A Körmend központjában lévő kis, „békebeli” cukrászda átadásával vonult vissza a cukrász szakmától Horváth Ferenc cukrászmester. 1961-ben szerezte meg a szakmunkás-bizonyítványt, 1967-ben pedig Győrben tett sikeres mestervizsgát. A Vas Megyei Vendéglátó Vállalaton belül dolgozott Szentgotthárdon, Körmenden és - több helyen - Szombathelyen is, egyebek mellett a hajdani Kedves Cukrászdában, a Kossuth Lajos utcai cukiban, cukrászüzemekben, a már megszűnt Király utcai Kis Mackó elődjében, és az egykori Lenin úti bisztróban is.
Átadta a stafétabotot
"Nincsenek ugyan vendéglátós őseim, de a bátyám közismert szakács, különösen hidegkonyhai készítményeivel vívott ki elismerést magának. Feleségem is évtizedekig dolgozott a vendéglátásban, cukrászdában, és olyan helyeken is, ahol cukrászsüteményeket forgalmaztak. 1981-ig dolgoztam a vendéglátó vállalatnál, közben az 1970-es években tettem egy kis kitérőt, a körmendi „Zenésben” voltam üzletvezető.
1981-ben vettem bérbe a jelenleg is működő körmendi cukrászdát maszekként, 1987-ben pedig a tulajdonomba került. Családi alapon működtetjük az egységet, feleségem a múlt évben még a pult mögött állt, s gyermekeim is besegítettek. Tavaly a lányunknak adtuk át a stafétabotot, most ő az üzletvezető" – mondja Horváth Ferenc, aki 2001-ben ment hivatalosan nyugdíjba, de tovább dolgozott.
Azért nem akarták korábban átadni az üzletet, mert a főtér átépítése és a gazdasági nehézségek miatt alaposan visszaesett a forgalom, s nem szerették volna a gyerekeket ilyen egységgel terhelni. Most már egy kicsit beindult a forgalom, persze még mindig nem az igazi.
Felhígult a szakma
"A szüleim megpróbáltak lebeszélni arról, hogy cukrász legyek, nem látnak igazán jövőt ebben a szakmában, s ismerik az ezzel járó gondokat is. De megfertőzött a szakma szeretete, hiszen már hét éves koromtól itt nyüzsögtem, figyeltem a munkákat, a kiszolgálást. Mikor nagyobb lettem, szünidőkben be is segítettem Szombathelyen, az Orlay szakközépiskolában végeztem 1993-ben, ott is a szakmaszeretetre neveltek. Már letettem a mestervizsgát is, s testvérem, Tamás is cukrászmester, ő most egy fagyizót üzemeltet.
Tudtuk, hogy a szüleinktől majd nekünk kell átvenni a műhelyt, az üzletet. Férjem is segít, amikor ideje engedi, s persze apu is odafigyel a munkára, ha kell, tanáccsal lát el, besegít. Sajnos még nem érezzük igazán a megújult főtér forgalomélénkítő hatását, de reméljük, folyamatosan felfedeznek bennünket is az itt megfordulók" – kapcsolódik a beszélgetésbe a mester lánya, Ildikó, miközben a vendégekre is figyel.
Szeretné, ha gyermekei is továbbvinnék a családi hagyományt, s cukrászmesterek lennének?
Két fiam van, de majd egyikre sem akarom ráerőltetni, hogy ezt a hivatást válasszák. Remélem azonban, ők is addig sündörögnek ebben a környezetben, amíg megszeretik a cukrász szakmát. Hogy aztán mesterei lesznek vagy sem, az majd elválik.
Azt is megtudom, hogy Horváth Ferenc Kiváló Dolgozója volt a vendéglátó vállalatnak, tavaly, 2011-ben pedig az országos cukrászszövetségtől kapott oklevelet és ezüsttálat abból az alkalomból, hogy 30 éve rendelkezik saját üzlettel. A fél évszázadot a szakmában tevékenykedő cukrászmester félti a szakma presztízsét attól, hogy most már a multik és a pékségek is foglalkoznak cukrászsütemények, torták készítésével és forgalmazásával.
Az sem tetszett neki, amikor szakmai végzettség nélkül is lehetett cukrászdát nyitni, s azt sem tartja üdvözítőnek, hogy a pék szakmát összeházasítják a cukrásszal. Mint mondja, valamikor a péknek és a cukrásznak is saját szakmájában kellett bizonyítania.
