A tehetséges festőnek, miközben a hihetetlen színes és érzelemgazdag képek készülnek az utolsó forintokon vásárolt festékekből, azon jár az esze, hogy holnap hol fog lakni, és miből veszi meg a hónap utolsó napjaira a betevőt.
Nem, ez nem valami századfordulós amerikai film, nem is Mikszáth-regény alaptörténete, hanem a valóság itt és most Búzás Tünde számára. A Sopronhoz közeli Hermesen élő pedagógus Isten áldotta tehetség, de ha nem vigyáz, elsodorja a hitelörvény... Most éppen költözni készül, el az imádott Hermesről.
- Néhány nap múlva el kellene hagyni a lakást, de még nem vitt rá a lélek hogy összepakoljak. Igaz, moratórium van, de nincs már értelme várni - mondja lemondóan Búzás Tünde az enyugat.hu portálnak.
Huszonkilenc éves fiával, kutyájával, vásznaival egyszobás vidéki önkormányzati bérlakásba költözik, miután egy évekkel korábban férjével felvett, néhány milliós hitel csaknem a teljes kilátástalanság mélyére vitte. A hatmilliós kölcsönt három éve törleszti, fizetésének ötven százaléka erre megy. Ezt fizetnie kell továbbra is, de a lakást elárverezték, hiába minden. Az adósság marad, az otthon már másé - magyar valóság a XXI. században.
Búzás Tünde logopédusként dolgozik egy óvodában és iskolában, ezen kívül pedagógiai szakszogálatnál is munkatárs. Harmincöt éves házasság után két éve vesztette el a férjét, most pedig az otthonát. Ekkora ütések után nehéz állva maradni, hogy neki sikerült, az valószínűleg nagyrészt annak köszönhető, hogy érzéséit kifesti magából. Képei mégsem nyomasztók, sőt!
- Mindig is kreatív voltam, az életnek a létrehozó része jobban is érdekelt, a hétköznapi szervezésekhez viszont több mint ügyetlen vagyok. A festés tulajdonképpen véletlenül jött, ötvenhat évesen. Egy baráti társaság tagjaként kaptam többedmagammal a feladatot, hogy fessem meg a gyökércsakrát. Az elkészült képet a festő ismerős megdícsérte, ezzel elindított egy addig ismeretlen, ám rendkívül felszabadító úton - emlékszik vissza a hat éve kezdődő utazásra Búzás Tünde.
A gyorsan száradó akril a kedvence, de az akvarell és a grafika is jól áll neki. Érzéseket és gondolatokat fest meg szinte harsány, kiabáló színekkel, nem törődve szabályokkal, megszokással, tradíciókkal. Egész történeteket tud elmesélni egy vásznon vagy fatáblán, érzelmi cunamikat generálva a nézőben. Képei annyira egyediek és figyelemfelkeltőek, hogy pillanatok alatt Amerikáig jutott a hírük.
- Pedig csak megosztottam néhányat az interneten. Ha nincs a facebook, minden a négy fal között maradt volna, de elég gyorsan rám talált egy német festőművész, aki meghívott az online galériájába, mint egyetlen amatőr festőt, s ott tart azóta is - meséli erről az alkotó, akinek itthon is több kiállítása volt már, mindig rendkívül pozitív visszajelzésekkel.
Búzás Tünde képei nem a percek lenyomatai, inkább folyamatok, amiket nem boncolgatni kellene, hanem érezni.
- A képeket egyébként is felesleges értelmezni, szerintem a verseket sem kellene. Nem az a lényeg, hogy kitaláljuk, mit gondolt készítésük közben az alkotó. Ha hatással van a nézőre olvasóra, akkor jó, ha nem... Nos, akkor meg minek beszélni róla - mondja erről.
Nem tudni, hány "Búzástünde" kép készült az elmúlt években, az biztos, hogy sok. Alkotójuk számára a terápiát jelentette a hézköznapok fájdalmas zűrzavarában, akik pedig kaptak vagy vettek belőlük, ajtót nyitottak a legfontosabb emberi érzések újszerű megfogalmazásának. Olyanoknak, mint nyíltság, őszinteség, barátság, szeretet, elfogadás, túlélés, meg a csakazértis...
