Adventi koncerten jártunk Szombathelyen, az Agora MSH-ban december nyolcadikán. A remek hangú vidám énekes, Caramel hozott is egy csokrot dalaiból. Zenekarral, élő muzsikával, igazi jó hangokat, ismert dalokat ajándékozott, de ezen az estén mégis elvett valamit - írja blogjában fotósunk.
Ahogy blogjában részletesen leírja:
Talán nem is mindenkinek tűnik fel, ha így ér véget egy este a koncert után, és hazatérve sem támad hiányérzet, de én valamiért most mégis úgy éreztem. A koncert jó volt, a dalok is, az előadás is. Az átvezetés talán tetszett, érdekes volt. Megtudhattuk, hogy a fellépések során, az évek alatt ebből a becenévből, ami mára mint művésznév szerepel a plakátokon, mennyi-mennyi verzió született. Hallhattuk, hogy felkonferálták már Csokoládénak, Capuccinonak, Caramellának, és sok hasonlónak, hogy fellépés után rengetegszer pizzával kínálják, mert úgy tudják ez a kedvenc étele, és azt, hogy hamarosan lesz Budapesten egy hatalmas koncertje, ahová mindenkit invitált. Kedvesen mókázott a hangokkal, a közönséggel is szépen bánt.
Majd hirtelen eljött az utolsó dal, amire mindenki úgy gondol egy élő koncerten, hogy jó esetben még két dal ráadással számolhat a jó közönség. Na, ezen az estén ezek elmaradtak.
Utolsó dal, zenekar bemutatás, meghajlás, kivonulás, és villany fel.
Picit ez most furcsára sikerült, de még a csalódás nem ért véget, mert a rajongók sora szerette volna kicsit látni, pár fotót készíteni talán, és autogramot kérni, levezetni a koncert élményét. Na ezt sikerült elvenni ezen az estén. Minden ilyesmi kimaradt ez után a fellépés után. Így kicsit még várakoztak, akik erre számítottak, kis tollal, képpel kezükben, majd szomorúan, csalódott arccal ballagtak haza.
