Gyimesi Emese társadalomtörténészt és Mészáros Gábor cukrászt, az idén kilencvenöt éves Mészáros Cukrászda tulajdonosát kérdeztük arról, hogy hogyan változott a cukrászdába járás az elmúlt százhetven évben. Kiderült az is, hogy Mészáros Gábor szülei miként szerezték be a tölcséreket, melyek voltak az ötvenes-hatvanas évek legnagyobb süti slágerei, és mi az az egyetlen édesség, amit csaknem száz éve változatlan formában készítenek el a szombathelyieknek.
Mióta járunk cukrászdába?
Gyimesi Emesétől megtudtuk, hogy Magyarországon a reformkorban, a 19. század közepén, jelentek meg az első cukrászdák. De a cukrozott gyümölcsöket, gyümölcsszörpöket, marcipánt is árusító üzletek már jóval korábban is léteztek.
A reformkor újdonsága azonban az volt, hogy megjelentek a helyben fogyasztásra is alkalmas cukrászdák, amelyekben a szép környezet is vonzotta a látogatókat. A cukrászdák ekkor már kifejezetten a polgári réteg körében voltak népszerűek. Bár Gyimesi azt is hozzátette, hogy a csokoládé fogyasztása számukra is inkább az ünnepibb alkalmakhoz kötődött.
„Öt forintért kuglert venni”
Nem csak József Attila álmodozott a Kedves Jocó! című versében a kuglerről, vagyis a francia mignonról, ugyanis ez volt a korszak egyik kedvenc édessége.
De nagy népszerűségnek örvendtek a kuglófok és a fodormenta rudacskák is. A Dobos-tortával pedig a nagyközönség is megismerte a vajkrémet. Az első fagylaltot áruló büfé favoritja pedig a gránátalma-fagyi volt.
Hogyan tudott régen népszerűvé válni egy cukrászda?
Erről már Mészáros Gábort, a Mészáros dinasztia harmadik generációját kérdeztük. Szerinte a nagyapja, aki a két világháború között alapította a cukrászatot, olyan Budapesten megszerzett szaktudással érkezett Szombathelyre, amellyel lépéselőnybe került a vidéki kollégáihoz képest. A kortársainál például már jóval hamarabb elkezdett saját géppel készített fondant-ot és marcipánt használni.
A család később is mindent elkövetett a legjobb minőségi alapanyagok beszerzéséért. Mészáros Gábor szülei például a nyári szezonokban minden héten utánfutót kapcsoltak a Volkswagen kisbuszukhoz, és ők hozták le a több száz kiló fagylalthoz elegendő tölcsért Budapestről.
A szombathelyi cukrászdába minden korosztály és társadalmi réteg egyaránt járt. Az asztalokat nem borították fehér abroszok, és sohasem volt kiszolgálás. Helyette a sorban álló tömegek mindig ugyanazt a minőségű, lepirított cukorból és tejből készült karamell fagyit kapták, amit ma is ismerünk. Nagy népszerűségnek örvendett a citrom-, a legyező-, a puncs- és a Dobos-torta is.
Mészáros Gábor szerint úgy lehet jól hagyományt őrizni, hogyha az alapanyagok tekintetében a cukrászat hőskorához, a „margarin forradalom előtti időkhöz” nyúlunk vissza. Ha a termékeinkben, ahogy ő is teszi, természetes összetevőket, mint például vajat, cukrot, állati tejszínt, tejet, csokoládét, mandulalisztet, friss tojást használunk. És ezeket az alapanyagokat a legfejlettebb technikai eszközökkel és kurrens szaktudással dolgozzuk fel. Ezért van az, hogy a Mészáros Cukrászdában mára már csak egyetlen egy olyan recept maradt, amit szóról szóra úgy készítenek el, ahogy Mészáros Gábor nagyapja is tette. Nem más ez, mint a tömény mandulából és kandírozott narancsból álló, csokival áthúzott Medvetalp.
A szombathelyiek azonban egyre inkább érdeklődnek a francia desszertek iránt is. A nemzetközi macaron napot például már évek óta ünneplik a városban.