Mit csinál egy átlagos 56 éves szeptemberi hétvégén? Talán egy könnyed kirándulás, szőlőszüret, vagy egy jó könyv a teraszon. És mit csinál ilyenkor a söptei Béry Norbert? Éppen egy dupla ironmant teljesít – 7600 méter úszás, 360 km kerékpár, 84 km futás. Ja, bocsánat, 90 km futás, mert a szervezők kicsit elszámolták…
És hogy miért van szükség ilyenkor egy nagyméretű kukászsákra? Erről is mesélt nekünk.
Egy ember, aki nem ismer lehetetlent
Béry Norbert neve nem ismeretlen a Vas megyei sportéletben. Tizennyolcszoros Vasi Vasember, négyszeres ironman, a Vas Megyei Triatlon Klub alakításában is fontos szerepet vállalt. Olyan fickó, aki a kilencvenes évek végén egy óra alatt 2725 fekvőtámaszt nyomott le, világrekordot döntve.
És most, 2025-ben is azt bizonyítja: az emberi kitartásnak tényleg nincsenek határai.
Szeptemberben részt vett az osztrák Bad Radkersburgban rendezett dupla ironman világkupa futamon, amit az IUTA Triatlon Világszervezet szervezett. A verseny már önmagában is felfoghatatlan – 7600 méter úszásból, 360 kilométer kerékpározásból és 84 kilométer futásból állt, a klasszikus ironman pont a fele ennek –, de az időjárás tovább emelte a tétet: eső, vihar, orkánerejű szél. És ez még csak a kezdet.
Kukászsák, mint „túlélőfelszerelés”
Egy wellness szálloda kültéri, 50 méteres medencéjében úsztak, tehát 152 hosszt kellett teljesíteni. Hideg volt, előtte este leszakadt az ég.
A történet egyik legemlékezetesebb jelenete talán az, amikor a résztvevők a viharos éjszakán megálltak tanakodni: folytassák-e az erőpróbát vagy ne. Aztán arra jutottak, hogy ez a verseny olyan, hogy vagy végig mész, vagy feladod. Nincs más opció. A helyzet annyira zord volt, hogy Norbert végül a büféből kért egy kukászsákot, hogy legalább ne ázzon bőrig biciklizés közben.
„Magamra húztam, mentem egy kört, és amikor látták, hogy működik, mindenki követte a példámat. El is fogyott az összes kukászsák a büfében.” – meséli nevetve.
De a dupla ironman nem az a fajta verseny, ahol a jókedv dominál. Ez brutális fizikai és mentális próbatétel, amit csak az bír végig, aki testben és fejben is száz százalékon van.
Éjjel, viharban, 50–70 km/órás szélben
A körpályán haladó biciklizés – amely érintette a várost és a környező településeket is – tíz órán át tartott, szakadó esőben, éjszaka, vaksötétben, néha 50-70 km/órás széllökésekkel. Jórészt mezőgazdasági utakon. Norbert szerint:
„Brutálisan kemény erőpróba volt. Normális ember ilyen körülmények között nem biciklizik.”
És a futás? Hát az sem volt épp sétagalopp. A tervezett 84 km helyett végül 90-et kellett lefutni, mert a szervezők rosszul számolták ki a távot. Két nappal később jött az elnézést kérő e-mail...
„Aki túlélte a biciklizést – szinte szó szerint, mert nagyon kevesen fejeztük be a versenyt, kiváló sporttársak adták fel –, annak utána jött a futás. A 84 km helyett végül 90-et teljesítettünk, mert a szervezők elmérték a köröket. Többen is jeleztük, hogy ez szerintünk több, két nappal később kaptunk is egy e-mailt, amiben elnézést kértek és elismerték tévedésüket.”
Család, barátok, segítők – a láthatatlan hősök
Béry Norbert hangsúlyozza: nem egyedül teljesítette a versenyt. Ott volt mellette a felesége, Béry-Nagy Eszter, a 18 éves fia, Béry Bálint és két jóbarát: Lóránt Csaba ultrafutó és dr. Gábriel Mátyás fogorvos, aki nem mellesleg tízszeres ironman.
De kiemelte még Füzy Gábort és Németh Brigittát is, akik sokat segítettek neki a regenerációban és abban, hogy elkerülték a komoly sérülések.
Egy évig készült rá, étkezési tervet gyártott, edzette testét és lelkét. És a 36 órás erőpróba során sokszor már nem is ő döntött:
„A segítőim szó szerint belém verték, hogy ennem kell, innom kell. Készült meleg étel is, de olyan hideg volt, hogy inkább nem álltam meg – attól féltem, nem tudok újra elindulni.”
Miért csinálja valaki ezt magával?
A kérdés jogos. Béry Norbert válasza egyszerű és őszinte:
„Kimondott célom nem volt. Arra voltam kíváncsi, hogy több mint ötvenöt évesen mire vagyok képes. Utólag azt mondom: nagyon jól ment, túl is teljesítettem az elvárásaimat. Talán innen is látszik, hogy még nem vagyunk öregek. Büszke vagyok rá, hogy ennyi idősen is sikerült, szinte még most sem tudom felfogni, hogy végigcsináltam.”
De volt ebben valami több is. Nemcsak magának akarta bizonyítani, hogy mire képes:
„Szeretném egy kicsit motiválni is a történetemmel az embereket, mert ha én, Béry Norbert, több mint 55 évesen – és aki nem ebből él – végigcsinálta, akkor bárki képes lehet arra, hogy egy kicsit kizökkenjen abból a zaklatott világból, amiben most élünk. Soha nem tudhatjuk, hogy mire vagyunk képesek. Nagyon fontos a mozgás, főleg a jelen korban, amikor az emberek többsége egy kicsit el van lustulva.”
A versenyt – amely egyébként másfél napig, összesen 36 órán át tartott – 29 indulóból a 9. helyen fejezte be. És nem ez volt az első extrém vállalása: már ötször körbefutotta, négyszer átúszta a Balatont.
A recept: fej, szív, csapat
Egy ilyen teljesítményhez természetesen kell az erőnlét, de Béry szerint ennél is fontosabb, hogy minden rendben legyen fejben.
„Ez teljesen más kávéház, mint bármi, amit eddig csináltam. Semmihez sem hasonlítható. Ez nem csak a test próbája, hanem az akaraté, a pszichéé is. Ha az nincs rendben, nem megy. A pályán egyébként nagyon összetartó közösséget alkottak a versenyzők, bár senki nem sírt, hogy fáj, de mindenben segítettük egymást.” – mesélt élményeiről Nobert, aki a Szombathelyi Futóklub egyik tagja, a civil életben pedig egyébként műszaki ellenőr.
És mi a következő lépés?
Erre csak nevet. Most pihen, aztán jön a következő cél. Mert aki ilyen vasakarattal él, annak mindig van még egy kihívás a tarsolyában.
