Komora Imre 1940. június 5-én Budapesten született. Pályafutását a szombathelyi Haladásban kezdte. 1961 nyarán került a Bp. Honvédhoz, ahol sportolói pályafutása végéig játszott.
"Alighanem a legszívesebben a Bozsik, Tichy, Komora belsőhármas tagjaként szerepelt, 278 bajnoki meccset játszott a kispesti klub színeiben" - írta az MLSZ, kiemelve, hogy 1964-ben, pályafutása legsikeresebb idényében Eb-bronzot és olimpiai aranyat nyert.
A Honvéddal játékosként elért legnagyobb sikere a Magyar Népköztársasági Kupa megnyerése volt, 1964-ben. Kétségtelenül az volt pályafutása legeredményesebb idénye, hiszen harmadik lett az A válogatottal a spanyolországi Eb négyes döntőjében, s olimpiai bajnok Lakat Károly irányításával Tokióban. Klubjával bajnoki ezüstöt nyert, az MNK-győzelem mellett.
Kétszer volt válogatott, másodszor 1968-ban, a szovjetek elleni Eb-negyeddöntőben. 1972-es visszavonulása után is maradt a katonaklubnál, ahol szakosztályvezetőként tevékenykedett, majd 1982 és 1986 között vezetőedző volt. Az eredmények a klubtörténet legsikeresebb edzőjévé emelték, három bajnoki címet nyert, egyszer a Magyar Népköztársasági Kupa győztese is lett.
1986 őszén három mérkőzésen töltötte be a szövetségi kapitányi posztot. Utána menedzserként segítette Détári Lajos pályafutását, majd a görög Olympiakosz technikai igazgatója volt (1989-1990). A kilencvenes években két periódusban ismét vezetőedzőként dolgozott (1997-1998, 1999), illetve a klubigazgatói tisztséget is betöltötte - áll az MLSZ honlapján.
Komora Imrét a Magyar Labdarúgó Szövetség saját halottjának tekinti.
