A Mandragóra visszanyal Felcsútnak - Mészárosok, Simicskák egy színpadon, Szombathelyen

Akkora meghökkentést azért nem várjanak Duró Győző Mandragóra-átiratától, mint Pintér Bélától, és elhíresült, az alföldi polgármester leszbikus nejére átfaragott "A bajnoktól". Így is pimasz húzás egy vidéki színháztól, hogy a mai magyar politikai posványban mer a hirtelen felkapaszkodott haverok vagyongyarapodása mögé sandítani, és a birodalomépítést kicsit is röhejessé tenni.

Hol hódítsuk meg életünk nőjét? Egy koporsóban

Mészáros Zsolt

Mert ez a Mandragóra bizony csak nyomokban tartalmaz reneszánszt és Machivellit, itt és a mostban kapaszkodik. Akár a felállványozott Szily János utcában, a szombathelyi székesegyház állványrengetege között (ez is Mészáros projekt) is érezhetnénk magunkat.

De ez a Mandragóra, folytassuk a legvégével, egyestés kaland maradt, többet ne várjanak tőle, mint egy közepes híradótól.

Veszed a poénokat, kapargat, de mélyre nem szánt, nem old és nem köt, csak feszeget. Talán annyi, hogy a humorral csökkenti bennünk a feszültséget.

Gondolkodtam, mi is hiányzik nekem leginkább ebből a szombathelyi rendezésből, mitől nem lett egy Ványa bá vagy egy Vitéz Mihály. Valló Péter rendezőként a minőségre garancia, a színészek adottak, szeretjük őket, a darabnak pedig sikerült aktuális témát találni. Lehet, a reneszánsz cselszövés túl bárgyú már ehhez a felcsúti - bocsánat álmosdi - körtánchoz? Nem tudom. Kicsit mélyebbre is lehetett volna piszkálni? Talán a szöveg lehetne egy fokkal szellemesebb (kíváncsi lennék Háy János átiratára, mert ő is belenyúlt már Machivellibe).

Nézzék, ott balra, Jordán épp koktélt mixel

Mészáros Zsolt

Visszaköszön bennem egy régebbi karneváli darab, a Könnyű préda. Emlékeznek rá? Abban is ott volt a balkáni posvány, a milliárdosra hizlalt magyar vállalkozó (amit milyen jól is játszott Hollósi Frigyes!) és unatkozó neje (Udvaros Dorottya), olyan sziporkázással, amit azóta is emlegetnek.

Ez most olyan Valló rendezés, amin nem annyira érezzük Valló Pétert.

És ez most így egy tévedés, mert vannak finomságok, amikben dehogynem. Vegyük mindjárt a díszletet, a felállványozott, sűrű neccel letakart épülő birodalom egy kis szeletét. Ennyi a színpadkép. Az Álmosd nevezetű magyar pusztulat szívében járunk. Ügyes húzás a díszlet, a háló mögött egy-egy jelenet megelevenedik, a háttérben felsejlik valami. A játékosság, például a gyóntatószékkel, a behozott eszközökkel, apró státuszszimbólumokkal, szobabiciklitől a koktélkocsiig. Ahogy Jordán Tamás titkos receptúra alapján koktélt kever, annak párja nincs:) Ahogy Valló a térrel bánik, beosztja, kiemel, ahogy a fényekkel operál. Ez mind jó.

Valami szép

Mészáros Zsolt

Lássuk, mi zajlik a háttérben, az állványok mögött.

Ebben az álmosdi birodalomban az öregedő, kőművesből lett mágnás, Miska Mester (Jordán Tamás) uralja a terepet. Épít ő golfpályát és stadiont, mikor mi kell az embereknek, akiket ő tesz Istenné, vagy betonoz be idő előtt az alapba. Van neki egy neje, aki fiatal és szép, ennél sokkal többet nem is tudunk meg róla (Hartai Petra). Azon túl, hogy volt neki is szereleme, gimis élete, és hogy az anyja (Bálint Éva) adta hozzá a vagyonhoz. Csak annyi derül ki róla, hogy elvan, mint Barbi a jakuzziban. Rákap a kifundált ötletre, hogy a volt osztálytárs egyéjszakás kalanddal vidítsa fel - és kap hozzá bónuszként egy babát, vele a vagyon nagyobb részét, ha elhalálozik egyszer a nagyúr.

Közben rá is kap a szerelem az ízére, de ebben a közegben nem lehet ám Rómeó és Júliát játszani! Hiába van itt is koporsós jelenet, ebből másféle végkifejlet keveredik.

Jelenetek egy házasságból

Mészáros Zsolt

Másrészt viszont külön kis misét megérne ennek a lánynak a ki nem bontott, de tudható tragédiája. Hogyan bánnak vele a férfiak, vagy adja el az anyja. Teszik ide-oda, használják a testét, játszanak az érzelmeivel. Amennyire tudja, szereti is az öreg pénzeszsák, de nem különb a fiatal férfi sem, végül neki is csak egy megszerezhető élmény lesz ez a csaj, legalábbis nem sokkal több.

Jó kis jellemrajz lett Orosz Robi jogásza, már csak egy szemüveg és egy hózentróger hiányzik róla. Ahogy néha szívéhez kap, szóval ki van ez találva. Csankó Zoltán hasonló színfolt lett pár epizódra (vele később interjút is olvashatnak). Nem harsány, de amikor megszólal andalító orgánumával, hozzá ezzel a simulékony csuhás-karakterrel, ez valami hátborzongatóan izgalmas ellentét. Fekszik neki a minden hájjal megkent, mindig a markát tartó csuhás jelmeze, hozzá a hamiskás kikacsintós mosoly. És ahogy a pénzes perselyt megcsörgeti, vagy a lehulló vakolatot szedegeti, és közben Istennel alkudozik - hálás szerep...

Mindennapi cselszövéseinket add meg nekünk ma

Mészáros Zsolt

Jordán Tamásban nehezebben látom meg a malterosteknő mellől feltört Miska Mestert. Nem az a kolbásztöltős vidéki fazon, az ő vállalkozója mögött felsejlik a nappaliban a plafonig érő könyvespolc.

Ott vannak a fiatal, céltudatos, szeretnivaló(?) nyikhajok, a főszereplővel az élen (Jámbor Nándorral), aki aljas és csöppet sem tisztességes eszközökkel csábít el egy lányt, és rászedi a férjet. Persze láss csodát, mégis neki drukkolunk, mert hát lehet-e nemesebb dolog a földön, mint szeretni? Aztán meg jól seggbe rúgnánk, de az maradjon meglepetés, miért.

Egy szó mint száz, van min tépelődni

De könnyed, közéletileg aktuális fricskákkal teli kis groteszk helyzetrajz lett belőle. Nem egy Poszt-díj várományos, már csak a témája okán sem. Érdekes kísérlet arra, miként lehet a reneszánsz legnagyobb hatású politológusának vitriolos jellemkomédiáját a mai Magyarországra átültetni. És ne poltizáljunk:)