Október 1-je a zene világnapja, miután az UNESCO 1975-ben elfogadta Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész erre vonatkozó javaslatát. Így könnyen kiszámítható, hogy az idei a 49. ilyen alkalom volt, az ünneplésbe pedig a GYSEV is beszállt.
A szombathelyi vasútállomáson a hangosbemondó tájékoztatta az utasokat, ezúttal nem egy újabb késésről, hanem A Zene Világnapjáról, majd a főépület aulájában a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium és Technikum kórus-, zenekara belekezdett Vivaldi Gloria in excelsis Deo kezdetű tételébe.
És, valóban; dicsőség a magasságban Istennek, mert a hely páratlan akusztikája igazán remek élményt kínált a flashmobra érkezőknek és az egészbe véletlenül belebotló utasoknak is. Azért sokan továbbsiettek, de akadtak olyanok is, akik megálltak és hallgatták, vagy telefonnal videózni is kezdték ezt az apró, hétköznapi csodát.
Nem csak azért csoda, mert csodálatosan adták elő, hanem azért, mert a rohanó világunkból kiszakított minket, és megmutatta, hogy a kultúra egyetemes, mindenki számára befogadható, még akkor is, ha a diákok egy latin szöveget énekelnek. Ilyenkor nem kell még vallásosnak se lennünk ahhoz, hogy érezzük a zene jelenlétét, érezzük, ahogy betölti a teret, megmosolyogtat, elvarázsol, s míg állunk, a lelkünk valóban táncol.
Aztán, a "hivatalos", mármint az iskola által szervezett tétel után a kórustagok belekezdtek A szeleknek élénk szárnyán című kolindába (karácsonyi ének), s bár a karácsony még messze, a hatás nem maradt el most sem.
Délután három óra után többször felcsendültek a dallamok, s az egyik tételt háromszor, a másikat kétszer adták elő, minden alkalommal libabőrös lett tőle az ember. Mert ebben a világban a legnagyobb értékek közé ezek a lopott pillanatok tartoznak, amikor a kultúra, jelen esetben a zene nyit az emberek felé, bizonyítva azt, hogy a kiteljesedéshez ez az út vezet.
Szóval, Lányok, Fiúk és Tanárok! Zseniálisak voltatok! És hadd legyünk telhetetlenek most és mindörökké, mert szeretnék még több ilyet!
