Hálás kis epizódszerepre jött Szombathelyre, egy minden hájjal megkent papot játszik a legújabb Valló-rendezésben, a Mandragórában. 
A Mandragóra visszanyal Felcsútnak - Mészárosok, Simicskák egy színpadon, Szombathelyen 2016. April 30. 08:10 Elég csak megszólalnia, karakteres orgánuma mindenkinek ismerős, sokaknak ő a Dallas Bobbyja, nekünk inkább Colin Firth, és persze a Thomas a gőzmozdony narrátora. Volt színész a Radnótiban, aztán a Nemzetiben, most szabadúszó, Tamás fia pedig ismert, külföldön is keresett férfimodell. A legismertebb szinkronszínészek egyike, Csankó Zoltán, akivel a WSSZ teraszán, egy hűvös délutánban beszélgettünk egy jót:
-Kinek, minek köszönhető, hogy végre Szombathelyen is látjuk egy szerepben? Jordán Tamás hívta?
- Igen, barátságunk még a Radnóti Színházban kezdődött, játszottunk is együtt, rendezett engem például a Zűrzavaros éjszakában vagy a Máli néniben. Jól tudtunk együtt dolgozni, később annyira megszerettük egymást, hogy mély barátság lett belőle. Ha Tamás Pesten tartózkodik, gyakran találkozunk, a szombathelyi színházalapítását is igyekeztem nyomon követni. Egyébként egyszer elkotyogta, hogy velem szerette volna eljátszani Kopjáss Istvánt a Rokonokban, vérzett is a szívem.
- Végül Szervét Tibor lett Kopjáss. Ha belegondolok, nagyon hasonló karakterek voltak akkoriban. Rémlik, velem is megesett, hogy egy pillanatra összekevertem vele a színpadon.
- Akkoriban még tíz kilóval vékonyabb, színészileg remek formában voltam. Nem, mintha most nem lennék abban, csak kicsit súlyosabb vagyok:) Soha nem vágytam szerepekre, talán ez az egyetlen, amit bánok, hogy nem játszhattam el. Nagyon nekem való lett volna. Később azért belekerültem ebbe a legendás Rokonok előadásba, Görög Laci helyett ugrottam be.
Amikor aztán Tamás elvállalta a Nemzeti igazgatását, én rögtön nem mentem. Olyan színészek hagyták ott miatta a Radnótit, mint Kulka János vagy Schell Judit. Nagyon nagy volt a csábítás. Kicsit fájt a szívem, de úgy éreztem, meg kell becsülni azt a helyet, ahol addig lehettem. Akkor már 11 éve voltam a Radnóti tagja. A következő évad azonban nem egészen úgy alakult, ahogy vártam. Azzal kellett szembesülnöm, hogy a lojalitásomat mégsem becsülték meg eléggé. A következő szezonban egy olyan szerepet kaptam, amiben háromnegyed tízkor léptem először a színpadra. Idegőrlő évad volt.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg egy másik darabban is játszhattam volna, Kováts Adéllal lettünk volna férj és feleség, de egyszer csak kiderült, hogy ő babát vár, emiatt átvariálták a szezont. Közben Tamás áthívott a Nemzetibe vendégként egy szerepre. Ráértem, elvállaltam, és nagyon jól éreztem magam. Akkor fogalmazódott meg először bennem, miért vagyok én még a Radnótiban? Már mertem váltani, de azért nem volt könnyű.
Mert tizenegy évig a Radnótiban irigylésre méltóan jó műhelymunkának lehettem a részese, kiváló színészekkel dolgozhattam, alig voltunk 11-12-en tagok, és mindig jöttek vendégek, akik felpezsdítettek bennünket. Kern Andrástól, Végvári Tamáson keresztül, sorolhatnám, milyen jót tettek ők is a társulattal. Nagy szériákat csináltunk egy-egy előadásból. Akkoriban a Radnóti az ország egyik legjobb művész színháza volt. De egyszer csak elbizonytalanodtam, éreztem, hogy váltanom kellene. Ám, ha nincs Jordán Tamás, és a Nemzeti csábítása, akkor még biztosan maradok.
Őt Alföldi tette ki a Nemzetiből
- Hogyan alakult a folytatás? Hiszen Jordán egy ciklust vitt, aztán eljött színházat alapítani Szombathelyre.
- Amikor bejelentette, hogy idejön Szombathelyre, szurkolni valóm csak annyi volt, hogy ki kapja meg az igazgatói posztot, Alföldi vagy Balikó Tamás. Tudtam, ha Balikó lesz az igazgató, akkor nincs félni valóm, hiszen játszottam is vele, rendezett már, jól ismertük egymást, igazán jó kapcsolatban voltunk. Robival viszont életemben nem dolgoztam együtt, éreztem, hogy vele gondom lesz. Ha ő jön, akkor tisztít. És kiket tesz ki? Akiket nem ismer.
Nekem is van egy Jászai-díjam, de ebben a társulatban ez volt a minimum, Kossuth-díjasokkal és érdemes művészekkel voltam körülvéve. Ha Alföldinek kellenek helyek, hogy új tagokat szerződtethessen, akkor nem Bodrogi Gyulán vagy Törőcsik Marin gondolkodik el. Azt sajnáltam, hogy nem adott legalább egy évet, hogy valamennyire megismerjen. Többen megpróbáltak megmenteni, köztük persze Tamás is, de nem sikerült. Már nem bánom, sőt utólag meg is értem: egy újonnan kinevezett igazgató mégsem vonhatja vissza első intézkedéseinek egyikét. Akkor nem értettem, igazságtalannak tartottam.
Egzisztenciálisan romokban hevertem, részben emiatt ment szét, 17 év után a párkapcsolatom is. Bár nagyon türelmes, nyugodt ember vagyok, ez akkor nagyon megviselt. Egyébként ma is igazságtalannak tartom, de túl tettem már magam rajta, azóta Alföldi Robival többször is kezet fogtunk, azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egyszer együtt fogunk még dolgozni.
- Utána Győr következett. Tag viszont azóta sem lett egy színházban sem, nem hiányzik a társulati lét?
- Győrben úgy veszik, mintha tag lennék, de nem vagyok leszerződve, csak produkciókra, ugyanakkor mindig éreztetik velem, hogy szeretnek és fontos vagyok. Ezt igyekszem viszonozni, a Győri Nemzeti Színház fontos az életemben. Egy évben általában két előadásban játszom ott, komoly, nagy szerepeket, idén például a
Vízkereszt, vagy bánom is énben
Malvoliot, az Anna Kareninában Karenint.- A szombathelyi színház eddig kimaradt, nem is értem.
- Bevallom, nekem Szombathely egy kicsit messze van. A pesti munkák veszélybe kerülnek. Innen nem lehet csak úgy ugrálni. De hihetetlen, ami itt a színházban létrejött. Az első percekben is jelen voltam, például amikor megnyílt a színház, a fiammal felléptünk a
Falu végén kurta kocsma
paródiájával, talán vannak, akik még emlékeznek rá.
"Az elejétől fogva figyeltem az itteni munkát"
Csak mivel nagyon nagy a távolság, és én közben nemcsak Győrben, de Miskolcon és Tatabányán is játszottam, egy idő után elvesztettem a közvetlen kapcsolatot Szombathellyel. Csak Jordán Tamás élménybeszámolóiból tudtam, meg az interneten keresztül értesültem arról, milyen jó munka zajlik itt. De most, hogy huzamosabb ideig Szombathelyen próbáltam, megnéztem zsinórban négy előadást, és nagyon jó véleménnyel vagyok az itt folyó műhelymunkáról. Kifejezetten jó előadás lett például a Mi osztályunk , a Dzsungel könyve vagy a Makrancos Kata. Azt látom, hogy azok a kollégák, akiket eddig is tehetségesnek tartottam, nagyon sokat fejlődtek. Sokat játszanak, jó szerepeket. Külön öröm számomra ennyi ambiciózus és tehetséges fiatalt is látni.
Körülbelül egy hónapja próbálok már Szombathelyen, nagy-nagy szeretettel fogadtak itt, öröm köztük dolgozni, tényleg jól érzem magam:)
És látom azt a rengeteg szakmai díjat is, amit mostanában a WSSZ kap, olyan kevés vidéki színháznak sikerül ez az országos jelenlét. Az is a bajom általában a vidéki színházakkal, hogy a színészek kevés fórumot kapnak, hogy országosan megismerjék őket. Az idei évadban két nagy szerepen vagyok túl. Győrön kívül ezt csak kevesen tudják, pedig szakmailag tulajdonképpen ennyi elég is lenne. Ráadásul a vidéki színházak jó, ha hússzor játszanak egy előadást, aztán leveszik. Ha ezeket a szerepeket Pesten játszom, mennek 3-4 évig.
Valló Péterrel sem most, a Mandragórában találkozott először.
Több mint hússzor rendezett már, ez egészen biztos, össze is kéne egyszer adnom. Egész fiatal színész voltam, amikor először együtt dolgoztunk. Az, hogy a Radnótiba kerültem, egy közös munkánk gyümölcse volt, amire elhívta Bálint Andrást, nézze meg. A színházban pont volt egy üresedés, Lengyel Feri átment a Katonába, az ő helyére kellett valaki.
A következő bemutatóm is Vallóval lesz, a Mandragóra premierje után Győrben kezdünk együtt próbálni. Úgy egyeztünk meg, hogy délelőtt Győrben leszek a próbákon, este pedig itt játszom a Mandragórában. Közben még felugrok egy-egy előadásra a Radnótiba, ahol vár a Turandot.
- Kötelező kérdés egy vidéki megyeszékhelyen: Mennyit látott a városból, hogy tetszik Szombathely?
- Korábban, amikor csak idejöttem, többet mozogtam, elvittek ide-oda, éttermekbe, az emlékműhöz. De most is jövök-megyek, ha süt a nap, nagyon jól érzem magam, nagyokat sétálok.
Imádok egy teraszon újságot olvasni, és keresem a helyeket, a jobb éttermeket.
- Pedig olvastam egy interjúban, hogy remekül főz.
- Lenne rá lehetőségem, de itt nem főzök. Amúgy is csak hobbi szintem űzöm ezt is, élvezetből. Főzőműsorba is hívtak, de nem vállaltam. Szarvas Jóskával együtt kértek, hogy főzzünk valamelyik kereskedelmi csatornán futó adásban. De azt mondtam: Józsikám én ezeket a műsorokat annyira nem bírom nézni, hogy szerepelni sem akarok bennük!
- Olvastam, a Szomszédokba is hívták, oda se ment. Nem bánta meg?
- Nem. Egyébként Kulka Jani, akivel sokat játszottam együtt, ajánlott a Szomszédokba. Nem vállaltam. Azt sem szerettem nézni. Lehet, ha most lennék fiatal, akkor már nem lennék ennyire válogatós.
- Szinkron vagy sorozat, mi a különbség? Egy ország ismerte meg úgy, hogy ön a Dallasból a Bobby magyar hangja.
- Egyáltalán nem ugyanaz! A szinkron egy nagy játék, én a mai napig hihetetlenül szeretem!
- Bobbyval kezdődött?
- Már volt egy-két kisebb szinkronszerepem, de ezzel lettem ismert. Egy idő után azt is eluntam, hogy folyton erről kérdeztek, mondtam, hogy beszéljünk kicsit azért a színházról is:)
- Tény, sok mindent annak köszönhetek, hogy a Dallasban Bobby magyar hangja voltam, de számtalan munkától el is estem e miatt. Ez a mai napig így van. A színházban nincs ilyen rossz tapasztalatom, ott a nézők szeretik, ha ismert hangot hallanak, feltűnik egy előadásban egy sorozatból ismert arc, annak is örülnek.
- Felsorolni is nehéz, ki mindenkinek kölcsönözte hangját, Carlos karakterének a Született feleségekben, de Ön volt a CSI: New York-i helyszínelők csapatfőnöke, a Thomas a gőzmozdony mesélője... Van köztük kedvence?
Sok a kedvenc, a Király beszédét, és általában is Colin Firth-t nagyon szeretem, szinte az összes nagyobb filmjét én szinkronizáltam. Az Igazából szerelemben is én voltam, amit szinte minden karácsonykor vetít valamelyik csatorna. Travolta is nagyon a szívemhez nőtt, egyik kedvenc filmem vele
Az álarc
volt. Az utóbbi időben is, szinte az összes filmjét én csináltam, talán egyet kivéve.
"Legutóbb a Hókuszpókot is nagyon megkedveltem, a Hupikék moziváltozatában."
- Hogyhogy nem Haumann Péter lett abban is Hókuszpók szinkronhangja?
- Nem vállalta. A szerepre komoly castingot rendeztek, de az amerikai stúdió senkivel sem volt elégedett, mindenkit visszadobtak. Több hónapos hiábavaló keresgélés után valakinek eszébe jutottam én is. Behívtak, megcsináltam, másnap visszajeleztek Amerikából, hogy ez az, amire vártak. A rajzfilmeknél általában arra kell figyelni, hogy a szinkronhang a lehető legközelebb álljon az eredeti karakterhez. Elég jó kis képességem van ehhez, a hangom is megengedi, jól tudok alkalmazkodni, és könnyen megyek az eredeti hangszín után.
Nemrég épp a Jégkorszak 5. castingján jártam, nem volt könnyű, Figaró belépőjét is énekeltem, persze „rajzfilmes” változatban. Egy menyétet kellett szinkronizálni, úgy érzem, elég könnyen tudtam menni utána, és az énekfelvétel is jól sikerült. Majd meglátjuk, mit szólnak hozzá az amerikai stúdióban.
- A szinkronra mennyire kell készülni?
- Az énekre igen, a prózára nem. Rákapcsolok és kész. Akadnak kivételek, A király beszéde előtt elkértem a filmet, arra komolyan készültem. Ha igényes, nagy filmről van szó, arra azért jobban hagynak is időt. Egy biztos, nagyon intuitívnek kell lenni, hogy egyből rá tudjon az ember kattanni arra, akit épp szinkronizál. Tehetség és gyakorlat kell hozzá, de ma már a fülesek is sokat segítenek. Régebben először eredeti hanggal meghallgattuk a filmet, aztán levették a hangot, és a némán tátogó színészre kellett rábeszélni, úgy kellett alámondani a szöveget. Borzasztó nehéz volt, össze sem lehet hasonlítani egy mai felvétellel. Annak idején a Dallas két részét egy hétig vettük. Ha ma csinálnánk, naponta megennénk 5-6 részt. Ma egy nagyfilmet egy nap alatt szinkronizálnak, másnap hozzájön a tömeg, és ennyi. Kivétel a mozi film, az nagyon igényesen készül, akár két hétig is tarthat a felvétel.
- Ehhez képest filmszínészként nem sokszor láttuk.
- Keveset. Nem szeretem túlzottan a forgatásokat sem, a világ legunalmasabb dolga, biztos, ha főszerepre hívtak volna, az más. Ha kisebb szerepet kapsz, kivisznek már hajnalban a forgatás helyszínére, ott várakozhatsz, fagyoskodhatsz, vagy ülhetsz a „büfébuszban”. Emlékszem, valahol kint a pusztán forgattunk egy gémeskútnál, a távolban Mucsi Zoliék ölték egymást, én meg hosszú órákon át sétálgattam a nagy pusztulatban. Hú, nagyon tudok ilyenkor unatkozni!
Azért vannak szép élményeim, például Mészáros Márta „A temetetlen halott” című Nagy Imre filmjének egy jelenetét éjjel forgattuk a parlamentben. Amikor kiálltunk arra az erkélyre, ahol 1956-ban Nagy Imre is beszédet mondott, az a pillanat, ott a forgatáson, az nagyon megérintett.
- Felismerik a hangját, mondjuk egy szupermarketben?
-Nem szoktam figyelni, de néha előfordul. Egyszer egy kisfiút hoztak be hozzám egy kerthelyiségbe, ahol épp újságot olvastam. Nagy Thomas a gőzmozdony rajongó volt, azért jött, hogy bemutassanak neki. Igyekeztem úgy beszélni hozzá, mint a mesélő, de csak nézett engem, majd közölte: „Nem ő az”. Az is megesett, egy piaci újságosnál, hogy állt a sor mögöttem, annyi újságot kértem, a hölgy már állította ki a számlát, amikor eszembe jutott, hogy valami kimaradt, és gyorsan azt is kértem, ő pedig kezdhette újra a számolást. Oldalra néztem, egy idős nénit vettem észre, aki szemrehányóan nézett.- Ne tessék haragudni- mondtam, mire ő: -Én magára?! Hiszen maga a Bobby! Miközben mondogattam az újságneveket, ő lecsekkolta...
Egyszer valahol olvastuk róla, hogy nem akárhogyan rajzol - rákérdeztünk
Táskájából elővesz egy-két skiccet, karikatúrákat, amiket ő maga kollégáiról olvasópróbán készített. Pár vonal, és megjelenik egy karakter:) Van egy saját olajfestménye is, fotószerűen lefestett állatokkal teli. Még elmeséli, két éven át dolgozott vele, izgatta a kihívás, az olajfestés technikája. Azóta tudja, miért van egy festőnek műterme: hogy ne kelljen folyton elpakolnia! Azóta se festett, csak olykor ilyen skicceket csinál:
