Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

„Egy jól irányzott mondat többet érhet a sárga lapnál”

A közelgő foci Eb-re készülő, az NB I második legjobb játékvezetőjének frissen megválasztott, sárvári születésű Bognár Tamással egykori, súlyos sérüléséről, a falusi pályák hangulatáról, a szurkolói reakciókról, valamint a mentoráról is beszélgettünk. Kiderült az is, a sporttárs hogyan vélekedik a videóbíró bevezetéséről, milyen a kapcsolata Kassai Viktorral, és milyen különbségeket lát a magyar, valamint a nemzetközi élvonal között.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A lengyel-ukrán közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokságot kezüket tördelve váró focirajongóknak már nem kell túl sokat aludniuk, hiszen a varsói stadionban június 8-án, a Lengyelország-Görögország nyitómeccsen végre útjára indul a labda. Bár a magyar válogatott nem kvalifikálta magát a kontinenstornára, honfitársaink közül öten azért így is komoly szerepet vállalhatnak a mérkőzéseken. A tavalyi Bajnokok Ligája-döntő játékvezetőjét, Kassai Viktort ugyanis az oldalvonalnál Erős Gábor és Ring György, az alapvonalnál pedig Vad II István és Bognár Tamás segíti majd az Eb-n. Az utazó sporik közül nemrég szerkesztőségünk vendége volt a sárvári születésű, ma már Tapolcán élő Bognár Tamás.

Mikor döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

A történet még abból az időből való, amikor a futballpálya a sárvári fürdő helyén volt. Serdülő szinten fociztam, de megsérültem, négy-öt helyen eltört a lábfejem. Az edzőnk ekkor azt mondta, mivel még jó ideig nem tudok játszani, tegyem le a játékvezetői vizsgát. Ugyanerre biztatott az egyik osztálytársam édesapja, Kotsis Zoltán is, aki Sárváron az egyik legismertebb és legelismertebb játékvezető volt. Ez 2005 tavaszán történt, és ez az időszak alapvetően befolyásolta az életem. A stoplis cipőmet fekete mezre és sípra cseréltem. Utólag azt gondolom, jól döntöttem, hiszen labdarúgóként legfeljebb az NB III-ig, talán az NB II-ig vihettem volna. Játékvezetőként viszont már elértem azt, amit játékosként valószínűleg sosem tudtam volna, és remélem, ez még nem a csúcs.

Gyerekként azért voltak olyan álmaid, hogy egyszer valamelyik európai nagycsapat mezében, rangos mérkőzéseken kergetheted a labdát?

Abban az időszakban, amikor még játszottam, nem volt ennyire jellemző a külföldi klubcsapatok iránti rajongás. Az első nemzetközi futballélményem egyébként az 1988-as Európa-bajnokság volt. Máig emlékezetes számomra a holland Van Basten szovjetek ellen lőtt fantasztikus gólja. A családból édesapám is szereti a focit, gyerekkoromban többször látogattunk ki a Haladás mérkőzéseire.

Szerencsére nagyon jó testnevelő tanáraim voltak, Sárváron Bárdosi tanár úr, a Savariában pedig Hollósi tanár úr is motivált abban, hogy kipróbáljam a kézilabdát, a kosárlabdát, vagy éppen az atlétikát. Igazán egyik sportágban sem voltam korszakos zseni, de azt gondolom, mindegyikben többet hoztam az átlagnál. Iskolás éveimből a sport szeretete, valamint az alázat a mai napig megmaradt, és ezt a játékvezetésben is tudom kamatoztatni.

Miért jobb a foci a többi sportnál?

Amikor meghallom azt a szót, hogy sport, nekem rögtön a labdarúgás ugrik be. Amellett, hogy a futball a világ legnépszerűbb játéka, szerintem az egyetlen olyan sport, ahol egyszer-egyszer a gyengébb is legyőzheti az erősebbet. Ha megnézzük például a vízilabdát, kizárt dolog, hogy Ausztria megverje a magyar válogatottat. Nagyon szeretem a férfi kézilabdát is, a Veszprém sok mérkőzését a helyszínen szurkolom végig, de például egy NB II-es csapatnak esélye sem lenne ellenük.

Emlékszel még az első hivatalos meccsedre?

17 évesen a megyei másodosztályban vezettem a Csönge-Alsóság találkozót. Annyi még rémlik, hogy két idősebb kollégával mentem a meccsre, és én voltam a legfiatalabb a pályán. Férfiasan bevallom, tele volt a gatyám, mert nem tudtam pontosan, mit is kell tennem. Az mindenesetre biztos, hogy a falusi pályákon elég gyorsan megedződik az ember. Szerencsémre az idősebb, rutinos kollégák rendre segítettek és elláttak tanácsokkal, melyekkel talán jól sáfárkodtam. Ez mind kellett ahhoz, hogy egyre jobb és jobb lehessek.

Jelenleg is a fiatalabb játékvezetők közé tartozol, az NB I-ben több, nálad idősebb futballista is szaladgál a pályákon. Mennyire fogadják el ők, hogy az ifjabb szava dönt?

Azt gondolom, ha valaki a szakmai tudásával ki tud vívni egyfajta tiszteletet a játékosokból, akkor nagy baj már nem lehet. A játékvezetők és a labdarúgók közti kapcsolat egyértelműen más, mint a játékosok közötti. Ettől függetlenül nekünk egy 17 éves focistával is ugyanúgy kell kommunikálnunk, mint egy 35 évessel. Éppen ezért a pályán nem tegezünk egyetlen futballistát sem. Nyilvánvaló továbbá, hogy ha a játékvezető megtalálja a hangot a csapatok rutinosabb tagjaival, akkor sokkal könnyebben állítja maga mögé a többi játékost is. De a legfontosabb, hogy tiszteljük egymást, és mindenki a maga területén törekedjen a minél jobb teljesítményre.

Említetted korábban a falusi pályák sajátos hangulatát, de sokszor az élvonalbeli meccseken sincsenek könnyű helyzetben a játékvezetők. Hogy élik meg a gyakran nem túl baráti fogadtatást a szüleid, a szeretteid? Nem féltenek?

Édesanyám talán két meccsemet látta élőben, az első még egy megyei találkozó volt, a második pedig életem első NB I-es bajnokija. Utóbbira édesapámmal együtt látogattak ki, de anyukám mindössze egy félidőt bírt ki. Azt mondta, ez volt az utolsó alkalom, több mérkőzésre nem jön el, mert nem tolerálja, hogy a mellette ülő ember hirtelen felugrik, és éppen őt szidja. A szüleim a tévében persze megnézik a meccseimet, de a stadionokba már nem járnak ki. Szerencsére nem féltenek, bár amikor a Ferencváros az NB II-ben szerepelt, beharangozták, hogy nagy botrány lesz az első hazai meccsükön, amit én vezettem. Talán első alkalommal akkor fordult elő, hogy édesanyám felhívott, és azt mondta, fiam, ha bármi lesz, inkább fuss el.

Magam is meccsre járó ember vagyok, elsősorban focit és kosárlabdát nézek. Sajnos nem tudom azt mondani, hogy a játékvezetők lennének a legnépszerűbb résztvevői a sporteseményeknek. Szerinted ez miért van?

Ma már szinte teljesen természetes, hogy a drukkerek a mérkőzéseken szidják a játékvezetőt. Viszont nagyon érdekes, hogy ha egy szurkolóval magánemberként találkozom, vagy éppen barátságos meccsen focizom ellene, akkor minden megváltozik. Szerintem az egésznek van egyfajta lélektana. A mérkőzéseken a drukkerek egy nagyobb táboron belül jobban ki merik nyilvánítani a véleményüket, vagy adott esetben könnyebben meggyőzhetők arról, hogy egy-egy szituációban a játékvezető hibázott.

Bognár Tamás
Kezdés előtt, az érme feldobásakor már nem a fej vagy írás, hanem a sárga vagy kék a kérdés
Mészáros Zsolt

Ugyanez igaz lehet a kosárlabdára is, gondolom, ha valamelyik játékos elront egy ziccert, vagy rosszul passzol, azért elsősorban a játékvezető, illetve talán még a labda lehet a felelős. Viszont azt tapasztalom, ha az emberek találkoznak és beszélgetnek egy játékvezetővel, akkor megváltozik a rólunk alkotott véleményük.

Kassai Viktorról olvastam egyszer, hogy Puhl Sándor a mentora. Neked van-e pártfogód, és egy fiatal játékvezető életében mennyire tartod fontosnak, hogy ott álljon mögötte egy már nem aktív, híres kollégája?

Egy játékvezető pályafutásában az a legfontosabb, hogy végigjárja a szamárlétrát. Magyarországon az egyik nagy lépcső, hogy az NB III-as játékvezető bekerüljön az országos keretbe. Ehhez különböző kritériumoknak kell megfelelnie, például életkor, mérkőzésszám, fizikális teljesítmény és elméleti tudás alapján. Ezeket a fiatalokat 45 éven felüli, már nem aktív játékvezetők nézik meg, és közülük válogatják ki a továbblépésre leginkább alkalmasakat.

A következő lépcső pedig az, hogy valaki az NB II-ből az élvonalba kerüljön. Idehaza működik egy mentor program, melyben minden élvonalbeli játékvezetőnek van egy pártfogója. Nekem, akárcsak Kassai Viktornak, Puhl Sándor a mentorom. Óriási segítség, hogy ő lát el tanácsokkal. Ugyanígy sokat köszönhetek Szarka Zoltánnak is, akinek a teljesítménye azért sem mindennapi, mert NB I-es játékosból lett élvonalbeli játékvezető.

Bár valószínűleg már lecsúsztam a lehetőségről, de tegyük fel, hogy holnap beiratkozom egy játékvezetői tanfolyamra. Mennyi idő múltán vezethetnék ki két csapatot a pályára, mondjuk a Bajnokok Ligájában, vagy éppen az Európa-bajnokságon?

Legkésőbb 20-22 éves korban mindenképpen el kell kezdeni ismerkedni a szakma alapjaival. Ezt követően, ha valaki kellően tehetséges, megfelelő fizikai képességekkel, valamint intelligenciával rendelkezik, akkor négy-öt év alatt el lehet jutni az NB I-es tagságig. Ehhez persze az is szükséges, hogy az illetőnek jól jöjjenek a mérkőzések, és a rivaldafényben lévő élvonalbeli találkozókon elkerüljék a nagy bakik. Kilenc-tíz év múltán már elérhető a FIFA-tagság. A BL-hez és az Eb-hez pedig legalább 14-15 esztendőre van szükség. Ez ráadásul elég optimista becslés, melyben a komoly szerencse mellett minden időszakban folyamatosan jó teljesítményt vettünk alapul.

Magyarországról öten utaztok a lengyel-ukrán közös rendezésű Európa-bajnokságra. Mikor indultok és mi lesz a programotok a helyszínen?

Nemrég négy napot eltöltöttük már Lengyelországban, ahol nagyon komoly fizikai felmérésen vettünk részt. Június 4-én, hétfőn utazunk. A kontinenstorna június 8-án kezdődik, az ezt megelőző három-négy napban a szakmai videók megtekintése mellett elsősorban edzések várnak ránk. Az aktuális játékvezetővel mindig a mérkőzés előtt három nappal közlik, hogy éppen melyik találkozót vezeti. Így azt még nem tudjuk, hogy elsőként melyik csapatoknak fújjuk a sípot.

Meddig szeretnétek eljutni az Eb-n? Van bármilyen elvárásod?

Természetesen az ember mindig a legnagyobb célt tűzi ki maga elé, ettől függetlenül azt gondolom, már az is hatalmas dolog, hogy egy magyar játékvezetői csapat kiutazhat az Eb-re. Persze örültem volna, ha a magyar válogatott is pályára léphetne az Európa-bajnokságon, mert akkor jóval nagyobb futball-láz lenne itthon, de ha már így alakult, nekünk szerencse, hogy nem vagyunk érintettek, hiszen így bármelyik csoportban, bármelyik ágon vezethetünk.

Az eddigi gyakorlat azt mutatja, minden játékvezető két csoportmeccset kap, és ha nagy hibánk nem lesz, akkor Viktornak jó esélye van, hogy később is jusson neki mérkőzés. Ilyen tornán háromnál több találkozót nem nagyon adnak egy bírónak. Mindenesetre bizakodóak vagyunk.

Többször szóba került már Kassai Viktor, akit nemrég megválasztottak a világ legjobb játékvezetőjének. Vele milyen a kapcsolatod?

Mindenképpen baráti. De nem csak vele, úgy gondolom, mi öten, vagyis inkább heten, Fábián Mihály és Kispál Róbert kollégámat semmiképp nem hagynám ki, mivel ők is a kis csapatunk tagjai. Ugyanazt a munkát végigcsinálták, mint mi, de csak öten utazhatunk, így ők most nem tarthatnak velünk. A jó emberi kapcsolat egyébként elengedhetetlen ahhoz, hogy a pályán is jól tudjunk együttműködni.

Ebből a szempontból sem könnyű a játékvezetők sorsa, hiszen ez a szakma annyira meghatározza a mindennapjainkat, hogy nagyon kevés időnk jut másra. Az Eb ideje alatt 20-22 napot töltünk kint, együtt, összezárva. A jó kapcsolat mellett toleranciára is szükség van ahhoz, hogy valaki el tudja fogadni a másik hóbortjait, mert rigolyája mindegyikünknek van.

A világesemények közvetítéseikor mindig elmondják, milyen szituációkra, mely szabályok alkalmazására hívták fel különösen a bírók figyelmét. A mostani Eb-n is várhatóak hasonlóan kiemelt esetek?

Természetesen a mostani Európa-bajnokságra is készült egy speciális DVD, amit mind a 16 résztvevő csapat megkap. Ha jól tudom, a játékvezetői bizottság tagjai az edzőtáborokba is elutaznak, és felhívják a játékosok figyelmét azokra a szabályokra, melyek megsértése után valamilyen komolyabb szankció következhet. Az UEFA igyekszik mindenre felkészülni, így az összes kritikus szabálytalanságról két-három olyan klipet készítenek, amely egyértelműen illusztrálja az adott meccsszituációt.

Kihangsúlyozták egyébként a pozitív játék segítését, a futballisták testi épségének védelmét, valamint azt, hogy azonnal büntetnünk kell minden olyan cselekedetet, ami nem való a pályára, és rontja a játék szépségét. A stadionban szurkolók, valamint a tévénézők ugyanis vélhetően nem arra kíváncsiak, hogy valamely csapat tagjai közül négyen, öten letámadják a játékvezetőt, és megpróbálnak nyomást gyakorolni rá, de valószínűleg egy játékvezetői döntést követően őrjöngő edzőt sem akarnak látni.

Beszélgetésünk elején megmutattad azokat a speciális kütyüket, amikkel például még azt is tudod mérni, hogy éppen mekkora a pulzusszámod, hány kilométert futottál és hány kalóriát égettél el egy mérkőzés alatt. Lehet azt mondani, hogy az élvonalbeli játékvezetők fizikai felkészülése nagyban hasonlít a profi sportolókéhoz?

Szinte teljesen olyan, azzal a különbséggel, hogy a játékvezetők többsége 8 órás munkahellyel is rendelkezik. Ha van mérkőzésünk, akkor heti négy futóedzés, plusz egy erősítő tréning vár ránk. Ezt követi a meccs, majd egy teljes szabadnap. Nagyon fontos a jó felkészülés, hiszen a mérkőzés vége felé, 190-es pulzussal is nyugodtnak kell maradnunk, illetve tizedmásodperc alatt kell megfelelő döntést hoznunk. Mindezt úgy, hogy mi csak egyetlen szemszögből látjuk az eseményeket, míg a tévében rengeteg kameraállásból, lassítva, többször is visszanézhetők ugyanazok a szituációk.

Mi a véleményed arról, hogy egyre többen követelik a videóbíró bevezetését?

Bognár Tamás
190-es pulzussal is nyugodtnak kell maradnunk
Mészáros Zsolt

Szerintem a játékvezetők 99 százaléka támogat minden olyan technikai újítást, ami segíti a kétes szituációk megítélését. Az első ilyen mérföldkő az elektromos zászló volt. Eleinte többen is ódzkodtak tőle, ám végül egyértelműen bevált. Utána jött a kommunikációs szett. Amikor bevezették, talán furcsa volt, hogy a Megasztárban látható mikrofonnal futkosnak a játékvezetők, de ennek a használatát is megtanultuk, megszoktuk. A videóbíróval kapcsolatban azt nem tudom, hogyan alkalmaznánk a gyakorlatban. Az amerikai fociban mindez sokkal könnyebb, hiszen ott 5-10 másodpercenként megáll a játék, így van idő megnézni a vitatott szituációt.

A futball viszont más. Úgy vélem, jó megoldás lenne, ha egy már nem aktív, neves játékvezető a stadionban, monitor előtt nézné a meccset. Elsősorban a gól, vagy nem gól szituációkra, valamint a súlyos szabálytalanságokra fókuszálna, és adott esetben a kommunikációs szett segítségével szólni tudna a tartalék játékvezetőnek arról, hogy mi történt. De optimális lehet az a gólbírós rendszer is, amit most kezdtek el próbálgatni.

Mivel foglalkozol, ha éppen nem a szabálytalanságokat ítéled meg a focipályán?

A Dreher Sörgyárak Zrt. észak-nyugat magyarországi régióvezetője vagyok, a hazai üzletláncokban történő sörértékesítésért felelek.

A munkád mennyire összeegyeztethető a játékvezetéssel?

Tizennégy éve dolgozom a Drehernél, ezalatt megszokták már, hogy játékvezető vagyok. Az utóbbi időben, mivel a korábbiaknál többet vagyok távol, jóval nagyobb áldozatokra van szükség tőlem is, valamint a munkahelyem részéről is. Szerencsére megoldódott, hogy fizetetlen szabadságokkal elengednek a munkából, a kollégáim pedig helyettesítenek. Nagyon fontosnak tartom, hogy a munkahelyemen támogassák a játékvezetői ténykedésemet, már csak azért is, mert kizárólag a bíráskodásból nem lehet megélni. Emellett a családtagjaim, akiknek még rengeteg köszönettel tartozom. Szüleim, testvéreim, feleségem és gyermekeim is támogatnak mindenben, ami néha elég nagy áldozattal jár a részükről.

Egyszerű, futballszerető emberként nekem úgy tűnik, többféle, jól körülírható játékvezetési stílus létezik. Van az úgynevezett angolos, sokat beszélgetős típus, de vannak olyan bírók is, akik több lapot osztanak az átlagnál. A saját stílusodat hogyan írnád le?

Szerintem, aki felkerül az NB I-be, az mindenhonnan szemezget egy kicsit. Hogy ezekből aztán egy játékvezető mennyit és milyen szinten vesz át, az már természetesen egyénenként más és más. Ezek alapján nem tudom azt mondani, hogy például csak az angolos stílust képviselem. Híve vagyok a keményebb játéknak, azt az elvet követem, hogy ami fault, az tényleg legyen fault. Ez valószínűleg abból is adódik, hogy korábban védőt, védekező középpályást játszottam.

A helyszínen, vagy a tévében nézve a meccseket nehéz nem észrevenni, hogy a hazai pályákon rengeteg a reklamálás. Az ilyen helyzeteket a sárga lap felmutatásán kívül hogyan tudod kezelni, esetleg megelőzni?

Egy jól irányzott mondat sokszor többet érhet a sárga lapnál. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy mi az, ami még belefér a játékba, és mi az, ami már nem. Persze vannak olyan szituációk, melyekről a szabály egyértelműen kimondja, hogy az elkövetőjét sárgával kell büntetni. Ezek között akad olyan is, amiről talán még a játékvezető is másként vélekedik. Ilyen például, ha a gól után leveszi a mezét a találatot szerző játékos. Ez esetben nincs mese, fel kell mutatni neki a sárga lapot. Én magam ezzel nem értek egyet, mert egy ilyen szituáció a játék része is lehetne egészen addig, amíg a gólszerző nem hergeli vele az ellenfél szurkolóit. Másrészt persze a szabályokat nálam okosabb emberek találták ki.

Az NB I-ből ki tudnál emelni olyan játékosokat, akik kifejezetten sportszerűek?

Sokaknak furcsa lehet, de sosem gondolkozom csapatban, vagy játékosban. Amikor hazajövök külföldről, kérdezik, milyen volt az egyik, vagy a másik klasszis, én pedig nem tudok igazán válaszolni. A barátaimmal sokszor járunk Veszprémbe kézilabda meccsekre. Egyik alkalommal a hazaiak éppen a Barcelona ellen játszottak, a vendégek lőttek egy gyönyörű gólt, én pedig arra lettem figyelmes, hogy a körülöttem ülők szúrós szemmel néznek rám, mert megtapsoltam a katalánok találatát. Ennyire belém ivódott már a pártatlanság, hogy a külföldi csapat gólját is elismertem.

Bognár Tamás
Annyira belém ivódott a pártatlanság, hogy a külföldi csapat gólját is elismertem
Mészáros Zsolt

Ha egy NB I-es futballista elküld a fenébe, kiállítom, de a következő meccsen ugyanaz a játékos ismét tiszta lappal indul nálam, sőt még az is előfordulhat, hogy akkor már ő lesz a legsportszerűbb. Nem szabad hagyni, hogy az indulataink, vagy éppen a gondolataink rossz irányba vigyenek. Ugyanígy a munkahelyi, magánéleti problémáinkat sem vihetjük ki a pályára, mert abból sok jó biztosan nem származna.

Van-e, lehet-e barátság a pályán kívül játékvezető és futballista között?

Biztosan, szerintem ennek semmi akadálya. A focistákkal alapvetően mindenkinek jó a kapcsolata. Amikor összefutok az utcán például egy Haladás-játékossal, akinek egyébként soha nem vezetek, akkor a kölcsönös tisztelet, barátság egyértelműen megvan, sőt már az sem biztos, hogy magázódunk. De ez jól is van így.

Egy-egy mérkőzésed után megnézed a szaksajtó véleményét, osztályzatát?

Úgy vélem, az osztályzatokat is a helyükön kell kezelni. Egyrészről azt mondom, nem számítanak igazán, másrészt viszont annyiban mégis fontosak, hogy a futball szerelmesei ez alapján ítélik meg az ember ténykedését. Velem is előfordult már, hogy egy meccset követően 4-est kaptam a sportnapilaptól. Apukám azonnal hívott is, hogy „hú, fiam 4-est kaptál”, miközben én magam jobbnak éreztem a teljesítményemet. Persze mindez fordítva is megtörtént, kaptam már úgy 9-est, hogy nem tartottam ennyire jónak a ténykedésemet.

Testközelből van tapasztalatod arról, ami itthon, a futballrajongók körében már jó ideje vitatéma. Mi a különbség a hazai és a nemzetközi élvonal között?

Nehéz megítélni, elsősorban számadatokkal tudom érzékeltetni a differenciát. Körülbelül 400-800 méterrel futunk többet nemzetközi meccsen, mint idehaza. Az igazi különbség az intenzitásban van, míg a magyar élvonalban általában 2000 métert teszünk meg sprintben, addig ugyanez a szám egy külföldi mérkőzésen 2600-3200 méter, utóbbi jóval megterhelőbb. A másik, ami szintén érdekes lehet, a szabálytalanságok száma.

Bognár Tamás
A szaksajtó osztályzatait is a helyükön kell kezelni
Mészáros Zsolt

A nemrég lejátszott BL-döntőn, ha jól emlékszem összesen 22 szabálytalanság történt. De átlagban 16-25 körül van a mérkőzésenkénti szabálytalanságok száma. Ezek sokatmondó adatok. Itthon sok összecsapáson előfordul akár 30-40 szabálytalanság is, de volt az idei esztendőben olyan mérkőzés, amikor 62 szabálytalanság történt. A különbségek okairól rengeteget beszélgettünk, de az igazat megvallva, sokkal nem lettünk okosabbak.

Az Európa-bajnokság vélhetően remek hangulata után mennyire lesz furcsa ismét visszatérni a hazai NB I miliőjébe?

Előfordult már olyan, hogy szerdán Milánóban, a San Siróban vezettünk, majd hazajöttünk, mert szombaton Siófokon volt mérkőzésünk. Teljesen más a két létesítmény, különböző a meccsek hangulata, de mindkettőt a helyén kell kezelni. Az egyiket nem szabad túlértékelni, a másikat pedig lebecsülni. Sőt, ha egy NB II-es találkozóra szólít a játékvezetői küldés, akkor az a meccs a legfontosabb feladat, azt kell a lehető legjobban megoldanunk.

Még jó pár év vár rád játékvezetőként. Mi az, amit mindenképpen megvalósítanál a pályafutásod végéig?

Az Európa-bajnokságra most kapu mögötti játékvezetőként utazom. Erről a szerepről egy laikus talán azt gondolná, ott áll az az ember, semmi dolga, ráadásul a legjobb helyről nézi a meccset. Ennél azért jóval összetettebb feladatról van szó, ami esetenként nehezebb, mint a mérkőzést dirigáló játékvezetőé. Neki a 90 perc alatt mintegy 400-500 döntést kell meghoznia, míg nekem legfeljebb 2-3 ítéletem lesz.

Ekkor viszont arról döntök, hogy gólt, vagy éppen büntetőt kell-e ítélni. Ez mindenképpen nagy kihívás. Ha álommérkőzésről beszélünk, akkor egyértelműen az a célom, hogy eljussak egy BL, vagy Európa Liga csoportmeccsig. Addig is a topmeccseken nagyon sokat tudok tanulni, például Kassai Viktortól is. Úgy érzem, jó úton járok, és bízom benne, hogy a jövőben megkapom a nagy lehetőséget!

Névjegy – Bognár Tamás

Születési hely, idő: Sárvár, 1978. november 18.

Foglalkozása: Regionális vezető, Dreher Sörgyárak Zrt.

Családi állapota: Nős, egy 8 hónapos és egy 11 éves lány édesapja.

Iskolái: Gárdonyi Géza Általános Iskola (Sárvár), Savaria szakközépiskola (Szombathely), jelenleg a Nyugat-magyarországi Egyetem levelezős hallgatója rekreáció szakon.

Játékvezetői vizsga: 1995, Sárvár. FIFA-tagság: 2009 óta.

Első NB I-es bajnokija: Kaposvár – Lombard Pápa (2006. április 8.)

Első nemzetközi mérkőzése: Lisburn Distillery (észak-ír) – FC Zestafoni (grúz), Európa Liga meccs (2009. július 2.)

Hobbija: Kevés szabadidejét elsősorban lányaival tölti, de szeret horgászni, sportolni, valamint színházba járni is.

2012. május 27-én a Hivatásos Labdarúgók Szervezete az élvonal második legjobb játékvezetőjének választotta.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Sport

Hirdetés