A rendszerváltás, a piacnyitás, a növekvő konkurenciaharc több olyan vendéglátóhelyet is elsöpört, amely évtizedekig hozzátartozott a városképhez, meghatározó helyei voltak Szombathely vendéglátásának. A teljesség igénye nélkül: a Pelikán étterem a régi szülészet, köznyelven klinik környékén szűnt meg, pedig jó kis hely volt. Az óta többféle profilú üzlet is szerette volna itt megvetni a lábát, nem sok sikerrel.
Névsorolvasás: akik eltávoztak kedvenc helyeink közül
A Gyöngyös egy hangulatos, jó színvonalú étterem volt, amely tipikus magyaros berendezéssel és étlappal várta a vendégeket. Nem véletlenül volt kedvelt étkezési helye az osztrákoknak. A bevásárló turizmus virágzása idején sorra álltak meg az osztrák rendszámú buszok az étterem körül. Az 1960-as, 1970-es években egy csaknem a Gyöngyös patakig és a Szél Kálmán utcáig (akkor Savaria út) húzódó, szépen kialakított kerthelyiségben is lehetett múlatni az időt. Most az áramszolgáltató ügyfélszolgálati irodája működik a helyén, de mementóként még egy kis sörözőt kialakítottak az egykori étterem hátsó traktusában.
A Savaria Hotel étterme nem csak elhelyezkedése miatt volt rendkívül forgalmas hely, de a jó zene és a kissé század eleji hangulatot árasztó belső miliő is vonzotta a vendégeket a fiataloktól az idősekig. A szálló bezárása óta szomorú látvány az elhagyatottsága, állagának folyamatos romlása. Ahogy az egész szálloda, úgy az étterem is sorsára vár, a város pedig szegényebb egy szimbólumával.
A BM Klub fogalom volt a városban. Eleinte meglehetősen zárt helyként, igazolvánnyal volt látogatható, aztán a szigor egyre gyengült, végül teljesen nyilvános vendéglátóhelyként szűnt meg. De sok rendezvénynek, kártyapartinak is adott helyet.
Már évekkel ezelőtt bezárt a Szelestey utcában (korábban Lenin út) kialakított Pikoló Söröző. De sokan is megfordultak itt, ha nem is egy pikolóra, de egy pohár vagy korsó világosra. Meglehetősen nagy vonzereje volt a konyhájának is. A vasútállomással szemben a Rózsafa vendéglő egykoron cigányzenével és tánczenével is szolgált vendégei számára. Öröm az ürümben, hogy a jelenleg cukrászdaként működő hely a sors iróniája folytán részben megtartotta korábbi nevét. A Március 15. tér kornyékén sorra zártak be a vendéglátóhelyek. A Pikoló után a közelmúltban „lakat került” a hajdan jó színvonalú, igen forgalmas Kőszeg utcai Taverna borozó és presszó bejáratára is. Igaz, a vendéglátó vállalati rendszer felszámolása után meglehetősen kocsmai szintre süllyedt, pedig évtizedekkel ezelőtt finom bor mellett húzták a tangóharmonikát és a hegedű vonóját.
Az utolsó mohikán...
Aztán idén év elején a Király utca Március 15. tér felöli részén lévő Kis Mackónak is befellegzett. A Vas Megyei Vendéglátó Vállalat kebelén belül évtizedekig kedvelt helye volt a szombathelyieknek és az ide látogatóknak. Annak idején bisztró jelleggel működött, az italon kívül cukrászsütemények, szendvicsek, hidegkonyhai készítmények, fagylaltfélék is kaphatók voltak itt. Később bérleményként üzemeltették, majd meg is vásárolták. Előnyére komolyabb átalakításon ment keresztül, s presszó jelleget öltött. Az 1980-as évek végén, a ’90-es évek elején még vadászni kellett az üres helyekre az egységben.
Külön előnye volt a Kis Mackónak, hogy még reggel nyolc óra előtt kinyitott. Most bizony főhet a feje annak, aki a városközpontban nyolc előtt egy viszonylag kulturált vendéglátóhelyen meg szeretne inni mondjuk egy jó kávét. Az év eleje óta az ajtón egy kiírás fogadja az arra járókat: Technikai okok miatt zárva. Ez olyan, mint amikor technikai okokra hivatkozva marad el egy előadás, pedig csupán gyatra az érdeklődés iránta.
Információink szerint a Kis Mackó sorsát az pecsételte meg, hogy a közeli bankfiók terjeszkedni akar, s ők veszik bérbe a helyet. Azaz, csak a profil változik. Ettől függetlenül sok szombathelyi siratja magában azt, ami a szívéhez nőtt.
...vagy mégsem az utolsó?
Hallani lehet, hogy a sor nem zárult be. A múlt év végén már a szintén szorosan a városhoz nőtt Pannónia étterem fölött kongatták meg a vészharangot, szerencsére még működik. A bérleti díj szorításában borotvaélen táncol a VAOSZ Vendéglő is, amelyről sok egykori törzsvendég tudna regélni. Ja kérem, mozgásban a piac, változóban a városkép.
