Egy felejthetettlen hétvégében volt részem, a távoli lengyel testvéreinknél tartott Jantar Fesztiválon. A Jantar egy 10. századi hagyományőrző esemény, amire több országból, köztük Magyarországról is hívtak csapatokat. Egy szombathelyi csapat, a Nyugati Gyepük Pajzsa is jelen volt, velük utaztam.
Szombat reggel érkeztünk meg, testvéri fogadtatásban volt részünk. Rá is kérdeztem, hogy ennyire barátságosak a lengyelek? Amire egyikük így válaszolt: lengyel, magyar, két jó barát. Nem volt több kérdésem, engedtem, hogy magával ragadjon a hely szelleme. A fesztivál egy nemrég épült autentikus kis falucskában lett megrendezve. Voltak kis lakóházak, raktárak, magtárak, sőt még egy szauna is a kis tavacska mellett.
Sok hasonló vagy nagyobb magyar fesztiválon részt vettem, de ennyire autentikus egyik se volt. Nagyítóval kellett az oda nem illő dolgokat keresgélnem. Nem voltak Martens bakancsok, vagy papír huszárok. Minden, ami lehetett, korhű volt, vagy korhűen volt elkészítve a legapróbb részletekig.
Délután elkezdődtek a hadi bemutatók és a csaták. A két fél egymással szemben állt, majd megrohamozták egymást. Ilyet is lehet látni odahaza, ez se volt újdonság. Talán csak annyi, hogy itt nem volt koreográfia, nem volt megtervezett vezetés. Itt valóban egymásnak támadtak kardokkal lándzsákkal az emberek. A véres küzdelmet a videón meg lehet tekinteni.
A csaták után következtek az egyéni párbajok: különböző szabályrendszerrel, mindenki megtalálta a magának valót. Itt sem finomkodtak egymással, mi sem mutatja jobban, hogy a küzdelem során egy acél kard is eltört. Képzelhetjük mekkora erő kell ahhoz, hogy egy ilyen fegyver így megadja magát.
A harcok után, baráti ölelések és sebnyalogatás következett a tábortűznél. A frissen fogott halakat megfüstöltük, majd nyersen zöldségekkel elfogyasztottuk. Majd együtt szaunáztunk a többi harcossal. Felüdülésképpen pedig egy nagyot csobbantunk a jéghideg tóba. Egy kis időutazás, kikapcsolódás, kivontam magam a szürke hétköznapokból. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
