Igyunk egy cappuccinót, hova üljünk be?
- hangzik el sokszor ez a kérdés, és ilyenkor mindenki általában a maga kedvenc helyét preferálja. Így történt ez nemrégiben köztünk is Szombathelyen, a Fő téren, csak mindhárman más kávézót mondtunk. Így jött az ötlet, hogy belvárosi (azon belül is Fő tér-centrikusan) megnézzük, hol, mit kapunk, és mennyiért.Nem vagyunk baristák, sem különösebb kávészakértők, mindenhol csak szimplán cappuccinót kérünk. Első körünket az Art Caféban ittuk, ahol megkérdezték tőlünk, hogy tejhabbal vagy tejszínhabbal kérjük-e. Persze általában mindenhol lehet választani, de ugye a klasszikus cappuccino egy dupla feketéből áll, amire habosított tejet öntenek, a tetejére esetlegesen mehet egy kis kakaópor. A Cafe Pertéből főzött ital mellé járt keksz, egy kis pohár víz és cukor. A kávézóban vegyesen ültek fiatalok s idősebbek is, a mellettünk lévő asztalnál nyugdíjas férfiak olvastak újságot s kommentálták a híreket..
Összegzett véleményünk szerint ez olyan cappuccino volt, mint amilyet az ember elvár. Semmi különös, amit nyújtani kell, azt hozza is. 400 forintba került.
Második helyszínünk a Bécsi Kávézó volt, itt nem kérdezték meg rendeléskor, hogy milyen habbal isszuk. Sok fiatal vett minket körül, a sarokban zenetévé, majd hamar érkezett is a koffein-menü, tejszínhabbal, annak a tetején csokiöntettel, kis pohár ásványvízzel (s bár nem kértük külön) a cukor mellé még édesítővel.
Különféle vélemények fogalmazódtak meg, míg én túl forrónak találtam, addig egyik kollégám erősnek, míg a másik kissé savasnak érezte, viszont neki a csésze és az alátét párosa kifejezetten tetszett. 370 forintot fizettünk érte.
Kávékultúra emelt szinten
Harmadikként a Café Frei következett a sorban, nem kérdezték meg, hogy milyen habbal kérjük, de azt tudjuk is, hogy itt nem csak a kávézás kultúrája, hanem a kávékultúra is magas fokú, így nem keveredik a cappuccino a tejszínhabos hosszú kávéval vagy a melange-zsal.
Összegzett véleményünk: az első korty után érződik, hogy itt valami mást kaptunk, kevesebb cukrot tettünk a kávéba, édeskés ízében érezni az erőt, azt a kissé más ízt, amit megszokik az ember ahogy kávézóról-kávézóra jár, a sok helyen elterjedt márka közt. Tévedés ne essék, nem mondjuk, hogy azok rosszak lennének, csak ez itt más. Benne van, hogy nem szeretnénk, hogy kifogyjon a csésze. Tejhabbal kaptuk, amin látszik a kitöltés hagyta mintázat, finom volt, 380 forintot fizettünk érte.
Negyedik cappuccinónkat a Cinema Caféban ittuk, ahol szintén Café Pertét kaptunk. Itt is a piros csíkos csészét kaptuk, mint az Art Caféban, jót tett a Pertének ez a ráncfelvarrás. Itt megkérdezték, hogy milyen habbal kérjük. A tejszínest választottuk, aminek tetejére kaptunk kakaóport.
A kávé mellé kaptunk kekszet és egy nagy pohár ásványvizet is, így azt külön már nem kellett rendelnünk, ha nem elégednénk meg a máshol bevett 1dl-es mennyiséggel. Finom volt, és pont olyan, mint amit vártunk tőle, mint amit nyújtania kell. 450 forintot fizettünk érte.
Ha már kávékultúra, akkor benéztünk a Semiramisba is, a kis üzlet a sikátor szélén hangulatos berendezéssel és finom kávékkal csalogatja a vendégeket. Itt megkérdezték tőlünk, hogy milyen habbal kérjük, kérünk-e barna cukrot hozzá és még azt is, hogy milyen kávéból készüljön. Mi a keveréket választottuk, mivel az alapot kértük mindenhol.
Kis pohár vizet kaptunk mellé, finom kávéillat lengte be a helyet, csak úgy mint a Freiben, a frissen őrölt kávé illata lengte be a teret. Finomnak találtuk itt is a kávénkat, 480 forintot fizettünk érte. Innék még egyet érzéssel távozik az ember.
Nagy adag és gyors
Nem ültünk be a környék összes kávézójába, hasraütés-szerűen jelöltük ki a kávézókat, amik közül nem maradhatott ki a Coffeeshop Company sem. A sokak által leginkább csak a Starbuckshoz (vagyis annak elvéhez) hasonlított osztrák kávélánc üzletében nem kérdezték, hogy milyen habbal kérjük. Alapértelmezetten a közepes kiszerelést kapjuk, de kérhetünk nagy és kicsi változatot is kávéból.
Sok kávé sok habbal jár, ezt tapasztaltuk, miközben bögrénkből hörpintgettünk (a mennyiség miatt bögre, s nem csésze), itt kollégám meg is jegyezte, hogy ő nem kért ennyit, amihez hozzátettem, hogy fel van tüntetve a háromféle méret. Kaptunk hozzá vizet, s ez a kávé is ugyanazt hozta, mint az Art vagy a Cinema, azt nyújtotta, amit elvárunk, ha betérünk valahova egy cappuccinóra. Finom volt, 620 forintot fizettünk érte, ami kollégám szerint nem pénztárcabarát. Itt fizetni kell némileg a brandet is, mint a Starbucksnál, de nagyjából dupla annyit kaptunk mint máshol, szóval mennyiségileg még olcsóbb is volt talán.
Nem maradhatott ki tesztünkből a McDonalds sem, megannyi papírpoharas kávét látunk, oldalán az ismert M logóval, így megnéztük, hogy mit kapunk ott cappuccino címszó alatt. Itt csak az volt a kérdés, hogy mekkorát kérünk, és egy percen belül kezünkben is volt a pohár, a tejhabos itókával, ez volt a leggyorsabb a kiszolgálás mind közül.
Véleményem szerint kellő cukrozással ideális coffee to go. Amíg eljutunk A-ból B-be, s eközben akarunk valamit fogni, hogy melegítse a kezünket, vagy kávészerűséget akarunk egy cigi mellett szürcsölni, arra pont jó. Talán ezért is terjedt el ennyire, nem bánja az ember ha az utolsó korty a pohárban marad. Kollégám szerint híg, utcára tökéletes, nem vonja el a figyelmet, jobb mint az automatás. Harmadik kollégám annyit tett hozzá, hogy jobb lett volna egy McCaféban mintavételeznünk (ami nincs a környéken), így csak egy tipikus, sokak által kedvelt gyorséttermi: bemész, kapod, viszed ital. 250 forintot fizettünk érte.
Hogy hova üljenek be olvasóink egy Cappuccinóra legközelebb?
Tesztünk nem teljes körű, s valójában inkább csak felmérés. Hogy hova üljenek be olvasóink egy Cappuccinóra legközelebb? Döntsön mindenki maga. Van aki az árakat, van aki a minőséget, van aki a felszolgálók fenekét figyeli. Mindig ott a legjobb, ahol jól érezzük magunkat, legyen az reggeli kávé újsággal, délelőtti kávé egy megbeszéléssel, ebéd utáni a kollégákkal, késő délutáni vagy esti beülős, esetleg randevús.
