A hivatalos megnevezése a „személyi igazolójegy”, vagy „azonossági jegy”, és nem kevesebbre hivatott, mint a bevetés során megsebesült, meghalt katonák azonosítása. Azonban a hadiiparon és hadseregeken kívül ma már a divatvilág is előszeretettel alkalmazza, mint kiegészítőt/ékszert.
Ezt is a kínaiak találták fel
Azt mondják, a dögcédulákat először Kínában alkalmaztak a taiping-i felkelés (1851-66) során, ahol a szembenálló felek, a Kínai Császári Hadsereg tagjai és a taiping-i felkelők is kis facédulát viseltek az övükön. Ez a cédula tartalmazta a katonák nevét, életkorát, születési helyét, az egységüket és a besorozásuk dátumát.
Aztán az amerikai polgárháború során néhány katona a kabátjába tűzött kis papírlappal igyekezett azonosíthatóvá tenni magát, mások az övcsatjukba vésték a nevüket és a lakcímüket.
Dog tag és dögcédula
1870-ben, a Francia-Porosz háborúban is feltűnt egy hasonló megoldás: ezt tekinthetjük a mai dögcédulák ősének. Ott a berlini kutyák azonosítására szolgáló ötletet vetették be a hadsereg tagjainál is, ezért hívták ezt a megoldást „hundemarken”-nek (kutyabárca). Valószínűleg innen ered az angolszász „dog tag” kifejezés is.
Az I. világháború során a brit hadsereg tagjai és szövetségeseik (Kanada, Ausztrália és Új-Zéland) viseltek egy zöld és egy piros színű korongot a nyakukban. 1906 decemberétől az Amerikai Egyesült Államok is alkalmazni kezdte a dögcédulákat, ezeket alumíniumból kellett elkészíteni, az ezüst 50 centes méretéhez igazodva, de „elrejthető” vastagságban. Ezek már tartalmazták a katonák nevét, rendfokozatát, a századukat és az ezredüket is. 1916-ban kezdtek két cédulát használni, az egyiket a holttesten hagyták. A II. világháborúban már szélesebb körben elterjedtek a dögcédulák.
Dögcédulák a Magyar Honvédségnél
A magyarban használt dögcédula szó a katonai szlengből ered, ez a megnevezés röviden és tömören foglalja össze az eszköz elsődleges funkcióját. Az első magyar dögcédula egy réztok volt, ebben tartották az igazolvány jegyet.
A jobb nadrágzsebben hordták, egy külön erre a célra kialakított kis belső zsebecskében, és a réz tokot egy erős pamut zsinórral még a nadrággombhoz is rögzíteni kellett. Az 1950-es években tért át a Magyar Néphadsereg a fémből préselt dögcédulákra. 1978-ban kezdték alkalmazni, az egyik átlója mentén kettétörhető változatot, amit a mai napig is használnak.
Az amerikai filmekből ismert dögcédula típust csak abban az esetben használják, ha a honvéd külföldi misszióban teljesít szolgálatot.
Divat és egészségügy
A divatban már nagyon széles a paletta, a teljesen átlagostól a fotónyomtatotton át a nemesfémből gyémánt berakássokkal ellátottig minden kapható. A hadiipar fejlődésével már a katonák is tarthatják a lépést, hiszen nekik is elérhető már a matt fekete változat az éjszakai bevetésekhez, továbbá a maiakhoz már tartozik hangtompító gumigyűrű, mert a fémesen csilingelő katonák nem jelentenek sok jót egy váratlan rajtaütés során.
Ami viszont ennél is fontosabb, ezt a megoldást már az egészségügy is használja, szívbetegeknél, gyógyszerallergiásoknál, epilepsziásoknál és még számos olyan esetben, ahol valamilyen orvosi információ elengedhetetlen a betegek kezelésében.
Ezek után nem maradt más hátra, mint a cikkíró magánjegyzete. Bátorítok mindenkit egyedi dögcédulák viselésére: üttessék bele kedvenc idézetüket, hogy ez a kis fémdarab ne csak a vérontás szimbóluma legyen, hanem legalább egy kis részben a békét is képviselje, főleg akkor, amikor a világon mindenfelé háborúk és konfliktusok dúlnak, többek közt a szomszédunkban is: Ukrajna közelebb van, mint gondolnánk!
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
