Nem az a kérdés, hogy Magyarországnak kereskednie kell-e afrikai országokkal, mert erre a kérdésre egyértelműen igen a válasz. Viszont az már érdekes, hogy a Fidesz még ebbe is képes volt belekeverni a mesebeli vallásukat. A listán csak keresztény afrikai országok vannak, ami csak azért probléma, mert vannak gazdagabb, muszlim országok is, akikkel érdemes volna gazdasági kapcsolatokat kialakítani. Afrika leggazdagabb országainak rangsorában Kenya a 12. (GDP: 53,40 milliárd USD, devizatartalék: 5,541 millió USD), Ghána a 10. (GDP: 82,65 milliárd USD, devizatartalék: 8,113 millió USD), Etiópia 8. (GDP: 109 milliárd USD, devizatartalék: 3,382 millió USD), Angola pedig a 6. (GDP: 123,1 milliárd USD, devizatartalék: 37,940 millió USD).
Közben meg lennének gazdagabb és közelebbi országok (a szállítási költségekkel ilyen távolságban már érdemes számolni), például Marokkó (afrikai rangsorban 5., GDP: 168,9 milliárd USD, devizatartalék: 19.160 millió USD), amely a 2. leggazdagabb, nem olajtermelő afrikai ország Egyiptom után. Jelentős textilipara mellett vegyipara, élelmiszeripara sem elhanyagolható, illetve a bőrgyártás és a gépgyártás (összeszerelő- és javítóüzemek) is jó tárgyalási alapot jelent. Persze, az ipari sokszínűség smafu, a magyarnak jó lesz a 110 százalékban műszálas kínai ruha is, mert ott van az a 10 százalék ajándék.
Egyiptomról meg csak annyit, hogy Afrika második leggazdagabb országa, 534,1 milliárd dolláros GDP-vel és 14,877 millió dolláros devizatartalékkal. A földrajzi közelség mellett ezek az országok gazdaságilag stabilak, mert a politikai instabilitás „afrikum”, vagyis a térség jellegzetessége.
Torgyánizmus 2.0, avagy, ismét érik Józsi bácsi chilei cseresznyéje
Dél-Amerika, már az első Orbán-kormány is igyekezett beavászkodni ebbe a drogháborúkkal túlzsúfolt fertőbe; a chilei cseresznye ötlete a mai napig közröhejnek számít. Azért Szijjártóéknak itt is sikerült beleválogatniuk. A Chile, Ecuador, Peru trióból egyedül Chile volt képes stagnálni, vagyis 2013 óta 6. a latin-amerikai országok GDP-rangsorában, míg Peru az 5. helyről a 7.-re, Ecuador pedig a 7.-ről a 9.-re csúszott vissza az elmúlt két évben. Persze, a fizikai távolság sem elhanyagolható, de ha már ezt a térséget nézték ki, akkor némi kockázatvállalással a Brazília-Kolumbia duóval jobban járhattunk volna, a járulékos drogbiznisz pedig újabb uniós forrásokat vonzana be: drogprevenció.
Azért van jó hírünk is, mert fontos a pozitív gondolkodás. A szomáliai kalózkodós hajós bizniszbe nem akarunk beszállni, és a buszsofőr által vezetett Venezuela sem pálya. Bár, ebben a két térségben, némi politikai szerepvállalással és a konfliktusokba való beavatkozással az újrarendezésnél és az újjáépítésnél nagyot lehetne szakítani, de ehhez ütőképes hadsereg kellene.
