Az Opel Szentgotthárd hagyományos, a kutatás-fejlesztésről, az innovációról szóló tudományos konferenciájának díszvendége ezúttal a nemzetközi szaktekintélynek számító Bartha Ernő, a VISEON Bus Gmbh. társtulajdonosa volt, aki korábban az Ikarusnál szerzett komoly szakmai tapasztalatokat.
Hátrány a kötött pálya
Bartha arról beszélt, hogy az 1980-as évek végén, az 1990-es évek közepén az autógyártók nagy lendülettel próbáltak az elektromos járművek gyártása irányába elmozdulni. Mint mondta, a működés szempontjából a legfontosabb, hogy honnan kerül a motorhoz az elektromos áram. A fejlesztésekben a vezérlés, az úgynevezett elektromos menedzsment a meghatározó. Többféle megoldás is lehetséges, így a tisztán akkumulátoros hajtás, a felsővezetékes meghajtás, és a hibrid megoldás.
A városi helyi járatú közlekedés jutott legtovább az elektromos meghajtás használatában, hiszen évtizedek óta járnak a trolik, a villamosok és a metró. A felső vezetéses módszer azonban nemcsak a városképet csúfítja, de kötött pályához való alkalmazkodást is kíván. Az is nagy kérdés, hogy az adott energiából mennyi fogy el a jármű mozgásához, és mennyi más célra. Bartha Ernő bemutatott néhány feltöltési módszert, s olyan elektromos buszokat is, amelyeket az amúgy olaj és benzin szempontjából gazdagon ellátott Szaúd-Arábia vásárol, és nagyon drágák.
Nincs felkészülve a háttéripar
Bartha szerint a legideálisabb megoldás, hogy a belvárosban a busz vagy villamos már feltöltött állapotban, felső vezeték nélkül közlekedik, aztán a külvárosban ismét felsővezetékre váltva feltöltődik, hogy majd ismét szabadon tudjon közlekedni a belvárosban. Az előadó hangsúlyozta, hogy az elektromos járművek előállításának jól kiépített beszállító bázisra van szüksége, de a háttériparnak még legalább 3-4 évre van szüksége, hogy ennek megfeleljen.
Megoldandó problémát jelent például a tárolóegységek, az akkumulátorok súlya és a járművekben történő elhelyezése is. Már készülnek elektromos meghajtású, helyi járatú közlekedésben alkalmazható buszok, elsősorban akkus meghajtással.
A háttéripar azonban szinte csak a személygépkocsik akkuellátására van felkészülve. Bartha Ernő úgy ítéli meg, hogy – főként a feltöltési problémák és a kis hatótávolság miatt - az elektromos személyautóknak a közeljövőben még nem lesz nagy szerepe, de a helyi járatú tömegközlekedésben 5-10 éven belül áttörés várható, és egyre több elektromos jármű jelenik majd meg az utakon.
