napot is túléltem.
Végeredményben ez a 60 km-es túraútvonal is megjárható, kellő óvatossággal és felszereléssel, illetve napszakban. No meg némi bátorsággal. Még egy figyelmeztetés: este 6 után már mozgolódnak a vadak, és nem mindegyik olyan figyelmes, mint a gyalogosokat megszégyenítő, nemrég, Pornóapáti előtt, csak alapos körültekintés után előttem az úton átkelő szarvas.
