Ki ne dőlt volna még hátra a felhőkbe meredve, miközben a legélesebb kontúrokkal rendelkező szupermodern lapostévén, a legkarcsúbb új notebookon, vagy a legelegánsabb ülőgarnitúrán járatta az agyát? Az Atlanticban nemrég megjelent írás szerint valójában ebben leljük igazán örömünket. Persze hozzájutunk egy adag elégtételhez akkor is, amikor végre bevásároljuk magunknak vágyaink tárgyait, de ez nem ugorja meg azt a lécet, amit az előző érzés vált ki bennünk. És tényleg, ha belegondolunk, amikor nézegetünk egy webshopban valamit, nagyon izgatottak vagyunk, miután hozzájutottunk, akkor már csak középjáraton, egy ideig még szeretgetjük, jó érzéssel tölt el ránézni, de később már a korábban körbelihegett új sportcipő sem lesz más, mint egy sportcipő. A többi sportcipőnk közül.
Belegondolgatás helyett azonban egy szakember is aláhúzza ezt az állítást: Daniel Gilbert, egy ismert és elismert pszichológus úgy magyarázza egyik boldogságról szóló könyvében, hogy a lélekturkászok ezt hívják megszokásnak, a közgazdászok határhaszonnak, mindenki más pedig házasságnak. Igazán találó.
Inkább az élmények, mint a tárgyak
De van valami más ok is a háttérben, ami miatt nem annyira őrülünk meg az örömtől a shoppingolás folyamán. A fogyasztói magatartást vizsgáló kiadvány, a Journal of Consumer Research azt írja, hogy
a materialisták sokkal hajlamosabbak túlköltekezni és emiatt hitelkártya-gondokkal küzdeni, talán azért, mert azt hiszik, hogy ezek a vásárlások megnövelik a boldogságérzetüket és értelmes irányban változtatják meg az életüket
- igen ám, de három különböző felmérés is arra jutott, hogy még ők, a tárgymániások is arról számoltak be, hogy sokkal jobban érezték magukat a bőrükben a költés előtt.A tanulság? Leginkább az, hogy az agyunkba fészkelő nézetek, élmények sokkal nagyobb hatást tesznek rá, sokkal boldogabbá varázsolnak, mint maguk a termékek. Úgyhogy, igen, inkább szervezzünk magunknak jó kis utazásokat, bulikat, grillezéseket, kirándulásokat, mintsem halmozzuk fel a sok felesleges cuccot. Ezt a nagy igazságot egyébként már az abszurd humor hazai nagykövete, Galla Miklós is megénekelte a maga módján, meg is mutatjuk örömmel:
