Amikor szembejött a Facebookon Magyarország Rémálmának (ez volt a rapperként működő Pityinger László egyik "klasszikus" lemezének a címe) a felhívása, miszerint mindenkit szeretettel vár negyvenegyedik születésnapi hepajára, hiszen nem lesz zártkörű, és még repiajándékokat is osztogatnak majd, esetleg lesz Dopeman TV különkiadás, akkor felcsillant a szemünk. Úgy sejtettük, hogy ez itt egy olyan parti lesz, amin végre tényleg senki nem lesz csicska. És hogy olyan riportot rittyentünk belőle, amiért hajigálják majd utánunk a Pulitzer-díjat.
Ezzel a képpel viszont álmunkban sem számoltunk:
Úgy gondoltuk, hogy Dopeman, aki bámulatosan organikus rímtechnikájával és orgánumával egy személyben utasította maga mögé Ganxta Zolee egész kartelljét, egy tejjel-mézzel-kokainnal folyó estét csap sok buborékseggű lánnyal, helyette viszont komoly izomrepertoárt felvonultató bokszoló és nembokszoló férfiak gyűrűjében szóltak a slágerek egy Teréz körúti kocsma vécéje előtt, a hangosítást tekintve igencsak félárbocon.
